Sz. Bíró Zoltán szerint Lukasenka hatalmon maradása azon múlhat, hogy az erőszakszervezetek lojalitása meddig tart ki, valamint, hogy a hatalmi elitben lesznek-e olyan fontos személyek, illetve csoportok, amelyek dezertálnak. Azonnali felfüggesztéssel kellene szembenézniük, annak gyakorlati jelentősége lenne, hogy miniszterek és főhatóságok vezetői átálljanak a tüntetők oldalára, mert olyan tanácsokkal tudnának még menesztett állapotukban is szolgálni, ami előnyére szolgálhatna a civil társadalomnak, nem beszélve arról az óriási erkölcsi jelentőségről, amit a szakításuk jelentene – magyarázta a történész.
Tehát, egyfelől a szélesen vett hatalmi elitnek a magatartása nagyon sok mindent eldönthet a későbbiekben, másfelől pedig az, hogy az erőszakapaártusokkal mi történik, hogyan viselkednek – ismételte meg a szakember, emlékeztetve: pillanatnyilat körülbelül
1400–1500 főre tehető az OMON, vagyis a különleges rendőri erő száma, amely igencsak kivette részét a brutalitásából,
amikor is elképesztő körülmények között próbálták szétkergetni a tüntetőket. Az Oroszország-szakértő, történész szerint, ha Belorusszia több nagyvárosában folytatódnak a több tízezres, esetenként százezres tüntetések.
ilyen számú rendőri erővel nem fékezhetők meg.
Sz. Bíró Zoltán megjegyezte, be lehetne ugyan vetni még a hadsereget is, de nehézfegyverekkel, és az ilyen műveletekre nem kiképzett katonákkal nagyon kétséges lenne az eredmény. A szakértő emlékeztetett, a késői Szovjetunió idején Bakuban és Tbilisziben, Azerbajdzsán illetve Grúzia fővárosában a szovjet hadsereg erői oszlattak tömegeket, aminek drámai következményei lettek, százak életét kioltva. Így elsősorban az OMON viselkedése lehet a döntő, azonban nem elhanyagolható esetükben – emelte ki a szakértő –, hogy ezeket
az erőszakszervezeteket Lukasenka évkezdetek óta rendkívül jól tartja,
egzisztenciális biztonságban, sőt kiemelt körülmények között, úgymond megvásárolva a lojalitásukat.
Végezetül hozzátette: ha az erőszakapparátusok közül különféle csoportok kiválnak, ezáltal ellentétes oldalra kerülnek, akkor talán ez is fegyelmezőleg hatna a többiekre, hogy ne lőjenek egymásra.
Vlagyimir Putyin három dolgot fog mérlegelni
Sz. Bíró Zoltán egyetértett abban is, hogy sok múlhat azon, hogy Oroszország mit lép majd a belorusz helyzetben, mindazzal együtt, hogy Vlagyimir Putyin és Aljakszandr Lukasenka személyes viszonya meglehetősen rossz. Azonban államférfiak nem ebből indulnak ki, még ha bizonyos helyzetekben ennek is lehet szerepe – fogalmazott.
Az Oroszország-szakértő úgy látja:
kicsi az esélye annak, hogy valamiféle átfogó katonai beavatkozáson törnék a fejüket a Kremlben.
Mint magyarázta, azért nem várható ez a lépés Vlagyimir Putyin részéről, amennyiben persze racionálisan gondolkodik, mert a mai belorusz társadalom háromnegyede kifejezetten oroszbarát, szemben Ukrajnával, ahol nem jelentéktelen csoportok kimondottan oroszellenesek. Következésképpen, ha a bukott diktátor megsegítésére az orosz elnök katonai eszközöket vetne be, elveszítené a fehérorosz társadalom túlnyomó többségének addigi orosz szimpátiáját, amit fölöslegesnek tartana Sz. Bíró Zoltán.
A másik ok, ami visszatarthatja Putyint attól, hogy kockáztasson egy katonai beavatkozást, az a Nyugat szankcióitól való félelem – fogalmazott a történész. Amennyiben ugyanis beavatkozna Lukasenka védelmében, az eddiginél is szigorúbb szankciókra számíthatna, akár mint Irán a legsúlyosabb embargó idején. Sz. Bíró Zoltán azt sem zárná ki, hogy
még a bankközi forgalomról is lekapcsolnák Oroszországot,
ami nagyon komoly érvágást jelentene az amúgy is évek óta gyengélkedő orosz gazdaság számára.
A harmadik szempont, amit Putyinnak mindenképpen figyelembe kell vennie: az a belső korlát – emelte ki az Oroszország-szakértő, emlékeztetve: az orosz társdalom 2017 őszétől kezdődően egyre több jelét mutatja annak, hogy nem hisz benne, és nem is szereti a katonáskodó, „fegyvert lóbáló”, konfliktusokat kereső külpolitikai kurzust. Vagyis az orosz elnök egy ilyen beavatkozással nem erősítené rendszerének támogatottságát, hanem újabb problémát okozna magának.
„Az orosz társdalom ugyanis befáradt abba, hogy Ukrajna után volt Szíria, de egyik sem zárult le, és akkor még jönne Belorusszia” – fogalmazott Sz. Bíró Zoltán, arra is felhívva a figyelmet, hogy
a Krím és Fehéroroszország összehasonlíthatatlan, hiszen az orosz társdalom érzelmi viszonya a két területhez merőben eltérő.
A többség számára 2014-ben, 2015-ben a Krím visszaszerzése valódi eufóniával járt, Belorusszia kapcsán ilyen viszont föl nem merül, és legfeljebb egy szűk réteg gondolhatja úgy, hogy az ukránok, a beloruszok és az oroszok egy etnikai közösség, így egy államban a helyük – magyarázta a szakember. „Tehát azt a fajta politikai hatást, amit a Krím annektálásával Putyin elért, nemhogy nem váltaná ki, hanem újabb problémát okozna magának.”