Az oroszországi választások eredménye nem hozott meglepetést, de nyugtalaníthatja az orosz állam vezetését – vélekedett Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő az InfoRádió Aréna című műsorában.

"Igazán meglepetés nem volt, bár azért hozzáteszem, hogy például Habarovszkban, tehát az orosz távol-keleten súlyos vereséget szenved a közgyűlésben az Egységes Oroszország, de hasonlóan kínos eredményt könyvelhet el a korábbiakhoz képest az irkutszki, illetve a novoszibirszki közgyűlés választása kapcsán is, megerősítve, hogy nem alaptalan az orosz vezetés nyugtalansága,

az orosz társadalomban érik az elégedetlenség,

és egyre kevésbé vannak bizalommal a jelenlegi vezetésben, illetve Putyin iránt is."

Sz. Bíró Zoltán arról is beszélt, hogy az orosz fővárosban a választók tájékozottsága miatt a vidéki választókörökhöz képest más eredmény született.

"Moszkvában többszörös azok száma, akik ellenzéki forrásokból tájékozódnak, mint az országos átlag. Különösen nagy az országos átlaghoz képest azok száma, akik nem egy-két ellenzéki forrásból, rádióból, tévéből, nyomtatott vagy internetes forrásból tájékozódnak, hanem egyszerre háromnál több forrásból. Ez miért kulcsjelentőségű? Azért, mert kimutatták ugyancsak a közszociológiai kutatások, hogy

akik háromnál több ellenzéki forrásból folyamatosan tájékozódnak, azok esetében jelenik meg a kritika, az ellenzéki attitűd

Az ő arányuk az országos átlagnak többszöröse az orosz fővárosban . Tehát, amit ott látunk, az ennek a politikai szocializációnak, ennek a közélet iránti – az átlag orosztól jóval nagyobb – érdeklődésnek a következménye - tette hozzá a szakértő, aki szerint ez úgy foglalható össze, hogy itt

van egy olyan része az orosz társadalomnak, amelyik nem hajlandó elfogadni ezt a teljesen látszatdemokráciává váló színpadi előadást,

amit most már hosszú idő óta mutat a hatalom"

Az Oroszország-szakértő az is kiemelte, hogy a hatalom jelentősen beavatkozott a kampány és a választások menetébe.

Mint Sz. Bíró Zoltán fogalmazott, "2011 decemberétől, illetve 2012 márciusától bevett gyakorlatává válik a hatalomnak és egészen elképesztő dolgokat képesek megtenni anélkül, hogy a szégyenérzet legkisebb jelét mutatnák. Hogy nincs szó méltányos választásokról, az abban a pillanatban kiderült, amikor 57 embert megfosztottak a jogától, hogy választható legyen, hogy versenyebe szállhasson. Attól a pillanattól kezdve a méltánytalanság egyértelmű volt."

Az oroszországi választások a kalinyini urnazárással fejeződtek be vasárnap, Dmitrij Medvegyev miniszterelnök szerint a kormányzó Egységes Oroszország párt megőrizte vezetői minőségét, és az ország első számú politikai ereje maradt.

Az amerikai-orosz viszony

Sz. Bíró Zoltán arról is beszélt az Arénában, hogy az amerikai és az orosz elnök kiszámíthatatlan kapcsolata a két ország atomfegyverei miatt veszélyt jelent a világra. A kapcsolat összetettségét, bonyolultságát és nehezen elemezhetőségét a szakértő szerint jelentős részben Trump kiszámíthatatlansága adja.

"Nagyon zavaró az a körülmény, ahogy a nemzetközi politikában Trump - és nem csak Oroszország, hanem más vonatkozásokban is -, fellép. Oroszország vonatkozásában nyilvánvalóan külön kockázatot jelent, hogy még mindig a világ nukleáris arzenáljának 45 százaléka orosz illetve amerikai kézben van. Nyilvánvaló tehát: az, hogy ez a kapcsolat hogyan alakul, nem csak erre a két országra vonatkozik."

Kína világpolitikai pozíciója is hatással van az Egyesült Államok és Oroszország viszonyára - jegyezte meg a szakértő.

"Az Oroszországi Föderációnak nagyon nehéz lesz továbbra is tartania magát az 1987-es közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták megsemmisítésre vonatkozó egyezményhez. Nyilvánvaló, hogy Kína az egyike azoknak az új szereplőknek, amely nem érdekelt az egyezményben, legalábbis nehéz lesz rákényszeríteni, vagy akár csak késztetni rá – mondta a szakértő. – Nem alaptalan a feltételezés, hogy ennek a szerződésnek a jövőjét nem önmagában a két ország (Amerika és Oroszország) közti kapcsolat pecsételte meg, hanem Kína szerepének növekedése."

Sz. Bíró Zoltán a műsorban arra is kitért, hogy Oroszországnak továbbra is az a célja, hogy

lassítsa a balkáni országok nyugat-európai integrációját.

"Moszkva valamikor 2015-2016-tól mind Macedónia, mind Montenegró, mind Szerbia esetében a korábbiaknál sokkal látványosabb kísérletet tett arra, hogy a Nyugat-Balkán után a legnyugatibb volt jugoszláv utódállamoktól keletre, délkeletre eső többi utódállam Nyugat-Európához való politikai, gazdasági és katonai integrációját fékezze."

Sz. Bíró Zoltán hozzátette: a szerb vezetés egyszerre igyekszik megőrizni jó kapcsolatát Oroszországgal és közben közeledni Nyugat-Európa felé.