Kiss J. László szerint a vasárnap esti vitának Annalena Baerbock és Armin Laschet futott neki hátrányból, miután a szociáldemokrata Olaf Scholz meggyőző előnnyel bír a népszerűségi listákon. Emiatt mind a Zöldek, mind a CDU kancellárjelöltje támadólag lépett fel.
A Budapesti Corvinus Egyetem tanára megjegyezte, kívülről szemlélve a vitát, nem igazán látott győztest, a gyors közvélemény-kutatás azonban arról tanúskodik, hogy
Scholz bizonyult a hallgatóság számára a legmeggyőzőbbnek,
tehát a másik két jelölt pozíciójának a javulása elmaradt.
A legfontosabb témák közül a CDU mint liberális–konzervatív párt az adóemelés és/vagy -csökkentés kérdésében a hagyományos álláspontját foglalta el, tehát mindenfajta emelést elutasít, hangsúlyozva, hogy a társasági adót csökkenteni kellene, legalább akkora mértékben, mint a szomszédos Franciaországban, különben elvándorolnak a német vállalat. Egyértelműen a német kis- és középvállalatok határozott védelme tűnik ki a politikájukból, szemben a baloldali programmal, amely hagyományosan adóemelésre épül, de elsősorban a legnagyobb jövedelemmel rendelkezőek esetében. Az SPD évi 200 ezer eurónál húzná meg a jövedelemhatárt, ahonnan a sokat kereső embereket bevonná az állami kiadások finanszírozásába.
A Zöldeknél nagyon erős hangsúly esett a környezetvédelmi kérdésekre. Annalena Baerbock igyekezett bizonyítani a szociáldemokraták, illetve a CDU jelöltjével szemben, hogy ebben a kérdésben neki sokkal nagyobb a szakmai illetékessége, és úgy láttatta a két, jelenleg hatalmon lévő pártot, mint amelyek nem tartanak lépést az idővel.
Kiss J. László megjegyezte: Armin Laschet a vita végén támadólag Olaf Scholznak szegezte a kérdést, hogyan viszonyul a posztkommunista Die Linkével kötendő esetleges koalícióhoz. Mindez teljesen érthető, tette hozzá az egyetemi tanár, hiszen a CDU számára a legnagyobb kihívást egy szociáldemokratákból, a Zöldekből és a Die Linkéből, vagyis a NDK-beli egykori Demokratikus Szocializmus Párt (PDS) utódpártjából álló baloldali koalícióját jelentené.
„Érdekes mód
Scholz nem határolódott el ettől élesen, tehát nem mondta, hogy lehetetlen, nagyon tárgyilagosan azt hangsúlyozta ki, ennek komoly erőfeltételei vannak.”
A szakember szerint amellett, hogy Olaf Scholz támogatottsága a tévévitát követően közel 40 százalék, a Zöldek jelöltje 30 százalék fölött áll, Armin Laschet pedig 20-25 százalék közé zuhant, a szeptember 26-i választásokat követően hárompárti koalíció jöhet létre, ami stabilitását illetően mindig törékenyebb, vagy problémásabb, mint a hagyományos kétpárti nagykoalíció. Kiss J. László szerint ilyen tekintetben ki lehet zárni a nagykoalíció megismétlődését, hiszen a hatalmon lévő SPD-nek és CDU-nak nincs többsége, vagyis a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) szerepe felértékelődhet.
A Német Szövetségi Köztársaság történetében a liberálisok hagyományosan a mérleg nyelvét töltötték be, jelenkeg a támogatottságuk 12-13 százalékon van, és a tartományi szinten létező koalíciók bizonyos orientációt adhatnak a kérdésben. Az egyik ilyen lehetőség, amiről a korábbi ciklust lezáró választásokon is szó volt, a Jamaica-koalíció, ami a CDU, a Zöldek és a FDP koalíciója lenne.
„Ebben a tekintetben a liberális pártnak tehát nagyon erőteljes a pozíciója” – ismételte meg. Elképzelhető továbbá egy úgynevezett közlekedési lámpa koalíció, mint a Rajna-vidék-Pfalz tartományban, amelyben az SPD, a Zöldek és az FDP foglal helyet.
A kérdés az, hogy Olaf Scholz népszerűségét, követi-e a pártpreferencia.
Kiss J. László szerint egyes közvélemény-kutatások alapján az mondható, hogy igen, hiszen bizonyos mérésknél a szociáldemokraták már előzik a CDU-t.