Keir Starmer miniszterelnök Munkáspártja kínos vereséget szenvedett a baloldali Zöld Párttal szemben Manchester egy olyan körzetében, amelyet csaknem egy évszázada uralt. A csütörtöki választás eredménye, ami pénteken vált hivatalossá, egyúttal a brit kétpárti politikai rendszer összeomlását is jelenheti – foglalta össze a lényeget legújabb jelentésében a Reuters hírügynökség.

A Munkáspárt egyik legstabilabb körzetének elvesztése felerősítette azokat a hangokat, amelyek egyre harsányabban követelik a miniszterelnök távozását. Keir Starmernek – a be nem váltott választási ígéretei mellett – azt is a szemére vetik, hogy 2024-ben kinevezte washingtoni nagykövetnek pártja legbefolyásosabb ideológusát. Peter Mandelsont azonban nem egészen egy évvel később vissza kellett hívni a brit diplomácia legfontosabb posztjáról, mert kiderült, hogy szoros kapcsolatokat ápolt a súlyos szexuális bűncselekményekért elítélt Jeffrey Epsteinnel.

A brit kormánypártot pedig most hideg zuhanyként érte az északnyugat-angliai Gorton és Denton körzetében elszenvedett választási kudarc.

Ez a régió ugyanis majdnem száz éve a Munkáspárt bázisának számított, olyannyira, hogy a köznyelvben csak „Vörös Falként” emlegették. Ennek megfelelően a 2024-es parlamenti választásokon a Labour jelöltje, Andrew Gwynne – zsinórban hatodszor – fölényes győzelmet aratott. Ám az idén januárban egészségi okokra hivatkozva lemondott, miután tavaly felfüggesztették munkáspárti tagságát a közösségi portálokon megjelent, sértőnek és rasszistának minősített bejegyzései miatt.

A mostani szavazáson azonban a Munkáspárt jelöltje csak a harmadik helyet tudta megszerezni. A győztes a Zöldek jelöltje, Hannah Spencer lett, aki a voksok 40,6 százalékát kapta. A második helyen a szélsőjobboldali Reform UK jelöltje végzett 28,7 százalékkal. A Munkáspárt indulója mindössze 25,4 százalékot kapott.

A kiábrándító vereség okait elemezve Nagy-Britannia legelismertebb közvélemény-kutatója „földcsuszamlás szerű pillanatnak” nevezte az eredményt. John Curtice a Reutersnek nyilatkozva azt fejtegette, hogy ezután „a brit politika jövője bizonytalanabbnak tűnik, mint a második világháború vége óta bármikor”.

Keir Starmert személyes felelősség is terheli a vereségért,

mert megakadályozta, hogy egyik riválisa, a népszerű manchesteri polgármester, Andy Burnham induljon a Labour jelöltjeként. Az eredmény „egyértelműen kiábrándító” – mondta Anna Turley, a Munkáspárt elnöke. A kormányfő párton belüli legfőbb kihívója ugyancsak keményen fogalmazott. Angela Rayner a közösségi médiában arról írt, hogy a Munkáspártnak „bátrabbnak” kell lennie, mert a választók azt a változást akarják, amit a megígértek nekik. Tehát a gazdaság fellendítése mellett a populista Refomr UK-val szembeni határozottabb fellépést.

Ez utóbbit tartotta a választási győzelem kulcsának a Zöld Párt vezetője is. Zack Polanski a The Guardiannek arról beszélt: a Gorton és Denton körzetben élők olyan, alapvetően baloldali beállítottságú emberek, akik eddig a Munkáspárttól várták, hogy szálljon szembe a hazájukat az EU-ból kiléptető és ezzel súlyos gazdasági gondokat okozó szélsőséges párttal.

„Ez a körzet régen a Munkáspárt egyik legfontosabb bázisa volt. Most viszont a 2024-ben a Labourre szavazók fele fordított hátat nekik.” Majd azzal folytatta: a választási győzelem után „az emberek mindenhol tudni fogják, hogy a zöldekre szavazva legyőzhetjük a Reform UK-t. Sok, egykori munkáspárti szavazó azt mondta az aktivistáinknak:

örökre szakított a kormánypárttal, mert az nem teljesítette a legfontosabb ígéretét azt, hogy majd javítja az emberek életét.”

Azon túl, hogy a szavazók a be nem tartott választási ígéretek, valamint a szélső jobb elmaradt visszaszorítása miatt megbüntették a Munkáspártot, van az eredmények még egy harmadik hozadéka is. Mégpedig az, hogy megroppantotta a második világháború óta kikezdhetetlennek hitt politikai rendszert. Azt, hogy csak két nagy politikai erő a Konzervatívok és a Munkáspárt váltogatták egymást a hatalomban. Egy ideje már a Liberális Demokraták és a populista Reform UK mellé a Zöldek is felzárkóztak, reális kormányzati alternatívát kínálva a brit választóknak. Ezt igazolja, hogy a Reuters szerint az országos felméréseken mind az öt pártnak két számjegyű támogatottsága.

Ami a győztes Hanna Spencert illeti, róla a The Guardian azt írja, hogy tökéletes baloldali jelölt volt egy tökéletesen baloldali körzetben. Ő azonban nem a hagyományos „ököl rázós” szocialista, hanem egy kedves, szerethető fiatal nő. A győzelme után egyebek közt azt mondta, hogy ő semmiben sem különbözik választókerületének többi tagjától. „Keményen dolgozom, mert ez a dolgunk”. Majd azzal folytatta: „Régen a kemény munka elvezetett valahova, ma azonban már nem. Ahelyett, hogy egy szép életért dolgoznánk, milliárdosok zsebét tömjük. Kiszipolyoznak minket. És nem tartom szélsőségesnek vagy radikálisnak azt a gondolatot, hogy a kemény munkának szép életet kell eredményeznie... Úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van a szép élethez.”

Címképünkön Hannah Spencer