Minimalizálja katonai jelenlétét Szíriában az Egyesült Államok. Az amerikai csapatok elhagyták a szíriai–jordán–iraki határon fekvő, a sivatag közepén elhelyezkedő al-Tanf bázist, és helyüket átvették a szíriai kormányerők. Bassár el-Aszad bukása, majd Ahmed as‑Saraa hatalomra jutása jelentős változásokat idézett elő az amerikaiak szíriai szerepvállalásában. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője szerint az USA azért nem engedi el teljesen a közel-keleti országot, de a jövőben már inkább közvetítőként kíván jelen lenni, és az új vezetést segíti az Iszlám Állam elleni harcban.

Wagner Péter az InfoRádióban elmondta: az Amerikai Egyesült Államoknak alig maradtak katonai erői Szíriában. Teljes kivonulásról azért még nincs szó, de míg korábban több mint ezer fő volt jelen, addig

mostanra néhány száz főre és egy-két bázisra csökkent a létszám, de már utóbbiak bezárása is folyamatban van Kelet-Szíriában.

Az Egyesült Államok 2014 szeptemberében indított katonai beavatkozást a szíriai polgárháborúban az Iszlám Állam elleni légicsapásokkal, majd 2015 végén érkeztek az első amerikai különleges erők az országba, hogy támogassák a kurd vezetésű Szíriai Demokratikus Erőket. Wagner Péter elmondta: az amerikaiak azóta akkor avatkoztak be közvetlenül, ha az Iszlám Állam valamelyik vezetőjét kellett elfogni vagy likvidálni.

Az USA nemcsak a terrorista szervezetet akarta visszaszorítani Szíriában, hanem próbálta Iránt is szemmel tartani.

Teherán befolyása ugyanis egyre nőtt Szíriában, és így könnyebben tudta támogatni a libanoni Hezbollahot és a gázai Hamászt, illetve fenyegetni az USA fő regionális szövetségesét, Izraelt is.

Az Iszlám Állam területi veresége után 2019-ben Washington csak részlegesen vonta ki csapatait Szíriából. Az elemző hangsúlyozta: az amerikai katonák hazavezénylése az Aszad-rezsim 2024-es bukása után kapott újabb lendületet, miután az új szír vezetéssel jó kapcsolatot alakított ki az USA.

Wagner Péter emlékeztetett: Donald Trump már az első elnöki ciklusa alatt is ki akarta vonni az amerikai katonákat Szíriából, ami mellett akkor azzal érvelt, hogy Washingtonnak nincs köze a helyi polgárháborúhoz, az Iszlám Állam terrorszervezetét pedig már legyőzték az előző években. Donald Trump már akkor azt gondolta, hogy az Iszlám Állam helyi jelenléte nem indokol amerikai katonai ellenőrzést vagy befolyást. Az elemző szerint

az amerikai elnök külpolitikai gondolkodásának egyik legfőbb alapja, hogy „olyan helyeken, ahol nincs amerikai létérdek, ott nem kell jelen lenni”.

Wagner Péter megjegyezte: az Iszlám Állam terroristái nem amerikai állampolgárokat fenyegettek az Egyesült Államokban, ezért Donald Trump érvelése logikusnak tűnt. Az igazi nagy változás 2024 végén következett be, amikor rezsimváltás történt Szíriában. A szakértő kiemelte: Washingtonnak nagyon jó a kapcsolata az új szír vezetéssel, és az amerikai elnöki adminisztrációnak most az az érdeke, hogy Ahmed as‑Saraa vezetésével megerősödjön a helyi politikai hatalom, lehetőleg annyira, hogy megfelelően fel tudják venni a harcot az Iszlám Állammal, ha erre szükség lesz.

Wagner Péter hozzátette: a kivonulás nem azt jelenti, hogy az Egyesült Államok „befejezettnek tekinti a szíriai fejezetet”. Amerikai tisztviselők is azt hangsúlyozzák, ha az Iszlám Állam újraszerveződne, vagy ha iráni fegyveres csoportok fenyegetnék az amerikai erőket Irakban, továbbra is készek célzott csapásokra és különleges műveletekre. Az elemző kiemelte: Washington jelenleg inkább közvetítőként, távoli biztonsági garanciákkal kívánja formálni Szíria jövőjét.

(A nyitóképen: a szíriai belügyminisztérium északkelet-szíriai Kamisli városába tartó katonai konvoját üdvözlik helyi lakosok Tal Brak faluban 2026. február 3-án. A szíriai kormányerők bevonulása az amerikai támogatást élvező Szíriai Demokratikus Erők (SDF) nevű kurd milíciaszövetséggel megkötött új tűzszüneti megállapodásban rögzített, regionális hatalomátadás részét képezik.)