A királyi légierő C17-es pilótái pápán tartottak hadgyakorlatot. Miért éppen Magyarországon, és mi volt a manőver célja?

A britek és a magyarok partnerei és szövetségesei egymásnak a NATO-ban, és úgy találjuk, számtalan területen van lehetőség a védelmi együttműködés fejlesztésére. Különös tekintettel azokra a fenyegetettségekre, amelyeket mindkét ország kiemelt figyelemmel kísér a szövetség keleti és a déli határvidékén.

Mivel Pápán van egy nehéz légiszállító gépek fogadására alkalmas repülőtér, és az Egyesült Királyság is rendelkezik ilyen gépekkel, szinte magától értetődőnek tűnt, hogy a királyi légierő egyik C-17-ese Magyarországra jöjjön egy közös hadgyakorlatra. A manőver nagyszerűen sikerült, úgy gondolom, hogy ez a mostani a kezdete egy újabb együttműködésnek, nem pedig egy egyszeri alkalomra szóló lehetőség volt. Vannak már konkrét elképzelések arra nézve, hogy milyen módon tudunk a jövőben együttműködni, számtalan területet említhetnék, azonban fontos, hogy mindkét oldal részéről nagy fokú a hajlandóság és az elkötelezettség a további kooperációra. A védelempolitikai együttműködés egy fontos terület mindenki számára.

Szijjártó Péter a népszavazás után jelezte, Budapest célja a gazdasági, biztonságpolitikai kapcsolatok erősítése Londonnal. Tulajdonképpen megismételte Orbán Viktornak David Cameron budapesti látogatásán elhangzott gondolatait. Történtek jelentősebb lépések – a pápai hadgyakorlaton túl – az elmúlt hónapokban?

Úgy érzem, különösen fontos, hogy a referendum eredményének, vagyis az Egyesült Királyság uniós kilépési szándékának megismerése után a magyar kormány és kormánytagok többször is jelezték, hogy az Egyesült Királyságra továbbra is stratégiai partnerként tekintenek, ami meglátásom szerint teljesen érthető, az Egyesült Királyságé az unióban a második legnagyobb gazdaság, a második legnagyobb NATO-hozzájárulását tudhatjuk magunkénak az Egyesült Államok után, vagyis fontos európai szereplők vagyunk, még akkor is, ha nem leszünk az Európai Unió tagjai.

Számtalan területen vannak egyezőségek Magyarország és az Egyesült Királyság között. Éppen ezért is üdvözlöm a tényt, hogy a magyar kormány kristálytisztává tette: továbbra is stratégiai partnere kíván maradni az országnak. London is stratégiai partnerséget szeretne Magyarországgal. A fejlődésre rátérve, azt látjuk, hogy a Brexit népszavazás ellenére, továbbra is mind a két állam vezetése így látja a helyzetet. A gazdasági kooperáció jó, sok száz brit cég működik itt, ezek összesen 55 ezer embert foglalkoztatnak, az ötödik legnagyobb külföldi befektető a szigetország, a NATO-ban partnerek és szövetségesek vagyunk, további lehetőségeket látunk a biztonsági és védelmi területen.

Vagyis nagyon sok dolgot kell tennünk és tudunk is tenni közösen, miközben nyilvánvalóan a kapcsolatok megváltoznak azzal, hogy az Egyesült Királyság kilép a közösségből. De azért, mert elhagyjuk ezt a szövetséget, nem hagyjuk el Európát. Továbbra is a kontinensen maradunk, ezért teljes mértékben jó irány, hogy a két ország erős stratégiai partnerséget alakítson ki egymással.

A Brexit segíthet a kapcsolatok megerősítésében, vagy éppen ezzel ellenkező hatást válthat ki?

Különböző területeken különböző a helyzet. A védelmi és biztonsági kérdésekben a NATO tagság kiemelten fontossá teszi az együttműködés folyamatos fenntartását és fejlesztését. Mi nem voltunk sosem részei az uniós közös védelmi rendszernek, így ebből a szempontból nem is történik változás. Tehát a védelmi és biztonsági kérdésekben jobban koncentrálunk majd a NATO-beli együttműködésre. Továbbá a terrorizmus elleni harcban Magyarország most is erős partnere az Egyesült Királyságnak.

Úgy vélem, biztosítanunk kell, hogy a gazdasági kapcsolatokat ne érje kár a kilépés miatt, és eközben egy erős gazdasági viszonyt kell fenntartanunk. Magyarországon 55 ezer munkahely függ a brit beruházóktól, és vannak magyar vállalatok is az Egyesült Királyságban. Szorosan együtt kell működnünk, hogy ne érje semmilyen kár a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat.

A politika területén nyilvánvaló, hogy az Európa jövőjéről folytatott vita nem korlátozódhat pusztán az EU-államok közötti eszmecserére. Jól tudjuk, hogy nagyon sok kérdésben Nagy-Britannia és Magyarország, vagy mondhatom azt is, hogy Nagy-Britannia és a V4-ek közös elképzelésekkel bírnak Európa jövőjéről. Vagyis mondhatom azt is, a távozásunk az Európai Unióból azt jelenti, hogy az eddigieknél sokkal keményebben kell dolgoznunk a politikai, gazdasági, biztonságpolitikai és védelmi területeken partnereinkkel. Készen állunk erre és amit a magyar kormánytól június 23-a, a népszavazás óta hallottam, azt mondatja velem, hogy ez a magyar kabinet célja is.

A Brexit referendum után, a Varsói NATO csúcson London készül bármiféle bejelentésre?

Mi mindig is jelentős támogatói voltunk a NATO és az Európai Unió együttműködésének a fenyegetésekre adandó válaszként. Ha a varsói csúcs brit célkitűzéseit nézzük, azokat nem változtatta meg a népszavazás eredménye. Továbbra is azt várjuk, hogy a két éve, Walesben elfogadott kötelezettségvállalások teljesüljenek, a szövetség elrettentési erejének modernizációját szeretnénk látni, és azt is, hogy a jelenkor elvárásaihoz idomuljon, vagy ha úgy jobban tetszik, modernizáción menjen keresztül a NATO gondolkodásmódja, ez megjelenjen az intézményrendszerben, a szövetségesi rendszerben is.

Különös tekintettel az Európai Unióval való viszonyban. Úgy gondoljuk, hogy egy egységes, erős és stabil NATO jelentős szereplő lehet a nemzetközi porondon. A Brexitnek nincsen azonnali és közvetlen hatása a NATO-ra, a brit európai védelmi képességére. Azok a brit katonák, akik európai uniós missziókban teljesítenek szolgálatot, továbbra is a posztjukon maradnak, elvégzik a rájuk háruló feladatot, végső soron emberek átcsoportosítására lehet szükség, nem gondoljuk, hogy ez a közeljövőben bekövetkezne. De az Egyesült Királyság nem pusztán a NATO második legjelentősebb tagja, a második legnagyobb gazdaság az unióban, az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó öt tagjának egyike is, nem mellesleg a G7 és a G20 csoport tagja. Vagyis jelentős nemzetközi szereplők vagyunk, és továbbra is kiemelt szerepet fogunk játszani Európában és a NATO-ban. A jövőt tekintve, minden valószínűség szerint a mostaninál jelentősebb szerepet vállalunk majd a NATO-ban, és megérzésem szerint Magyarország és a V4-országok ezt a szerepvállalást üdvözölni fogják.

Ez azt is jelenthetné, hogy az Egyesült Királyság számára az Európai Unió helyét valamelyest átvenné a NATO, illetve a NATO-tagság fontossága, szerepe?

Nem gondolom, az EU és a NATO nagyon elkülönül egymástól szervezetileg. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az észak-atlanti szövetségnek tagja az Egyesült Államok. Abban azonban azt hiszem igaza van, hogy Nagy-Britannia szerepe NATO-ban sokkal fontosabb lesz, azért, mert már nem vagyunk az Európai Unió tagjai.

A NATO-ban a szövetség legnagyobb európai hozzájárulását nyújtó ország nem lesz többé az EU tagja, vagyis nyilvánvalóan változik a helyzetünk politikailag, sokkal függetlenebb szereplőkké válunk. Miközben nagyon erős transzatlanti kapcsolatokat ápolunk, megerősítjük kapcsolatunkat a NATO európai uniós szövetségeseivel is. Ettől függetlenül a NATO nem veszi át az Európai Unió szerepét számunkra. De az EU-val a lehető legjobb kapcsolatot szeretnénk kialakítani a távozás után, mert az EU számít számunkra, jelentős gazdasági közösség, az unió számára fontos Nagy-Britannia, és mi is fontosak vagyunk az Európai Unió számára.

De a NATO más, ez a szervezet a védelemre és a biztonságra összpontosít, nem veheti át egyik sem a másik szerepét. Más kérdés, hogy az Egyesült Királyság szerepe a NATO-ban sokkal jelentősebb lesz amiatt a tény miatt, hogy nem vagyunk az Európai Unió tagjai, és éppen ezért nagyobb hangsúlyt kap a tagságunk az észak-atlanti szervezetben. De országom jelentős nemzetközi szereplő, nem csak egy területre, régióra, mondjuk Európára összpontosít, hanem egyszerre többre is.

Védelmi területen milyen új lehetőségek lehetnek Magyarország és az Egyesült Királyság között, akár a Brexit után is, illetve azért, amit említett, hogy London a NATO-ra nagyobb hangsúlyt fektethet ezután?

Úgy gondoljuk – ahogy már említettem – hogy jelentős lehetőségek vannak még a katonai és biztonsági területen folytatható együttműködések terén Magyarország és Nagy-Britannia között. Mindkét fél fejleszteni akarja ezt, úgy gondolom a két állam vezetőinek lesz lehetőségük találkozni Varsóban, a NATO-csúcson, és megbeszélni, hogy ez az elképzelés gyakorlati szempontból hogyan valósulhat meg, de azt gondolom, hogy Varsó után a brit és a magyar fél ismét asztalhoz ül majd, hogy megtárgyalja, a jövőbeli katonai együttműködésünk, hogy nézzen ki.

A részletek kidolgozása folyik, de - talán nem meglepő módon – sok múlik azon is, hogy Lengyelországban milyen megállapodás születik, milyen prioritásokat határoznak meg az előttünk álló időre. Magyarország számára különösen fontos a szövetség keleti és a déli határvidékének biztosítása, meg kell vizsgálni, hogy az Egyesült Királyság ebben milyen módon vehet részt ebben a Magyarországgal folytatott együttműködése révén. Vagyis számtalan terület van, amelyet meg tudunk vizsgálni. De várjuk ki, mit hoz Varsó, és akkor majd közösen ki tudjuk dolgozni a részleteit, hogy mit tudunk közösen tenni, többet és jobban a következő esztendőkben.

A varsói NATO-csúcs után a megbeszélések miniszterelnöki, miniszteri vagy szakértői szintűek lehetnek? Született-e már erről terv?

Jelen állásban nehéz ezt megmondani. Nézzünk szembe a tényekkel, a nyári szünet előtt vagyunk most, a szigetországban mi elsősorban az új miniszterelnök kiválasztására koncentrálunk, illetve a konzervatívok új kormányának megalakulására figyelünk. A magyar kormány illetékeseivel, köztük Simicskó Istvánnal beszélve, akivel a királynő születésnapja tiszteletére rendezett fogadáson volt alkalmam legutóbb beszélni, úgy véltük, mindkét fél fontosnak tartja, hogy meghatározzuk az együttműködés jövőbeli irányait, lehetőségeit.

De reálisan a magas szintű politikai megbeszélésekre valószínűleg várni kell őszig, az új londoni kabinet megalakulásáig, mivel szeptember elején új brit kormányfő és kabinet kezdi meg működését, és tudom, hogy ez az új kormány minden európai szövetségesével, köztük Magyarországgal is tervez tárgyalásokat, ezt követi a Brexitről folytatandó tárgyalások megkezdése és persze a varsói döntésekkel kapcsolatos feladatok végrehajtásának megkezdése. Vagyis abban bízom, a magas szintű politikai megbeszélésekre már ősszel sor kerülhet.

Nagykövetként – a kérdésem részben személyes jellegű – folyamatos tájékoztatást kap Londontól a Brexit állásáról, illetve a következő lépésekről? Többet tud a folyamatról, mint mondjuk egy átlagos politikus Londonban?

A brit kormánynak most fel kell készülnie a kilépésről folytatandó tárgyalásokra. Amíg az új kormány - várhatóan két hónap múlva - megalakul, addig a közszolgálatban dolgozóknak, hasonlóan az általános választásokhoz az a feladatuk, hogy kidolgozzanak minden lehetséges forgatókönyvet, megvizsgálják a lehetőségeket pró és kontra, hogy egyes kérdések milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal járhatnak.

Most gőzerővel zajlik a felkészülés az új kormányfő, új kabinet érkezésére, amely majd lefolytatja és brit részről vezeti a kilépési folyamatot az Európai Unióval. Vagyis az előkészítésbe fogtunk bele eddig. Mivel nem tudjuk, hogy ki lesz a leendő miniszterelnök, nem ismerjük a leendő kormány összetételét, mivel nem vagyunk tisztában azzal, milyen álláspontot képvisel majd a tárgyalásokon az új miniszterelnök és a kormány, ezért a mostani igen bizonytalan időszak.

Amint megérkezik az új vezetés, dönt, hogy milyen módon vezesse a kilépési tárgyalásokat, mely területekre összpontosítson leginkább, egyáltalán mikor kezdeményezze a Lisszaboni szerződés 50. cikkelye szerinti folyamat megindítását. Őszintén szólva, most várakozunk az új kabinetre, és annak az álláspontjára.

Ez azt is jelenti, hogy sokkal több a kérdés, mint a válasz – Önben személy szerint és Ön felé is?

Igen, ez így pontos. A tárgyalások különböző módja lehetséges, különböző álláspontok lehetségesek, és ezek mindegyikének vannak előnyei és hátrányai, vagyis a kabinetnek, az ország politikai vezetésének kell döntenie, hogy melyiket alkalmazza. A legfontosabb kérdés az egész folyamatban, hogy az új vezetés dönt majd arról is, hogy mikor kezdeményezi a szerződés megfelelő cikke szerinti tárgyalásokat, mikor jelenti be a kilépési szándékot.

Ez egy olyan döntés, amit csak és kizárólag a brit kormány hozhat meg. Vagyis valóban rengeteg a nyitott kérdés ebben a pillanatban, a mostani időszak ebből a szempontból inkább a bizonytalanságé, azonban az alapvető tény, hogy az Egyesült Királyság egy jelentős európai, nemzetközi hatalom, az unióval a kilépés után is szoros viszonyt fogunk ápolni, erős kapcsolatot tartunk fel a Brexit után Magyarországgal is.

Nem mellesleg a NATO-ban, az ENSZ-ben, a G7-ben vagy a G20-ban is az Nagy-Britanniának már most is van szava, független véleménye, ami teljesen független az EU-tagságtól. Meglátásom szerint megtaláljuk a lehetőséget, hogy ezekben a szervezetekben az Egyesült Királyság a mostaninál is fontosabb szerepet játsszon a Brexit után.

Vajon mi történik Skóciával vagy Wales-szel? Elképzelhetőnek tartja, hogy ezek a térségek, országok jobban kötődnének jobban ragaszkodnának a kontinenshez, mint az Egyesült Királysághoz?

Skóciában két éve tartottak referendumot a függetlenségről, a skót emberek úgy döntöttek, hogy az Egyesült Királyságon belül képzelik el a jövőjüket. Ez nagyon egyértelmű, kevesebb mint két évvel ezelőtt volt a népszavazás, amikor a skót emberek a maradás mellett döntöttek, a két fél, a skót és a londoni kormány egyetértett abban, hogy tiszteletben tartja ennek a voksolásnak az eredményét, és ezt most sem vonja kétségbe senki. A kormányfő és a kormány meglátása szerint Skóciának az Egyesült Királyságban van a helye.

Wales más kérdés, mert ott eddig sosem tartottak népszavazást az elszakadásról, és erről nem is volt szó az elmúlt napokban, senki sem beszél Wales elszakadásáról, mint lehetőségről. 

Számtalan vélemény jelent meg az elmúlt hetekben arról, hogy a skót parlamentnek milyen szerepe, joga lehet a kilépésben. Jóvá kell-e hagynia az elszakadást. Erről mit gondol?

A jogi és alkotmányos felelőssége az Egyesült Királyság viszonyának szabályozására az Európai Unióval egyértelműen Londonnak, a londoni törvényhozásnak van. A miniszterelnök egyértelművé tette, a folyamatba minden közösséget, helyi kormányzatot bevonnak, nem csak a skót parlamentet, de a walesi kormányt, az észak-ír kormányt. Velük közösen dolgozunk majd azon, hogy az Egyesült Királyság a lehetőségekhez képest a legjobb feltételeket érje el a kilépési tárgyalásokon. A kormány álláspontja egyértelmű: ez a londoni törvényhozás feladata. Más kérdés, hogy a döntés előkészítésébe konzultációk keretében bevonják az Egyesült Királyság tengeren túli területeinek, köztük például Gibraltár illetékeseit is.

Skót születésű diplomataként, skótként mit gondol a jelenlegi helyzetről?

A személyes meggyőződésemet kénytelen vagyok megtartani magamnak, és igazából nem is mértékadó, hogy mit gondolok, hiszen itt Budapesten brit nagykövet vagyok, a brit kormány képviselője, aki a szigetország érdekeit képviselem. A brit kormány álláspontja az, hogy erősebbek vagyunk, ha egységesek maradunk, különösen akkor, amikor kihívásokkal nézünk szembe, például a közelgő kilépési tárgyalásokon.