Ami eddig még soha nem sikerült – egységes alapokra helyezni a tagállami társasági adók számítási módját – az a jelek szerint ismét napirendre kerülhet. Maga Paolo Gentiloni gazdaságpolitikai EU-biztos jelezte Brüsszelben, hogy a testület átfogó javaslatot készül tenni az egységes társasági adószámításra.
A vonatkozó 16 oldalas tervezet nem hivatalosan el is jutott egyes nemzetközi sajtótermékekhez, amelyek részleteket közöltek belőle.
Többször is megpróbálták
Megfigyelők egyúttal emlékeztetnek, hogy a tagállami társasági adóalap-számítás egységesítése már a 2004-ben hivatalba lépett Barroso-bizottsági idején felmerült, készültek is javaslatok,
történetesen a magyar Kovács László adóügyi biztossága alatt.
A 2007-ben véglegesített Lisszaboni Szerződés írországi leszavazása azonban – népszavazást tartottak róla, és ez elsőre az elutasítók többségét hozta, másodszorra már átment – sokak szerint részben az adópolitikában fennálló nemzeti döntéshozási hatáskör elvesztésétől való félelmen (mások szerint: félelemgerjesztésen) is múlott.
Mindenesetre az adóharmonizációs kérdéstől Barrosonak láthatóan elment a kedve, és bár 2009-ben bizottsági elnöki mandátumot újrázott, az „átmenetileg” jegelt dossziét az ő hivatali ideje alatt nem melegítették fel többé. Helyette a téma a konvenciók felrúgásától amúgy sem félő Jean-Claude Juncker elnöki mandátum alatt jött elő ismét, 2016-ban, de ekkor is hamar kiderült, hogy a tagállami hajlandóság egy ilyen kezdeményezés támogatására reménytelenül csekély volt.
Tagállamok nélkül nem megy
Márpedig tagállami egyetértés nélkül adózásban Brüsszel nem juthat messze: az EU belső piacán meghatározónak számító piacműködtetési tényezők közül mára már
lényegében csak az adózás az a terület, ahol – leszámítva az áfa számítását – a döntéshozás nem tért át a többségi szavazás rendszerére,
hanem megmaradtak az egyhangúság (azaz a tagállami vétójog) talaján.
A mögött, hogy a Bizottság most mégis újra nekigyürkőzik a témának, szakértők szerint több motívum is áll. Mindenekelőtt, folyamatban van egy nagy, átfogó leendő jogszabálycsomag kidolgozása a belső piaci adóelkerülések és károsnak ítélt adóversenyek kiküszöbölésére, aminek
végterméke egy – a mai tervek szerint – 2023-ban véglegesülő jogszabálycsomag lehet.
A most megszellőztetett elképzelés is voltaképpen ennek a nagyobb intézkedésegyüttesnek lehet a majdani része, azaz egyelőre nincs arról szó, hogy a közeli jövőben máris tételes jogalkotási vita indulna róla. De a korábbi kudarcok arra intenek, hogy a terep előkészítését célszerű idejekorán megkezdeni.
Hátszél Washingtonból
Mindehhez tehát ezúttal nagyobb hátszelet vélnek érezni több okból is. A koronavírus-járvány okozta gazdasági leállás alaposan kivéreztette a tagállami költségvetések bevételi oldalát, és a kormányok többségénél minden korábbinál nagyobb a hajlandóság minimum a multinacionális óriások erőteljesebb megadóztatására.
Ehhez viszont közös szabályok kellenek, elzárva az utat azon eddigi gyakorlat elől, amelyben az Amazon és Facebook-típusú megaszolgáltatók lényegében nem adóznak ott, ahol a legtöbbet forgalmaznak. Most ezt a bejegyzett székhely szerinti országban kell megtenniük, amelyet viszont lehetőleg gondosan aszerint választanak meg, hogy hol a legalacsonyabb a társasági adó.
Így vált sokáig működési paradicsommá Málta, Írország, Hollandia és Luxembourg, miként egyes vélemények ide sorolják a szintén alacsony adószintje miatt sokak szemében vonzó Magyarországot is.
Az új helyzetben azonban ez a gyakorlat immár meghatározó tagállami többségnek – miként globálisan is a nemzetállami túlnyomó többség számára is – egyre nehezebben tolerálható, amihez
a döntő lökést az amerikai Biden-adminisztráció januári hivatalba lépése,
majd nem sokkal később a "Big Tech" óriások megadóztatási szabályaira tett javaslata nyújtotta.
Ez utóbbi szerint az új rendszerben lehetővé válna, hogy egy bizonyos nagyságrendű globális forgalmon túl, az ilyennel rendelkező óriáscégek az éves globális profitjuk 21 százalékát társasági adóként forgalomarányosan minden olyan országban beszedhessék, ahol a megelőző évben eladást folytattak. A dolog független lenne attól, vajon a kérdéses cég amúgy fizikailag jelen van-e az adót kivető országban, a lényeg, hogy forgalmazzon ott.
Az első becslések szerint globálisan mintegy száz cég kerülhetne ebbe a kategóriába, köztük a legtöbb amerikai információs technológiai óriás (praktikusan a Szilikon-völgy nagy része). Mindennek kihordása, a kapcsolódó konzultációk sora jelenleg globális – mindenekelőtt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) – keretek között zajlik, de értelemszerűen feltételez regionális szervezeti igazodást is.
Brüsszel is ezt lovagolná meg
A kedden Brüsszelben ismertetett bizottsági szándék nem is titkolt módon a Biden-kezdeményezést igyekszik meglovagolni. Mint Gentiloni gazdaságpolitikai biztos, és Vadlis Dombrovskis bizottsági elnök jelezték, a készülő bizottsági anyag az amerikai felvetés mindkét fontos tényezőjéhez – a szolgáltatási helyeken történő forgalomarányos adózáshoz, és a lehetséges minimális adómértékhez – saját javaslattal készül majd előállni.
Mint bizottsági részről jelezték, azt remélik, hogy a járvány után drámaian megváltozott közegben, amelynél globális szereplők között, globális mértékben zajlik lehetőleg azonos cél felé haladva az egyeztetés, a
folyamat lendülete felülírhatóvá teheti a korábbi hagyományos EU-tagállami egyedi ellenállást.
Magyarország is elveti
Megfigyelők megjegyzik, hogy konkrét helyi gazdasági számítások alapján alacsonyabb adókulcsot használó országok eltérítése eddigi gyakorlatuktól előre sejthetően így sem lesz könnyű. Ezt egyébként hamar megerősítették egyes holland politikai nyilatkozatok, miként ennek szellemében nyilatkozott kedden Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter is, miután éppen erről a kérdéskörről is megbeszélést folytatott Mathias Cormann-nal, az OECD főtitkárával.
A találkozó után sajtójelentések szerint Szijjártó leszögezte: magyar kormányzati megítélés szerint az elmúlt évtizedben bebizonyosodott, hogy az adóemelések útja zsákutca, az adócsökkentések jelentik a legjobb ösztönzőt a munkahelyek létrehozására és a gazdaság növekedéshez. „Senkinek nincs joga kívülről beavatkozni a magyar adópolitikába” – mondta a magyar miniszter, jelezve, hogy Magyarország ragaszkodik az adókulcsok megállapításának nemzeti hatáskörben tartásához.