A magyar exporton belül 3-4 százalékot tesz ki a brit piac részesedése, ami országos léptékben önmagában nem jelentős, de ettől még meghatározó lehet egyes konkrét szektorok, eladók – például a magyarországi autógyártás – szempontjából. Ezért is folyt az EU-brit kilépési tárgyalások megkezdése óta intenzív számolás, amikor még úgy tűnt, hogy megállapodás nélkül távozhat az unió egységes piacáról Nagy-Britannia.

A fő félelem a vámoktól volt, jóllehet, a Világkereskedelmi Szervezet játékszabályai szerint sem feltétlen szükségszerű a fizetés. A „zéró vám” nagyon is megszokott jelenség napjaink világkereskedelmében, úgyhogy amikor még a May-kormány két éve közzétette elképzeléseit egy esetleges vámköteles EU-brit kapcsolatrendszerről, az általuk akkor közölt listán a brit import 87 százaléka eleve zéró vámmal szerepelt. Más kérdés, hogy magyar szempontból a maradék 13 százalék is gondokat ígért, mivel ebben viszont benne lett volna gépjármű-eladás, ahol 10 százalékos vámra kellett volna számítani.

Hasonlóan aggódva tekintett a megállapodás esetleges hiányára a magyar agrárszektor is. Itt sem az abszolút nagyságrend miatt – az agrárexport 3-5 százaléka megy csupán brit piacra, évi egy-kétszázmillió euróról van szó –, hanem mert az érintettek körében viszont nagyon is számított volna, ha a baromfi-, marha- és birkahús eladásánál, vagy egyes tejtermékeknél brit vámokkal szembesültek volna.

Mindez a fenyegetés tehát elmúlt,

az árukereskedelem alapvetően továbbra is vám- és kvótamentes maradhat egymás piacain,

más kérdés, hogy határellenőrzés ettől még lehet és többnyire lesz is, azaz a megállás, kiszállás, esetleg ellenőrzés, papírmunka visszatér majd brit relációban. Főként, hogy bizonyos részletszabályok óhatatlanul középpontba kerülnek majd, például egyes termékek származását, alkotórészeinek összetételét tekintve.

Az autógyártásban az elektromos kocsiknál – legyen bár szó hibrid vagy tisztán villanyhajtású modellről szó – 2023 végéig szavatolni kell, hogy a brit piacon értékesíteni akart ilyen gépjárművek alkotórészeinek maximum 60 százaléka származhat csak EU-területen kívülről. (Ugyanez persze reciprok is érvényes.)

Ez az arány 2026 végére 55 százalékra, 2027-től pedig 45 százalékra kell, hogy csökkenjen. Igaz, mentőövet jelenthet még egy négy év múlva esedékes felülvizsgálati egyeztetés, amikor elvben módosíthatnak a küszöbértékeken.

Ami a személyek eddigi szabad mozgását illeti, januártól ha egy magyar polgár egy éven belül 180 napból egyfolytában 90 napnál tovább akar brit területen maradni, akkor vízumot kell majd váltania.

A főként fiataloknak fontos

brit oktatási intézményekhez való jövőbeni hozzáférés a brit kilépéstől önmagában még nem válik nehezebbé.

Más kérdés, hogy a brit tanintézetek ma nem tehetnek különbséget európai uniós hallgatók között, nem preferálhatják a holland jelentkezőt mondjuk egy magyarhoz képest, ez a védettség azonban a közös európai szabályozás megszüntével nem létezik majd többet.

A brit diplomák jelenlegi automatikus elismerése viszont a kilépéssel megszűnik. És bár egy oxfordi vagy cambride-i diploma nyilván ezután is jól hangzik majd, de a brit képzés egészét tekintve az ott végzett diákok nem feltétlen számíthatnak arra, hogy helyi képzettségüket Európa többi részén is egyenértékűnek fogadják el.

További visszahatása lehet az ott tanulók számára annak is, hogy

a mai gyakorlat, amelyben sok brit egyetemen hallgató magyar diák arra számít, hogy végzés után brit diplomával a zsebben Nagy-Britanniában talál majd munkát, januártól már nem lesz magától értetődő.

Fontos tudni továbbá, hogy januártól az Erasmus+ diákcsereprogram sem működik Nagy-Britannia és az EU-országok között, mivel a Johnson-kormány „túl drágának” találta a programmal kapcsolatos kiadásokat, és inkább egy saját, ehhez hasonló projekt beindítását helyezte kilátásba a brit elsőoktatás hallgatóinak.

Cserébe Írország kormánya felajánlotta, hogy a – formálisan brit – északír diákok számára megfinanszírozza az Erasmus+-ban való további részvételt. Dublin véleménye ennek kapcsán éppen, hogy az volt, hogy az az évi 2 millió font úgymond nem tétel ahhoz képest, amennyi hozadéka van a programban való részvételnek.