Az ajatollah egy titulus, nem egy személy, hanem egy rang, amit teológiai doktorátussal lehet elérni a 12-es síita kléruson, egyházon belül – tette világossá az InfoRádióban Sárközy Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója.

Ma Iránban több mint 3000 ember rendelkezik ajatollah végzettséggel vagy ilyen ranggal, amely tehát nem politikai rang.

Az ajatollah szó arab, jelentése: Isten jele. Ez katolikus terminológiára fordítva durván az érseknek megfelelő.

Van egyébként Iránban még ennél is magasabb rang, a „nagy ajatollah”, ilyen volt Ali Hamenei is, az amerikaiak által most meggyilkolt vezető.

Az oktató nyomatékosította: ez semmilyen módon nem politikai tisztség, hanem teológiai doktorátussal elérhető síita papi cím, rang.

De a helyzet nem ilyen egyszerű, mivel Iránban az ajatollah a tényleges vezető, és nem is régóta van így: 1979 óta Irán teokráciában él, „a síita jogtudós államában”. Sárközy Miklós ennek hátteréről is beszélt.

„Kr. u. 874-ben eltűnt Szamarrában, Irakban a 12. imám, rejtőzködésbe vonult, okkultációba, Mohammad mahdi, a jó útra terelő prófétaként majd az idők végezetén az utolsó ítéletkor fog visszatérni. Amíg ez nem következik azonban be, a mahdi megérkezéséig a világot kizárólag a síita egyháznak van joga Iránban kormányozni, hiszen ők állnak a legközelebb a mahdihoz, ők fognak majd először értesülni a visszatéréséről. Ez a fajta síita kiválasztottságtudat az, amely Iránt kormányozta, amely voltaképpen egyfajta elitcsoportként tekintett a síita egyházra, és ennek az aktuális politikai megtestesülése maga az Iráni Iszlám Köztársaság, amelynek a politikai vezetése a síita egyház kezében van 1979 óta” – fejtegette a szakértő.

Kvázi „síita pápa”

Az ország élén pedig „a forradalom legfelsőbb vezetője” áll, aki egy egyfajta „síita pápaként” képzelendő el, és ebbéli minőségében egy papi testület, a szakértők 88 fős gyűlése választja meg az illető személyt. Ez a személy majdnem hogy leválthatatlan; csak elméletben leváltható, élete végéig betölti ezt a szerepet. Most, hogy Ali Hamenei meghalt – 1989 nyarától töltötte be a legfelsőbb vallási vezető tisztségét –, újat választanak helyette.

A szabályok szerint Ali Hameneinek még életében ajánlásokat kellett tennie a lehetséges utódra, ami nem feltétlenül egy nevet jelent; jellemzően a „szakértők gyűlése” tagságában benne van az utódjelölt.

A mostani rendkívüli helyzetben azonban nem olyan egyszerű a szakértők gyűlését összehívni, pláne, ha bombatámadás fenyegeti őket, ilyenkor egy 3 fős testület kezébe kerül Irán irányítása:

• a köztársaság elnöke
• az Őrök Tanácsából delegált jogász
• az iráni jogi legfelsőbb hatóság feje

veszi kézbe a kormányzást.

„Nem normális és nem teljes mértékben kiszámítható viszonyok vannak, és akkor most finoman fogalmaztam,

nem tudjuk pontosan, hogy mikor lesz új vezető.

A rendszernek egyszerre érdeke a minél hamarabbi új legfelső vallási vezető választása, mellyel kifejezi az erejét, a kontinuitását, hogy a háborús állapotok ellenére a működése nem különösebben lett megzavarva, tehát ez legitimációs okokból sürgős, másfelől azonban nem biztos, hogy érdeke a gyors választás, hogy nehogy megint lebombázzák az illetőt” – fejtegette Sárközy Miklós.

Ali Hamenei fia esélyes lehet most nagy ajatollahnak, de azért régóta zajlik a találgatás. A jelöltek között a legutóbbi időkig ott volt Ebrahim Raiszi iráni elnök, csakhogy ő 2024-ben lezuhant egy helikopterrel. Miután ő meghalt, ezután a hatalomtechnikusok úgy gondolták, Mocstaba Hameneinek van komoly befolyása és lehetősége arra, hogy a hatalmat megszerezze, ilyen módon dinasztia alapulna. Az esélyessége olyannyira felmerült, hogy már hírlik: meg is választották, de ezt egyelőre nem erősítették meg.

Szó van egy másik forgatókönyvről is: egy nyugatias fordulat folyományaként új berendezkedés vár az országra, de ezt a szakértő nem tartja valószínűnek, ahhoz ugyanis az egész országot kéne lebontani.

„Nyugatos rendszerváltás alatt nyilván sokak az Amerika és Izraellel által favorizált Reza Pahlavit értik. Én nem látom azt, hogy őt ki támogatná. Én

a másik forgatókönyvtől tartok inkább, hogy a demokrácia beköszönte helyett az ultraradikálisok, a még Hameneinél is radikálisabb nyugatellenes csoportok ragadják meg a hatalmat Iránban”

– vázolta.

A radikálisoknak is jó lehet a háború

És van egy olyan forgatókönyv is Sárközy Miklós szerint, hogy a háborút nem csupán az amerikaiak, hanem az iráni radikálisok is nagyon szeretnék, mivelhogy annak a veszélye nem áll fönn, hogy az amerikaiak szárazföldi csapatokat dobnak partra Iránban; amíg ez nem áll fenn, addig az iráni állam jelentős veszteségeket szenved el, számottevő politikai aktivitásra nem lesz képes más szárazföldi erők támogatásának a hiányában.

„Ezek a csoportok úgy gondolják, hogy

amíg nincs szárazföldi partraszállás amerikai részről, addig akármilyen veszteségekkel is, de urai maradnak a helyzetnek, és képesek lesznek az amerikai háború után is kontrollálni az iráni lakosságot.

Tehát én azt hiszem, hogy azok a jelszavak, amelyek arról beszélnek, hogy »tessék, lázadjatok föl, itt a segítség, kitör a demokrácia«, azok nem túlzottan megalapozottak, és könnyen lehet, hogy az ellenkezője történik, de lehet, hogy nincs igazam; annyira gyorsan változnak az események, és annyira nehéz és zűrzavaros időszakban vagyunk valóban, hogy meglátjuk, mi lesz. A hurráoptimizmustól óva intenék mindenkit” – mondta.

Hogy mire számíthat a nyugati világ annak fényében, hogy síiták nem csupán Iránban élnek, úgy reagált: Irak iráni származású nagy ajatollahja,

Ali Szisztáni néhány nappal ezelőtt, a háború kitörése környékén állítólag figyelmeztette az amerikaiakat, hogy Ali Hamenei nem radikális síita vezető, ne öljék meg, mert ezzel radikalizálják a síitákat az egész világon.

„Már vannak jelek: Kasmírtól kezdve Pakisztánon át a bagdadi zöld zónáig mindenhol támadások érték az amerikai érdekeltségeket. Ciprust is lőtték, vagy Irán, vagy a Hezbollah, tehát voltaképpen Európa keleti peremét is elérte ez a háború. Amerikában meg Kanadában kisebb öngyilkos merényletekre került sor, amelyeket valószínűleg iráni alvó ügynökök végezhettek el. Fogalmazzunk úgy, hogy

a síiták felhergelése és a síita bosszú vagy dzsihád most tényleg egy valós veszély. Nem tudjuk, mennyi alvó ügynök milyen pozícióban van aktivizálva, mire lehet számítani,

de mindenképpen a feszültség és az eszkaláció növekedésével kell számolnunk. Nem vagyok túl optimista a következő heteket illetően” – összegzett Sárközy Miklós.