Az utolsóként maradt Lengyelországban a parlament (Szejm) már május 4-én ratifikált, a Szenátusban azonban csak csütörtökön zárult le a folyamat, mellesleg igen szoros, 49-49 szavazati arány mellett, de ilyenkor az elnök szavazata dönt.

Sajtójelentések szerint az ellenzék eredetileg egy kiegészítő preambulum közbeiktatásától tette függővé támogatását, amely kiegészítést azonban a többség elutasította. Az ellenzék azonban mégsem tudta megállítani a végső elfogadást, mert a szavazás pillanatában a frakció két tagja nem jelent meg az ülésteremben – mint kiderült, a szavazásra menet az épületben elakadt a lift, amivel odajuthattak volna.

João Leão, az EU-ügyek féléves elnökségét ellátó portugál kormány pénzügyminisztere a ratifikáció lezárultának hírére

felszólította az Európai Bizottságot, hogy tegyen meg mindent a pénzlehíváshoz szükséges tagállami nemzeti reformtervek értékelésének felgyorsítására,

hogy mielőbb sor kerülhessen az első – az Európai Bizottság által a nemzetközi pénzpiacon esedékes – pénzfelvételekre, illetve nyomában a tagállamoknak kilátásba helyezett 13 százalékos előlegek folyósítására.

A következő lépés

Az érvényes szabályok szerint Brüsszelnek két hónap áll rendelkezésére ahhoz, hogy a nemzeti terveket értékelje – ez jellemzően az érintett tagállam és a Bizottság érdekelt főigazgatósága közötti folyamatos egyeztetés mellett történik –, majd a brüsszeli testület által véglegesített verzió a tagállami pénzügyminiszteri tanács elé kerül jóváhagyásra, amire ez utóbbinak további egy hónapja van.

A nemzeti tervek elsöprő többsége már a Bizottságnál van, ráadásul úgy, hogy már ezek is általában több hónapnyi kétoldalú konzultáció eredményeként születtek. Ezért Brüsszelben arra számítanak, hogy a jelen szakaszban már csak relatíve kis mértékű kiigazításokra lehet még szükség. Ezt egyébként Valdis Dombrovskis bizottsági alelnök a pénzügyminiszterek legutóbbi lisszaboni ülésén újólag megerősítette.

A látszólag bonyolult elfogadási eljárás azért kell, mert az új alap elfogadásakor alapelvnek ismerték el, hogy az nem egyszerűen csak a válság okozta gazdasági károkat hivatott kompenzálni, hanem mindezt úgy kell majd tennie, hogy több fontos ráfordítási prioritást is szolgáljon eközben. Így az egyes országok által lehívható pénzek több mint felét például klímavédelmi és általában „zöldesítő”, valamint digitalizációs célokra szabad majd csak fordítani (ez előbbire a teljes boríték 37, az utóbbira 20 százaléka kell, hogy jusson).

További követelmény, hogy a nemzeti feltételrendszernek meggyőzően alkalmas kell lennie az érdekkonfliktusok, netán csalások, sikkasztások megelőzésére, kiszűrésükre, a szükséges korrekciók elvégzésére. Fontos elvárás az is, hogy a leendő nemzeti pénzfelhasználás mikéntje az elköltésben érintett régiók illetékeseinek a bevonásával dőljön el.

Bizottsági részről mindenesetre korábban határozott reményt fejeztek ki a tekintetben, hogy

amennyiben a nemzeti terveket sikerül időben véglegesíteni, úgy a nyár során – többnyire júliust szokták emlegetni – már megkezdhetik az első folyósításokat.

Erre egyébként „érkezési sorrendben”, azaz az elfogadott nemzeti tervek függvényében kerülhet majd sor az egyes országok felé.

Jöhet még akadály

Szakértők megjegyzik, hogy bár a jelen pillanatban látszólag minden elvi akadály eloszlott a pénzek közeli elindításához, a továbbiakban azonban még merülhetnek fel – akár egyes konkrét tagállamok, akár a program egésze szempontjából – nehézségek.

Az előbbi esetében többen emlékeztetnek, hogy az alap felállításakor az északi „fukarok” (nettó befizető tagországok, élükön Hollandiával) egyik fontos követelése volt, hogy a tagállami pénzügyminisztériumok és nemzeti bankok delegáltjaiból álló EU Gazdasági Pénzügyi Bizottság évente kétszer közvetlenül is ellenőrizhesse a nemzeti pénzfelhasználások módját.

Amennyiben akár csak egyetlen tagország is kétségének ad hangot valamely tagtársnál tapasztalt forráskezelés kapcsán, a folyósítás felfüggeszthető,

és a kérdéses helyzetet kivizsgálják, (ezt nevezik brüsszeli bennfentes körökbe „holland vészféknek” a helyreállítási alap felhasználásában).

További bonyolító körülmény, hogy Hollandia és Svédország esetében a szükséges tagállami vélemény és beleegyezés a helyi nemzeti parlament egyetértésétől is függ.

Mindeközben rendszeres felülvizsgálatot helyezett kilátásba az Európai Parlament is, jóllehet, esetében csak politikai nyomásról, „zajkeltésről”, meg esetleges – más tételeket érintő – blokkolások kilátásba helyezéséről lehet szó, lévén a szűken vett nemzeti helyreállítási pénzköltés pontos mikéntjébe az EU parlamentjének nincs közvetlen beleszólása.

Bekavarhat a jogállamisági szabály is

Annál több módja van

eljárást kezdeményezni valamely tagállam ellen az Európai Bizottságnál vélelmezett jogállamisági hiányosság felvetésével.

Erre a tavaly év végén elfogadott új jogállamisági jogszabály ad lehetőséget – ez elviekben a közösségi pénzek tagállami lehívásának előfeltételéül szabta a „közösségi pénzek felhasználását érintő” jogállamisági kritériumok betartását.

Az utóbbi tekintetében az EP költségvetési ellenőrzési bizottság – más, például alapjogi EP szakbizottsággal karöltve – már láthatóan komolyan készül az új eszköz beélesítésére, egészen odáig jutva, hogy éppen a napokban intéztek ultimátumot a Bizottsághoz az új jogszabály haladéktalan alkalmazására, kilátásba helyezve, hogy ellenkező esetben panaszt tesznek az Európai Bíróságnál.

Brüsszel egyébként alapvetően azért vár ki még az alkalmazással, mert a decemberi EU-csúcson elfogadott nyilatkozatban a tagországok és a Bizottság is politikai kötelezettséget vállalt arra, hogy az új jogszabály tényleges használatával kivárnak addig, amíg megszületik az Európai Bíróság értékelése arról, vajon az új jogszabály összeegyeztethető-e az Unió alapszerződésével. (A magyar és a lengyel kormány formális keresetben vitatta ezt.)

Mindenesetre,

ha a bírósági ítélet helybenhagyó lesz, akkor a Bizottság akár visszamenőlegesen is helyt adhat bármilyen jogállamisági keresetnek,

ami előre látható módon rengeteg politikai vitát, és nem kizárhatóan egyes tagállami pénzrészek esetenkénti – átmeneti, vagy végleges – befagyasztását is maga után vonhatja.

A német alkotmánybíróság is belenyúlhat

Végül, a csomag egészére nézve vethet fel problémákat, ha a karlsruhei alkotmánybíróság arra a véleményre jut, hogy a kora tavasszal elé került „állampolgári észrevétel” megalapozott volt, és a helyreállítási alap alkalmazása, mindenekelőtt annak közösségi hitelből történő finanszírozása ellentétes mind az EU alapszerződésével, mind pedig a német alkotmánnyal.

Áprilisban a német bírák úgy döntöttek, hogy nem adtak helyt a ratifikáció befagyasztását kezdeményező beadványnak az állampolgári felvetés értékelésének idejére, mivel az így okozott időveszteség magát az eszközt lehetetlenítette volna el. Magát a panaszt azonban megvizsgálják, és

ha – mondjuk fél év múlva – azzal egyetértő többégi véleményre jutnak, akkor a további német részvétel a programban minimum kérdésessé válhat.

Európai bizottsági részről egyelőre váltig állítják, hogy az alapszerződés önmagában nem tilt pénzpiaci hitelfelvételt, csupán a költségvetés negatívba fordulását nem engedi, valamint azt, hogy egyes tagországoknak tovább adott közösségi hitelekért a tagállamok közösen vállaljanak felelősséget.

Márpedig – még mindig a brüsszeli érvelés szerint – az RRF esetében formailag ezek egyikéről sincsen szó: a felvett kölcsönöket a brüsszeli testület nem „tovább játssza” egyes országoknak, hanem a közös költségvetés mozgásterének bővítésére használja. Más kérdés, hogy aztán erre támaszkodva – beterjesztett projektek és nemzetállami reformprogramok ellenében – egyes tagállami fejlesztéseket finanszíroz, részint a visszatérítés feltételével, részint anélkül. De ez eddig is így volt: a visszatérítés az Európai Beruházási Bank által adott tagállami hitelek esetében, a végleges támogatási forma pedig a regionális fejlesztések közösségi finanszírozásánál.

A közösségi költségvetés deficitje sem áll fenn, mivel a pénzpiacon most felvételre kerülő összegek visszafizetése – nagyon kedvezményes feltételek mellett kapott pénzekről lévén szó – csak évek múlva lesz esedékes, amikor viszont belép majd a tagországok többlet befizetése, és a költségvetési szaldó továbbra is pozitívban marad.

Azt persze

nem lehet előre kiszámítani, hogy a karlsruhei bírák mennyiben lesznek vevők a bizottsági érvelésre.

Szakértők bíznak abban, hogy a járvány teremtette különleges körülményekre való tekintettel kerülni fogják a különleges alap ellehetetlenítését. Mindez azonban nem zárja ki, hogy bizonyos korlátozásokról jó eséllyel elfogadhatnak még állásfoglalást.