Ennek a törekvésnek köszönhetően épültek meg a - ma már szolgálatból kivont - szovjet atomvonatok, amelyek a tengeralattjárókhoz hasonlóan szinte folyamatos mozgásban voltak, így biztosítva, hogy nehéz legyen a szerelvényeket bemérni.

Érdekesség, hogy a fegyverrendszert már a peresztrojka idején, 1987-ben állították hadrendbe.

Egy atomszerelvény általában két dízelmozdonyból, egy generátorvagonból, egy parancsnoki kocsiból, két ellátó vagonból, valamint három rakétakilövő vagonból állt.

Maga a fegyver az RT-23UTTh típusú "Mologyec" (NATO kódnevén SS-24 Scalpel, azaz Szike) rakéta volt, pontosabban ennek az 1-es változata. Egy ilyen rakétát fuvarozott a rakétaindító kocsi, egy rakéta azonban akár tíz robbanófejet is hordozhatott, amelyek egyenként 550 kilotonna rombolóerővel bírtak.

Pontos és drága

A Szikét az SS-19 Stiletto pótlására hozták létre. A háromfokozatú interkontinentális ballisztikus rakéta vasúti kocsiból indítható változatának megépítése több szempontból is mérnöki bravúrnak számít, és valószínűleg nem kis összeget fordítottak létrehozására a szovjet állampolgárok adórubeljeiből.

A rakéta vasúti kocsiból indítható változatának második és harmadik fokozata repülés közben "kihajtható" fúvókákkal rendelkezett, így a motor anélkül adhatott le nagyobb teljesítményt, hogy megnövelték volna a rakéta méretét.

A repülés alatti irányítást az első fokozatban a fúvókák kitérítésével oldották meg, a második és harmadik fokozatban pedig a burkolatra szerelt vezérsíkokkal.

A szilárd üzemanyagú rakéta belső, autonóm irányítórendszerrel, beépített számítógéppel és nem hivatalos becslések szerint 500 méteres találati pontossággal rendelkezett, ami a 10.000 kilométert is meghaladó hatótávolságot figyelembe véve bravúrosnak mondható.Az irányítórendszert az orrban lévő kúpban helyezték el - ez utóbbi kialakítása is érdekes, a helytakarékosság miatt ugyanis kilövéskor még összehajtott állapotban volt, és csak menet közben nyílt ki teljes kiterjedésére.

Indításkor kinyílt a vagon teteje, kiegyenesedett a rakétát tartalmazó konténer, és már indulhatott is a fegyver.

Három rakétaezred szolgált

Az SS-24-nek volt silóból indítható változata is, mostanra valószínűleg ezeket is egytől-egyig kivonták a hadrendből. (A Szovjetunió felbomlása után Ukrajna által átvett, majd hatástalanított egyik SS-24-es a keceli hadiparkban látható.)

A Szovjetunió fennállásának utolsó éveiben három vasúti rakétaezredet állítottak fel, eredetileg a kosztromai (Moszkvától 400 kilométerre keletre) 12 rakétával, a berseti (Moszvától 1.250 kilométerre keletre) 9 rakétával, míg a krasznojarszki (Szibériában) 12 rakétával rendelkezett.

Az atomvonatok minden olyan szovjet vasútvonalon közlekedhettek, amely nem volt villamosítva (a vezeték zavarta volna az indítást), ami 145 ezer kilométeres pályaszakaszt jelentett.

Oroszország még sokáig hadrendben tartotta az atomvonatok egy részét, azonban a berendezések elöregedése miatt, valamint ezért, mert a gyártókapacitás nagyrészt Ukrajna területén maradt, 2005 végén kivonták a stratégiai rakétacsapatok állományából.