86 éves korában meghalt Silvio Berlusconi korábbi olasz kormányfő. A politikai életbe 1993 őszén kapcsolódott be Forza Italia nevű jobboldali pártjával. Először 1994-ben lett miniszterelnök, majd további két alkalommal töltötte be ezt a tisztséget. Ő volt a második világháború utáni Olaszország leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfője.

"Berlusconi politikai öröksége egy nagy jobboldali konglomerátum lehetősége, hiszen a Forza Italia (Hajrá Olaszország) létrehozásával megteremtette az alapjait egy új olasz jobboldalnak, hiszen amikor 1993-94-ben elindította a Forza Italiát, gyakorlatilag - és azt hiszem, hogy ez abszolút nem túlzás -

megmentette a demokráciát Olaszországban"

– mondta az InfoRádióban Szomráky Béla újságíró, Olaszország-szakértő.

Az előző jobboldal összeomlott, miután ledőlt a berlini fal és az amerikaiaknak már nem volt szükségük arra, hogy támogassák a kereszténydemokratákat mint a nagy védőbástyát a kommunizmus előrenyomulása ellen Olaszországban. A kereszténydemokraták összeomlásával pedig csak baloldali pártok maradtak a színen, amelyek azonnal követelték, hogy írjanak ki választásokat.

"Berlusconi – aki akkor építkezési nagyvállalkozóként, médiacézárként és Milan-elnökként működött – úgy gondolta, ha a nép megválasztja őt miniszterelnöknek, ha az új pártját győzelemre tudja vinni, akkor úgy fogja működtetni Olaszországot, mint valami nagyvállalatot. Ez az elképzelése nem érte el a célját, de az biztos, hogy a demokrácia visszanyerte önmagát, sokszínű lett megint, nem csak baloldali pártok alkották a palettát. Berlusconi nagyon sokáig és komolyan kitartott, független attól, hogy állandó harcban állt az ügyészséggel, amely – okkal, ok nélkül, ezt majd eldönti a történelem – folyamatosan támadta, a vádlottak padjára akarta ültetni. Egyébként ez a tradíció folytatódik Olaszországban: ha nem sikerül legyőzni valamelyik jobboldali feltörekvő vezetőt a választásokon, akkor általában a bíróság és ügyészség »ráuszul« erre a vezetőre" – fejtette ki.

A II. világháború utáni Olaszország leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke volt ő, egy olyan országban volt stabil pont, ahol a politikában ez nem jellemző – emelte ki Szomráky Béla. és szerinte ez azért sikerült Berlusconinak, mert egyrészt tehetséges ember volt, másrészt pedig a példája is eléggé erős volt, függetlenül attól, hogy talán nem mindenki ízlésének felelt meg a magánélete.

"Az olasz középosztályból nagyon sokakat meg tudott szólítani, és roppant erős, megbízható párttömörüléssé tette a Forza Italiát, illetve az utódpártjait. Másfelől pedig azonnal és jól épült be az európai pártszervezetekbe, az Európai Parlamentben is komoly szerephez jutott a Forza Italia. Stabilitást tudott adni azzal is, hogy tudta, nemcsak a gazdasági élet a stabilitás egyik fontos tényezője, hanem a politikai kapcsolatrendszer és főleg a külpolitika.

Ő erősen atlantista gondolkodású ember volt, bárki bármit is mond róla"

– jellemezte Berlusconit az Olaszország-szakértő.

Az olasz politikus mégis sokszor a botrányaival, nőügyeivel került előtérbe. Szomráky Béla szerint ezek általában kreált ügyek voltak, még ha volt is "valami" alapjuk. Hozzátette: Berlusconi beteg ember volt, nem hiszi, hogy 70 éves kora után nagy sikere lett volna a női nem meghódításában, akár Ruby esetében.

"Ismertem személyesen is. Nem mondom, hogy a humora mindig találkozott az én ízlésemmel, de egy jópofa, életre való ember volt. Fiatal korától kezdve roppant vállalkozó szellemű volt, a kenyerét úgy kereste meg még kamaszkorában, hogy énekelt egy luxushajón és gitáron kísérte magát. Miután letette az építészi vizsgát, fantasztikus vállalkozásokba kezdett. Ami tisztázatlan vele kapcsolatban, és ami sokkal inkább nyomhat a latban azoknál, akik negatívan ítélik meg a szereplését, az az első egymillió kérdése, vagyis hogy honnan szerezte a fantasztikus vállalkozásai sorozatához az első milliót. Erre ő sem adott magyarázatot. Állítólag a maffia pénze volt benne, de ezt bizonyítani az égvilágon senkinek sem sikerült."

A nők mellett a futball is kitüntetett helyet kapott Berlusconi szívében. A Milan elnöke volt, csodacsapatot hozott létre. Nagyon szerette a focit, élt-halt érte. Az ő idejében kezdtek megmaradni Olaszországban az olyan nagy játékosok, mint Marco van Basten, és ezekkel a világklasszisokkal kifejezetten jó viszonyt ápolt.

Szomráky Béla szerint egy olyan ember képe marad meg főleg az egyszerűbb emberek, főleg férfiak kollektív emlékezetében, hogy "bár én is lehettem volna ilyen, bár én is szerezhettem volna úgy a hölgyeket, mint Berlusconi".

"Az olaszok emlékezetében összességében a »cavaliereként«, vagyis lovagként marad meg.

Olaszországban a legkitüntetőbb cím a munka lovagja, ennél magasabb gyakorlatilag nem adható. Egy olyan ember emlékezete marad meg, aki képes arra, hogy olyan feltételeket teremtsen egy ország számára, amelyek mellett tovább lehet mindig lépni, nem tapossa el az ellenfeleket – párbeszédet folytat velük –, igyekszik természetesen megtartani a gazdasági stabilitást is. De a szavazópolgárok arra is emlékeznek, hogy azok a megmentők, akik a helyére léptek, azzal az ígérettel, hogy most már helyre fogják hozni mindazt a sok tévedést, amit Berlusconi főleg a gazdaságban elkövetett, aztán igazán csődöt mondtak. Az biztos, hogy nála is folytatódott az eladósodás, amit nem ő kezdett el, megpróbált gátat vetni neki, de akik utána jöttek, fűt-fát ígértek, most már odáig vitték a dolgot, hogy Olaszország valóban nagy bajban van."

Szomráky Béla szerint úgy fog mindezek mellett megmaradni az olasz emlékezetben, mint egy joviális, jópofa, a jópofaságát időnként nagyon erőteljesen túlzásba vivő, sokaknak ellenszenves ember, de a többségnek valójában még "múmia korában is" így nevezték őt, miután átalakíttatta az arcát, mert mindig szép akart lenni – szeretetre méltó volt ez az egészen furcsa, nagyívű ember.