Úgy tudtuk, hogy a jövő hét elejéig a banki extraprofitadó kivezetésének a részleteiről tárgyalnak a kormányzattal. Mi romlott el?

Mi is abból indultunk ki, mert bevezetéskor az indoklás az volt, hogy az alapkamat megemelkedett 18 százalékra, ennek megfelelően állítólag egy extraprofit fog keletkezni a bankszektorban. Ez az alapkamat időközben lement 18-ról 6,5 százalékra, és most tényleg abból indultunk ki, hogy az adót csökkenteni fogják. Aztán, mint derült égből villámcsapás, jött a döntés, pont Márton napon, november 11-én, tényleg nagyon meglepett minket. Egyrészt tucatnyi állami programot támogat a bankszektor, a fix háromszázalék hiteltől a csokig, a Széchenyi Kártya Programtól kezdve a munkáshitelig, finanszírozzuk az államot, a kormányzatot, a cégeket is a legnagyobb válság idején, a közhiedelemmel ellentétben mi semmi pénzt nem kaptunk, tőlünk csak azóta is elvesznek. Csak egy példa, hogy mennyit fizetünk be ebben az évben, az extraprofitadó plusz tranzakciós illeték plusz bankadó körülbelül 800 milliárd forintot fog kitenni, ez a magyar GDP-nek körülbelül a 0,9 százaléka, illetve az államháztartásnak a 2 százaléka.

Ez a teljes bankszektorra értendő?

A teljes bankszektorra. És ki akarom emelni, hogy nagyon érdekes, ha megnézzük, hogy melyek a legprofitábilisabb üzletágak Magyarországon, akkor a bankszektor a top 10-ben nincsen benne. Az első a távközlés, a második az egészségügy, a harmadik a bányászat, és ha az ember megnézi, hogy mi mennyi osztalékot fizetünk ki, az körülbelül 10 százalék, tehát az biztos, hogy nominálisan a bankszektorban a felügyelet miatt is, meg természetesen a tulajdonosok miatt is jelentős tőkét képeztünk, viszont ennek tényleg csak icipici részét fizetjük ki. És még egy nagyon fontos dolog, és ez az MNB-nek, meg a kormánynak a véleménye is, hogy egyébként a magyar gazdaságban az autóipar után az egyik legversenyképesebb iparág pont a pénzügyi szektor.

Stabil, azt mondják, hogy állja a stresszteszteket, ez egy masszív pénzügyi iparág. Nem lehet, hogy pont ez a magyarázat, onnan kell pénzt elvenni, ahol van?

Ha az utolsó jogszabályt megnézzük, a preambulumban az áll, amikor a bankadó, illetve az extraprofitadó duplázásáról van szó, azt mondja a kormány, bevezeti a 14. havi nyugdíj első heti részletét, béremelést hajt végre a szociális vagy kulturális szférában, önkormányzati tisztviselőknél, többletforrást biztosít a hivatásrendi otthonteremtés támogatására, megvalósul a rendvédelmi albérleti támogatás, csökkenti a Széchenyi Kártya Programot, emeli a nevelőszülők járandóságot, van még egy hetedik is, a bankok adójából a kisvállalatok adócsökkentését is fogják fedezni. Mindezt annak alapján, hogy a bankok profitja megduplázódott, ezért a pénzintézeteket terhelő banki extraprofitadót is meg fogják emelni. Én közgazdász vagyok, szerintem a közgazdaságtan picikét ennél bonyolultabban működik, minthogy az egyiktől állandóan elveszünk, mindenki másnak meg még adunk extra pénzt, és ettől majd beindul a gazdasági növekedés.

Az extraprofitadót bármilyen módon lehet csökkenteni állampapír-vásárlással, más hasonlóval. vagy ez nem erre vonatkozik?

Az extraprofitadót lehet csökkenteni, ezt már természetesen eddig is megcsinálták a bankok, eddig 50 százalékkal lehetett csökkenteni úgy, hogy az állampapír-vásárlást növeltük, a jövőben 30 százalékkal lehet csökkenteni állampapír vásárlásával.

Tehát finanszírozzák az államot.

Igen, finanszírozzák az államot, de ez még akkor is jelentős terhet jelent, csak egy példát szeretnék mondani. Ez most azt jelenti, hogy jövőre az Erste Bankban, hogy egy picikét hazabeszéljek, nem 12 havi fizetést fogunk fizetni, hanem 21 havi fizetést, és most úgy kell versenyeznünk más intézményekkel, hogy mi 21 havi fizetést fizetünk, mármint 12 fizetést, illetve 9 havi extraprofiadót, mások meg 12-t. Szerintem így nehezen tudunk majd ebben a versenyben nyerni.

Kivel kell versenyezniük? Minden olyan térségbeli bankkal, aminek nem kell banki különadót, meg extraprofit adót fizetnie?

Egyrészt versenyezni kell az országon belül, mert itt is vannak bankok, amelyek kevesebb extraprofitot fizetnek, illetve vannak, amelyek többet fizetnek, és azon túl versenyezni kell még természetesen határon átnyúló szolgáltatást nyújtó bankokkal is, amelyekre nem vonatkozik a bankadó, nem vonatkozik a tranzakciós illeték, nem vonatkozik az extraprofitadó, nem kell ATM-eket telepíteni, nem kell ingyenes készpénzfelvételt biztosítani jövő januártól már 300 ezer forint fölötti összegre.

Az ügyfélforgalomban érzik ennek a hatását? Mondjuk, az osztrák bankok simán átjönnek Magyarországra, vagy ez inkább a fintechekre vonatkozik?

Ez vonatkozik mindkét részre, és habár egy picikét később akartam ezt a kérdést megválaszolni, csak ne felejtsük el, hogy 10-15 évvel ezelőtt az volt a vízió, hogy a magyar bankszektor több mint a fele magyar kézben kell, hogy legyen. Ez megvalósult, viszont időközben történt egy másik nagyon érdekes dolog: körülbelül 3 millió magyarnak van külföldön számlája. Megjegyzem, hogy erre a monetáris politikának nincsen kihatása, extrában megadóztatni nem lehet, arról nem is beszélve, ha holnap megint történik esetleg olyan, mint a Covid, és például be kell vezetni egy moratóriumot, erre moratóriumot holnap senki nem tud bevezetni. Mondom, időközben hárommillió magyar állampolgárnak van külföldi számlája, amin „sokkal kevesebb a fogás”, minthogyha ezek a számlák itt lennének Magyarországon.

Honnan fogják visszakeresni a banki különadót, ami 15 éve áll fent és az extraprofitadó emelését? Nem lehet a banknak nyilvánvalóan vasárnapi zárva tartásból megélnie.

Ezt továbbadni nem lehet, a bankok mindig is jogkövetők voltak, mi ezt nem tudjuk továbbadni, tulajdonképpen ezt a bankszektornak be kell nyelnie, de hogy ezzel a versenyképességünk nem fog javulni, az biztos. Szerintem azokat, akik jók, támogatni kellene, és valljuk be őszintén, azért most egy picikét konkrétan a magyar bankszektorról is beszélek, van itt például egy nagyon jó játékos, amit úgy hívnak, hogy OTP. A régiónak, illetve Európának is az egyik legjobb, legértékesebb bankja, meg brandje, tulajdonképpen nyugodtan elmondható, hogy már nemcsak Szoboszlai játszik a Champions League-ben, az OTP is ott játszik. Szerintem, ezeket támogatni kéne, és nem pedig még pár havi extra bért a nyakukba rakni, és aztán elvárni, hogy ők ettől függetlenül sikeresek legyenek, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is.

Kaptak bármilyen ígéretet arra, hogy ezeket az extra terheket milyen ütemezésben fogják kivezetni? Vagy ha kaptak is, azzal most már nem sokra mennek.

Azért még mindig reménykedem. Szolgáltam a Magyar Néphadsereget, most elkezdtem pár nappal ezelőtt újra vágni a centit. Most 144 nap maradt a választásokig, reménykedem abban, hogy a választások után, április 13-án is fel fog kelni a nap, és ami a gazdaságpolitikát illeti, sikerül majd, ha azelőtt valószínűleg nem is, de legalább akkor leülni és megnézni, hogy lehet, ha nem is a bankszektor támogatva, de legalább a bankszektort nem extrán megadóztatva valamilyen más gazdaságpolitikát összerakni.

A bankszektornak van érdeke a választások kimenetelében, vagy abban van érdeke, hogy megnyugodjon a helyzet és lehessen értelmesen beszélni?

Mi csak bankárok vagyunk, mindenki foglalkozzon a saját munkájával. Nekünk ami nagyon fontos lenne, az mindenképpen a tervezhetőség, természetesen az is, hogy ezek az extra adók, amelyek a bankszektorra ki lettek róva, csökkenjenek, ennek alapján tudunk mi is versenyképesek lenni, és szerintem a magyar gazdaság nem attól lesz erős, hogy a bankokat még extrábban fogjuk adóztatni, hanem attól, hogy a bankszektor segítségével az összes többi szektort is megpróbáljuk fölhozni.

A bankszektor extra adóztatása az összes többi szereplő versenyképességét hogyan érinti? Attól egy pék rosszabbul fog kenyeret sütni, ha a bankszektornak több a terhe?

Nem akarom mondani, hogy milyen időszakra emlékeztet, hogy ettől elveszek, és akkor onnan kapok, és akkor béke lesz. Szerintem sokkal másképp kéne gondolkozni, kellene gazdasági növekedés, amiből aztán mindenki előbbre lenne, és valljuk be őszintén, azért mi is látjuk, hogy az utóbbi két-három évben a gazdasági növekedés hiánya nagyon kevés területet hagyott arra, hogy milyen módon lehet a meglévő pénzt újra felosztani. Gondolom, ezért is kellett a bankszektort újra és még nagyobb mértékben megadóztatni, mint eddig.

Hogyan látja a bankszektor helyzetét általában Magyarországon, mint bankszövetségi elnök, egészséges, versengő a piac? Az extra terheket leszámítva, egyébként ez egy magabíró piac?

Jó példát mutat az, hogy milyen mértékben versengünk, jelenleg egy tízéves ingatlanhitelt olcsóbban meg lehet kapni, mint egy tízéves állampapír hozama… Egy normális piacgazdaságban, amikor a tízéves állampapírnak a hozama 7,1 százalék, akkor a tiszta piaci alapú hitelnek 8-ba kéne kerülnie, és ezt lazán meg lehet kapni 6,5-ért, egyik-másik banknál még hat alatt is. Ez bizonyítéka annak, hogy mennyire versenyképes a piac. Ha megnézzük a likviditást, megnézzük a tőkeellátottságot, a legjobbak közé tartozunk Európában, de szerintem ez nem arra kéne, hogy ok legyen, hogy akkor extrában megadóztatjuk a bankokat, hanem, hogy nézzük meg, ha ők már jól vannak, hogyan tudjuk rajtuk keresztül a gazdaságnak más részét is megtámogatni.

A lakossági hitelezés az az Otthon Starttal beindult? Az érdeklődés tízszeres volt, amikor bejelentették.

Az Otthon Startról inkább azt mondanám, hogy berobbant, szeptemberben, meg főleg októberben, ami az ingatlanhitelezést illeti, a háromnegyed már az Otthon Start programon keresztül folyik, ez azt jelenti, hogy a hiteleknek a 75 százaléka körülbelül 3 százalékon kerül folyósításra. Természetesen óriási az érdeklődés, ez egy nagyon vonzó hitel mindenkinek, nemcsak a bankoknak, hanem az ügyfeleknek is, és ennek megfelelően átírta a bankszektor terveit, és ez valószínűleg addig lesz ilyen fázisban, ameddig megmarad ez a nagyon vonzó, 3 százalékos extra hitel.

Az indulás előtti néhány napban két nagy bankterületért felelős vezető ült ebben a stúdióban, azt mondták, hogy éjjel-nappal ezen dolgoznak az emberek, még hétvégén is bejárnak, az is, aki nincs beosztva, hogy amikor elindul, akkor neki tudjanak állni. Tudják állni a bankok technikái, ügymenetei, szakemberei az érdeklődést? Nem erre voltak tervezve.

Nem erre vagyunk tervezve, de nekünk ez öröm, hogy óriási a kereslet, tudunk az ügyfeleken segíteni, tudjuk ezeket a hiteleket folyósítani. Túlórák vannak mindenhol, nemcsak hét közben, hanem a hétvégén is dolgoznak extrában kollégák, kereskedők vagyunk, pénzzel kereskedünk, mi annak örülnünk, ha nagyobb a kereslet, szívesen dolgozik mindenki, mert látja az értelmét. A kezdő berobbanás után valószínűleg kicsit majd visszafogottabb lesz novemberben, decemberben a kereslet, aztán majd megnézzük, hogy meddig fog ez a hitelkonstrukció folytatódni, de óriási az érdeklődés, ezt csak meg tudom erősíteni, és természetesen mindenki nagyon szívesen csinálja.

Milyenek az ügyfél-visszajelzések? Az ember, ha egy ingatlant kinézett, akkor azt lényegében azonnal meg szeretné kapni. De van egy csomó határidő, még el kell menni a közjegyzőhöz, még hitelminősítés, mindenféle van, és jönnek olyan hírek, hogy az emberek félnek attól, hogy valami határidőből kicsúsznak, és elmegy a ház, amit kinéztek. A bank hogyan tud ezen gyorsítani?

Van pár szűk keresztmetszet, többek között az értékbecslés egy ilyen.

Az egy szakma, ahhoz kell egy ember.

Az egy szakma, egyébként mi nagyon örülnénk annak, a az előírásokban is például a fix hármas hitelnél sem lenne kötelező értékbecslés, valljuk be őszintén, amikor ilyen adatbázisok vannak, a NAV-tól kezdve az ingatlan.com-ig, a bankoktól kezdve a Lechner Tudásközpontig.

Rákattint és megmondja.

Körülbelülre megmondani, hogy mennyibe kerül egy V. kerületi lakás, főleg akkor, ha nem extrémekről beszélünk árazásban, nem bonyolult. Mi örülnénk annak, ha ezt egy picikét fel lehetne pörgetni. Szeretném még egyszer kiemelni, hogy volt extra érdeklődés, de azért most már látjuk, hogy már normálisabb mederbe került, főleg novemberben, így lesz decemberben, aztán valószínűleg mindenki elmegy ünnepelni, de biztos, hogy ameddig ez a program létezik, és főleg április 12-ig, a választásokig, valószínűleg óriási érdeklődésnek lesz majd kitéve.

Fix 3 százalékról van szó. Annyira jó a termék, hogy sem a vevői, sem az eladói, sem a banki oldalon nincs benne kockázat?

A vevőnek a kamatkockázatát azt tulajdonképpen az állam átveszi, a vevő 3 százalékot fizet 25 éven keresztül, attól függetlenül, hogy mekkora az infláció. Itt a kamatkockázatot az állam vállalja, nemcsak itt, hanem a Széchenyi Kártyánál is, sok más programnál is, a Babavárónál is, ezért is nagyon fontos az, hogy ezt a fránya inflációt minél előbb és minél hatékonyabban hozzuk le. A vevőé az ingatlan kockázata, de hogy mit fog érni az ingatlan három év múlva, öt év múlva, hogy húsz év múlva, azt már mindannyian tudjuk: sokkal többet fog érni. Továbbra is kérdés, főleg akkor, amikor jelentős mértékben nő a kereslet, ami természetesen felviszi az ingatlanok árát, hogy ez mit jelent majd ingatlanérték szempontjából. Főleg közép-, illetve rövidtávra gondolok.

A gazdasági növekedés elmaradása a bankszektornak fáj valahol? Vagy tudnak annyi terméket csinálni állami programokból, lakossági hitelezésből, hogy tulajdonképpen mindegy?

Mi azt látjuk, hogy van egy jelentős hitelkereslet, viszont még mindig nem látjuk azt, hogy beindultak volna a beruházások. A gazdasági növekedés elsősorban a beruházásokból lesz. Ez az, amit mindenképpen kéne támogatni, és ez az, ami, reméljük, hogy végre valahára be fog indulni. Mi is a GDP növekedése alapján tudjuk belőni azt, hogy mekkora lesz majd a plusz hitelkereslet, mi lesz majd a betétekkel, mi lesz majd a tranzakciók számával, mekkora lesz az új hitelfelvétel. Ennek alapján húzzuk meg a számainkat az elkövetkező három-öt évben, és nemcsak az állampolgárok, nemcsak az állam, hanem ugyanúgy a bankszektor is, minél nagyobb a gazdasági növekedés, annál jobb számokkal tud kalkulálni az elkövetkező három évben.

Banki szakemberi szemszögből nézve a beruházások mitől indulnának meg? Általában azt szokták mondani, ha van valakinek piaca, és tudja, hogy hova fog termelni, akkor beruház. Ha nem látja, akkor nem.

Az biztos, hogy pénz van, erre egy példát szeretnék mondani. Várom, hogy valaki hozzon föl nekem még egy ilyen példát Európából, de mondom, én nem ismerek még egy országot sem, ahol a vállalati szektor, ahogy ez Magyarországon is van, nettó betétes. Egy gazdaságban általában a lakosság szokott lenni nettó betétes, magyarán több a betétje, mint a hitele, a vállalati szektornak meg általában több a hitele, mint a betétje. Magyarországon most a vállalati szektornak több betétje van, mint hitele. A mutatója jelenleg körülbelül 82 százalékot tesz ki. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok nagyon sok pénzt felvesznek, viszont nincsen új befektetés, magyarán ülnek a pénzen és várnak.

Mire?

Én természetesen megértem a cégeket, egy ilyen gazdasági, politikai helyzetben, amiben most élnek, amikor nincs vevő, amikor nincsen kereslet, amikor azt sem tudják pontosan, mennyibe fog kerülni az energia, mi lesz a munkavállalókkal, honnan fognak jönni, még szép, hogy az ember kivár. Én csak abban reménykedem, hogy mindenki belátja, és ezt mutatja az MKIK-nak, az MNB-nek, mindenkinek a statisztikája, hogy a pénz ára a kritériumok hosszú rangsorában körülbelül hatodik, hetedik, nyolcadik helyen van. Jelenleg sok minden más sokkal nagyobb kerékkötője az új beruházásnak, nem a pénz hiánya az akadály, vagy az, hogy mennyibe kerül a hitel.

Következik ebből az, hogyha egyszer kisimulnak a viszonyok Európában, mondjuk, nem lesz háború a szomszédban, lesz egy világos gazdaságpolitikai irány, akkor berobbanásszerűen fog elindulni a beruházási terv, és mindenki kiveszi a pénzt és azt mondja, hogy üzemet csinálok?

Tuti. És erre van egy nagyon jó alap, a pénz ott van, mi már erre várunk, akkor mi is szívesebben hitelezünk, és nem pedig betéti kamatból élünk. Viszont kérdés az, hogy időközben mi fog történni. Azért, ne felejtsük el, van egy nagyon nagy hátulütője is ennek. Én már olyan sok céggel találkoztam az utóbbi pár hónapban, ahol a kivitelező olyan gyorsan dolgozik, mert kevés a rendelése, hogy egyszerűen nem tudja neki elég gyorsan és tempósan megadni, hogy hogyan kell megépíteni a következő falat, hogyan kell megépíteni a következő támfalat, gyárat. A kevesebb megrendelés miatt ma még gyorsabban és olcsóbban végre lehet valamit hajtani, mint amikor majd a boom lesz. Most jön az, amit egyesek úgy neveztek, hogy kanyarban előzni. Mi is emlékszünk, amikor Covid idejében mindenki leállt, és aztán volt pár bátor ember, aki azt mondta, hogy még ilyenkor is érdemes előre menni és nem pedig hátra. Szerintem, most az a kérdés, hogy hol vannak azok a legbátrabb emberek, akik ilyen környezetben is hajlandók befektetni, hajlandók egy picikét nemcsak taktikázni, hanem van egy 3-5-10 éves stratégiájuk arra, mibe kéne befektetni. Ennek alapján gyorsabban és olcsóbban tudják a terveket végrehajtani, ne felejtsük el, hogyha berobban a gazdaság, az építkezés nem annyiba fog kerülni, mint most, munkaerőt nem lehet majd olyan könnyen találni, mint most, most sem könnyű, de akkor még nehezebb lesz. Mondom, most az a kérdés, hogy van-e pár bátor ember, aki ilyen körülmények között is hajlandó befektetni. Nekik ez többszörösen ki fog fizetődni.

Jó, de az a kérdés, hogy bátor vagy vak, merthogy nem tudja, hogy mennyibe fog kerülni az energia, nem tudja, hogy mennyi lesz a forint-euró árfolyam, egy csomó mindent nem tud, és akkor mégis belevág?

Ha belegondol az ember, ezt egyszer megmondtuk 2020-ban, a koronavírus idején, hogy jobb, ha mindenki visszafogja magát, aztán jött a háború, jobb, ha mindenki visszafogja, ez az infláció, satöbbi, satöbbi, és valljuk be őszintén, azok, akik legbátrabbak voltak…

…nem fogadták meg a tanácsot visszafogottságról.

A többség szeret menni egy irányba, viszont a bátrak, akik most befektetnek, szerintem nagyon sok pénzt tudnak keresni, és hogy mennyire kifizetődő volt a befektetés, szerintem csak két-három év múlva fogják meglátni.

Az ilyen bátrakat szívesen finanszírozza a bank? Mondjuk van egy szállodavállalkozó, aki a Covid idején azt mondja, hogy nem bocsátom el a munkaerőmet, mert olyan jó, s ha ennek vége lesz, akkor nem fogom tudni őket visszaszedni, őt a bank segíti ilyenkor?

Mi ezt megcsináltuk egyrészt önérdekből, másrészt meg az állam jelentős támogatást nyújtott, főleg ami a hitelek garanciáját illeti. Kitanultuk ezt a szakmát, nagymértékben támogattuk az ügyfeleinket, és mondom, erre tényleg nagyon jók voltak az állami garanciaprogramok is.

Egy vállalati kivárási magatartás egy vállalat–bank ügyfélkapcsolatban hogy néz ki? Beszélgetnek és ülnek, és azt mondják, hogy most indítom, ne indítsd még, hogy megy ez?

Itt az ügyfél dönt, az ügyfelek a saját cégüket sokkal jobban ismerik, mint mi. Azért nekünk is könnyű valakinek úgy pénzt adni, hogy abban az iparágban, abban a világban, ő sokkal jobban ismeri föl magát, hogy mi történik, mint mi, akik csak pénzt adunk. Ami a vállalati szektort illeti, ez konkrét példa az Erstéből, de szerintem ez a bankszektorra is igaz, körülbelül a kihelyezett vállalati hiteleknek a 30 százaléka le van tárgyalva az ügyféllel, átment a kockázatkezelésen, egyetértettünk a feltételekben, alá van írva, megszáradt a tinta, és akkor mi várunk.

Várják, hogy valaki megnyomja a gombot?

Várunk arra, hogy az ügyfél azt mondja, most akkor indulok. Azért az ügyfélnél is van tender, meg kell találni a kivitelezőt, meg kell egyezni, de mondom, jelenleg a már kihelyezett vállalati hiteleknek körülbelül a 30 százaléka limbóban van, tehát arra várunk, hogy valaki hívja le, és ebben reménykedünk, hogy lesz pár bátor ember, aki hajlandó ilyenkor stratégiát követni és nem pedig napi taktikát.

Ez ilyenkor egy halott pénz, mert nem dolgozik éppen semmit, hanem várakozik?

Igen, és ez nekünk is rossz, mert mi ezt nem tudjuk hosszú távra befektetni, mi is ezzel kivárunk, nekünk is természetesen vannak modelljeink, milyen nagy az eshetősége annak, hogy valaki korábban vagy később lehívja. Ezért kellene egy picikét több bátor ember, aki hajlandó fejest ugrani, aki hajlandó ezt a pénzt felvenni, és elindítani a beruházást. Ne felejtsük el, most van 2025 novembere, és ahhoz, hogy megalapozzuk a gazdasági növekedést 2027-ben, most lassan, de biztosan el kéne indulni, hogy meglegyen a 3-4 százalékos növekedés.

Mekkora növekedéssel számolnak ebben az évben, 2026-ban és 2027-ben?

Erre az évre fél százalékkal számolunk, jövőre 2 százalékos növekedéssel, ami meg 2027-et illeti, az már inkább 3 százalék, de részben attól is függ, hogy mi történik a nagyvilágban, mi lesz a háborúval, amelyik a szomszédban dúl. Mi csak reméljük, hogy végre valahára most már egy előrejelzés be is fog jönni, mert valljuk be őszintén, minden évben úgy indulunk, hogy lesz 3-4 százalék, és aztán a nap végén örülünk, ha elérjük az egy százalékot is.

Mihez érdemes nézni egy ország GDP-bővülését, az uniós átlaghoz, a szomszédunkhoz, hogy egy világosabb képet kapjunk arról, hogy hol vagyunk, meg hogy kik vagyunk mi?

Én mindenképpen körbenéznék a szomszédos országokban is, főleg a visegrádi négyek között van egészséges verseny, ki melyik időszakban volt elöl, középen, hátul, ami a gazdasági növekedést illeti, ami az inflációnövekedést illeti, ami a GDP egy főre vonatkozó számát illeti. Ezzel a 0,5-tel azért mi a negyedikek vagyunk, a lengyel, a cseh és a szlovák gazdasági növekedés ebben az évben is jelentősebb lesz, mint a magyar.

A lengyelekkel fair dolog minket összehasonlítani? Többször annyian vannak, mint mi, és jóval korábban kezdték el fejleszteni a gazdaságukat. A csehekkel meg a szlovákokkal való összevetés az fairebbnek tűnik, nem?

Igen. A lengyelek nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is egy másik ligában fociznak, mint mi, ők ezt már pontosan tudják is, viszont ne felejtsük el, hogy Lengyelországban, ami a védelmi kiadásokat illeti, ők már messze-messze túltettek a NATO által elvárt 3 százalékon.

Ötnél tartanak állítólag.

Igen, tehát az egy más kategória, Lengyelország nagyon szépen felfejlődött az utóbbi 10-15 évben, viszont a csehek ugyanúgy, meg a szlovákok is a maguk ligájában azért nagyon szép eredményeket értek el.

Az állami beruházások épülése a bankszektornak jó, a magyar bankszektor hitelezi ezeket, vagy ezeket más hitelezi?

A külföldi cégek nagyon sokszor sokkal olcsóbban tudnak az anyacégtől fölvenni hitelt, mint amennyiért mi tudnánk folyósítani egy hitelt, mert ők ezt a saját anyacégtől, amikor fölveszik, akkor nem kell egy úgynevezett állami extra rizikót erre fizetni.

Kínai cég egy kínai banktól?

Nagymértékben. Viszont a munkavállalóknak kell egy számla, a beszállítóknak kell egy számla, kell egy hitel, tehát ez, ha nem is közvetlenül, de közvetetten természetesen óriási extra bizniszt hoz a magyar bankszektornak is.

Az infláció alakulásával hogyan számol a magyar bankrendszer?

Jelenleg az infláció 4,3 százalékot tesz ki, és az MNB statisztikája alapján is, ha nem lenne árstop, akkor ez körülbelül még másfél százalékkal lenne magasabb, tehát az árstop egy picikét besegít. Mi csak abban reménykedünk, hogy az ipari árak, az alacsonyabb energia és az importköltségek, és főleg az erős forint továbbra is csökkenti az inflációt, és ennek alapján sikerül majd minél előbb odaérni az MNB céljához, ami a 3 százalék alatti inflációt jelenti.

Az az árstabilitás.

Az árstabilitás mindenkinek segíteni fog, beleértve természetesen az államot is, mert az összes általa finanszírozott program sokkal kevesebb pénzbe fog kerülni az államháztartásnak, mint amennyibe ez jelenleg kerül.

Az ipari energia áráról, annak jövőbeli alakulásáról a bankszektornak van valami elképzelése? Mert az ember itt rádióhallgatóként ellentétes véleményeket hall. Van, aki azt mondja, hogy ha a románok beröffentik a saját mezőiket, akkor az klassz lesz, és általában csökkenő tendenciával kell számolni. Van, aki azt mondja, hogy semmit nem lehet előre megmondani.

Azért valljuk be őszintén, nekünk is néha bele kell néznünk az üveggolyóba megmondani a tutit, mert nagyon sok céget is finanszírozunk, amelyek energetikában aktívak, ezeket természetesen annak alapján finanszírozzuk, amilyen szerződéseik vannak, tehát nekik is a termelésünk egy jelentős részét előre el kell adniuk, le kell szerződniük. Csak azt tudom mondani, hogy nagyon vonzó a megújuló, viszont azt látjuk, hogy sokkal több pénzt kéne befektetni a tárolásba, szerintem most már az igazi kihívás nem a termelés, hanem az energia tárolása. Csak úgy megjegyzem, pár nappal ezelőtt volt a Financial Times-ban, hogy Ausztráliában napközben 2-3 órára ingyenes lesz az áram, hogy az emberek inkább akkor használják, amikor nagyon sok nap süt, és az energia sokkal inkább rendelkezésre áll. Viszont valljuk be őszintén, ahhoz képest, amilyen rémképek voltak még pár évvel ezelőtt, hogy hol lesz az energia ára, időközben azért alacsonyabb lett, nagyon sok európai állam rájött arra, beleértve Németországot is, hogy azért bele kell nyúlni, és sapkát kell tenni ezekre az árakra, ez most egy új trend, így akarja Európa is megtartani az ipart, és én abban reménykedek, hogy sokkal inkább az alacsonyabb energia felé megyünk, és egy picikét proaktívabb állami beavatkozás lesz az energiaáraknál, nemcsak Magyarországon, hanem valószínűleg külföldön is.

Ezeknek az árrésstopoknak, az ársapkáknak, tehát ezeknek az állami beavatkozásoknak egy versengő bankszektor örül, mert ezek ilyen vészhelyzeti intézkedések, ami nem a bankszektortól meg a piactól függ, hanem az adott kormánytól?

Ezeknél a sapkáknál nagyon gyakran az a kérdés, hogy mennyit fizet a lakosság, és mennyit fizet az ipar. Egyes országokban a lakosság fizet sokkal kevesebbet, az ipar meg többet, más országok banmeg fordítva, viszont mindent összevetve szerintem a helyzet ahhoz képest, amire gondoltunk egy-két évvel ezelőtt, lekopogom, sokkal jobb.

Milyen növekedési potenciál van a magyarországi Erstében? Ez egy versengő piac.

Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy minden lehetőséget maximálisan kihasználjuk. Ha megnézzük, a fix háromszázalékos hitelezésnél körülbelül 20 plusz százalékos a piaci részesedésünk, amiben mi csoporton belül is nagyon jók vagyunk, az a vagyonkezelés, az egyedüli bank vagyunk az egész csoporton belül, ahol nagyobb az általunk kezelt vagyon, mint a bank mérlegösszege, nálunk van a legtöbb ügyfélnek befektetési számlája, nálunk van a leghatékonyabb call center. Az utóbbi években megkeresett pénznek a 80-90 százalékát újra befektettük, hogy továbbfejlesszük a bankot, hogy erősítsük a piaci pozíciónkat, és attól függetlenül, hogy milyen extraprofitadókat kell fizetni, milyen tranzakciós illetéket, bankadókat is, mégis hiszünk abban, hogy itt lehet növekedni, és hogy vége lesz egyszer ennek a 144 napnak is, és majd, ahogy ezt az elején is mondtam, egy új gazdaságpolitikában valahogy majd újra lehet kalibrálni a bankszektor szerepét is.

A lakosságon lehet „többet keresni” vagy azon a vállalati hitelezésen, ahol óvatosak és ülnek a pénzen? Az következne, hogy nyilván a lakosságon, csak nem tudom a volumeneket.

Jelenleg azért a vállalati betétállomány is jelentős. Az biztos, hogy sokkal nagyobb a konkurencia, ami a betétállományokat illeti a vállalati szektoron belül. Mi elsősorban lakossági bank vagyunk, viszont főleg, ami kis- és közepes vállalatok illeti, ott azért jelentős szerepünk van, nagyvállalatnál nem vagyunk olyan nagyok, viszont ami a projektfinanszírozást illeti, ott meg a legnagyobbak közé tartozunk. Mi elsősorban az ügyfeleinken keresztül az általuk tulajdonolt cégeket szeretnénk mindenképpen még jobban kiszolgálni, és ebben hiszünk, ezt csináljuk már ebben a régióban 1819 óta, tehát már 206 éve, és abban hiszünk, hogy ennek van továbbra is nemcsak kereslete, hanem hogy ebben továbbra is sok fantáziát látunk, főleg ebben a régióban, mert az Erste nem játszik Szingapúrban, Londonban, New Yorkban. Mi hiszünk a régióban, hogy ez gyorsabban fog fejlődni, és ez úgy néz ki, hogy meg is érte az utóbbi pár évben.

Az elmúlt 200 évben a lakosság megtakarítási, meg befektetési hajlandósága, hozzáállása, filozófiája változott? Volt olyan időszak, amikor ültünk a pénzen, és iszonyú mennyiséget vesztettünk azon, hogy az ott nem csinált semmit. Most már befektetjük?

Hála az Istennek sokkal nagyobb mértékben fektetjük be, a lakosság pénzügyi tudatossága sokkal magasabb, nagyon sok honfitársunk megpróbál minél többet spórolni, főleg az idősebb napokra. Hála az Istennek, a többségnek már van miből, eezt látjuk pontosan a betétekből. Nagyon jó volna, ha a lakosság is főleg az állam által is támogatott lehetőségeket sokkal nagyobb mértékben használja ki, maga is gondoskodjon arról, hogyha egyszer majd nyugdíjba megy, milyen életet fog élni. Így kezdte el az Erste is a maga történetét 1819-ben, amikor a kisembernek nyitott egy bankot, és őt segítette ahhoz, hogy ha egyszer majd nem lesz munkahelye, ha egyszer majd megöregszik.

A fintech cégek, például a Revolut, amely magára veszi a hazai szabályozást, konkurencia, fejlődési lehetőség, inspiráció, micsoda?

Mindenképpen örülünk, ha valaki ugyanúgy beszáll a magyarországi ringbe, ugyanis csak így látjuk, hogy garantálható az, hogy olyan feltételrendszerrel kell szembenéznie, mint nekünk. Ez azt jelenti, vonatkozik rá a bankadó, majd egyszer vonatkozik rá az extraprofitadó, vonatkozik rá a tranzakciós illeték, vonatkozik rá az ATM-telepítés, vonatkozik rá az ingyenes készpénzfelvétel, vonatkozik rá az élelmiszerjegy, és akkor még nagyon hosszú lista van. Nekünk semmi bajunk nincsen a konkurenciával, mi csak azt szeretnénk, hogy ez mindenkire ugyanolyan mértékben vonatkozzon. Azért bevallom őszintén, ezek nem kispályás befektetők, ez már a bankszektornak Európában is a Champions League-je. Ezek a befektetők a világ összes pénzével rendelkeznek, sorban állnak a befektetők, akik majd egyszer, ha kimegy a tőzsdére ez a cég, akkor majd degeszre keresik magukat. Most nemcsak erről az egy bankról beszélek, itt van a Trade Republic, itt van a Lightyear, itt van még nagyon sok olyan potenciális intézmény, aminek mi nagyon is örülnénk, ha magyar bankként működve fair verseny lenne köztünk, mert eddig tényleg nem volt egy fair konkurencia.

Hogy számolnak velük, ha minden vonatkozik rájuk a készpénzfelvételtől kezdve az ATM telepítési kötelezettségig, akkor ugyanannyival lesznek attraktívabbak, mint most, hogy ezek nem vonatkoznak rájuk?

Ezt majd pontosan meglátjuk, a jövő be fogja bizonyítani. Ezek a bankok természetesen eddig is próbáltak olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyeket más országokban is föl lehet használni, tehát nem fejlesztenek le egy babaváró hitelt, nem csinálnak munkáshitelt, vagy nem csinálnak csokot, mert ezt egyszerűen nem éri meg, mert ezt nem lehet egész Európában használni, hanem csak azokat a szolgáltatásokat nyújtották, amelyeket Európa szinte összes országában lehet használni. Ezzel próbáltak jelentős piaci előnyt elérni, és természetesen ez ránk is hat, mi is próbálunk ezektől sokat tanulni, sok ötletet lemásolni, és szerintem ez minket is majd egy ilyen fair konkurenciában arra inspirál, hogy mi is még jobbak és még hatékonyabbak legyünk.

Mit gondol, az lesz a racionális felhasználói ügyfélmagatartás, ha több bankom, több kártyám lesz, és tudni fogom, hogy melyiket mire használom, pénzváltásra, mondjuk, a fintech-et használom, ha munkás vagyok és babát akarok, akkor meg…

Akkor megjegyzem, nálunk jobb az árfolyam, mint bárki másnál… Én abban reménykedek, hogy szerintem túl sok számla, túl sok hitelkártya nagyon macerás. Én csak azt veszem észre, hogy az én gyerekeim, amikor adós vagyok nekik, akkor valahogy mindig más számlát adnak meg, hogy hova kell utalni, valahogy pontosan tudják, hogy mit mire kell használni. Ha megnézzük Magyarországon, egy átlagembernek 1,3-1,4 számlája van. Szerintem ez a jövőben is meg fog maradni, és mi mindannyian igyekszünk, hogy még jobbak legyünk. Ha valaki valami jobbat csinál, gyorsabban csinál, egyszerűbben csinál, azt próbáljuk természetesen mi is lemásolni.

A magyar bankrendszerben a bankváltások gyakorisága az egészséges? Amikor megnézem, hogy a másikban ad valamit és akkor megyek, vagy ez máshol ritkább, sűrűbb, van, aki egész életében egy banknál marad?

Mi ezt a bankszektorban úgy szoktuk nevezni, hogy jelenleg egy átlag magyar ember gyakrabban válik, mint ahányszor új bankszámlát nyit. Főleg az idősebb generációnál azért ez nem mindennapi. Attól függően, hogy természetesen ki milyen pozícióban van, a nagy bankok azt szeretnék, hogy ne legyen olyan sűrű a bankváltás, a kicsik meg azt szeretnék, hogy sokkal gyakrabban legyen. Ezt természetesen az MNB is próbálja támogatni. Emiatt is küldjük ki minden ügyfélnek januárban a kimutatát, hogy mennyibe kerültek a banki szolgáltatások, de valljuk be őszintén, jelentős adóterhet ró ránk az állam, tehát onnan is jön a „drága bankolás”.

A banki csalások elleni banki eszközrendszer az eléggé szofisztikált úgy, hogy figyelembe kell venniük engem mint ügyfelet, aki nem vagyok gyakran eléggé szofisztikált és beugrok?

Nekem mint bankszövetség és nekem mint Erste Bank az az érdekem, hogy egyik-másik bankkal ne a csalások gyakoriságában versenyezzünk, mert abból senkinek sincsen haszna. Nekem érdekem az, hogy minden banknál legalább olyan jó vagy még jobb is legyen a csalás megelőzése, mint amilyen az Erste Bankban van. Jelenleg, hála az Istennek, a legjobbak közé tartozunk. Óriási összefogás van a bankok között, jelentős támogatás is van az MNB-től, mert az instant utalás nagyon sokszor instant csaláshoz is vezet, nagyon résen kell lenni, és most már a banknak elemeznie kell, és tudnia kell pontosan, hogy ha ugyanarra, egy eddig még nem ismert számlára átutal kétszer egymás után tíz- vagy százezer forintot, akkor ott valami baj van, és akkor az embert megkérdezik. Vagy ha hirtelen elkezd Ausztráliában vagy Ázsiába költekezni. Ezek a rendszerek nagyon sokszor eddig is megvoltak a bankokban, csak több pénzből egy picikét magasabb szintre kellett csavarni, a szoftverek megvoltak, csak nem volt meg pont a legújabb verzió, meg egy picikét még több emberi erőforrást meg pénzt oda kellett adni. Szerintem nagyon sokat fejlődtünk, főleg az utóbbi egy-két évben, de nagyon nehéz megvédeni az ügyfeleket, ha ők ebben nem támogatók.

Tehát tűrjük el azt, és örüljünk neki, hogy megkérdezi még egyszer, ha valami furcsát lát a bankom, és ne azt mondjuk, hogy most ez mit akadékoskodik?

Egy lakásba, házba kulccsal lehet bemenni, egy számlába PIN-kóddal lehet bemenni, és mi még ma is csodálkozunk, habár ez most már hála az Istennek egyre ritkábban van, hogy az emberek megadják a PIN-kódjukat, ez olyan körülbelül, mintha odaadnám az autókulcsomat, a lakás- vagy a házkulcsomat.

A mesterséges intelligencia nagyon át fogja alakítani a magyarországi banki szolgáltatást, vagy lesz még a jövőben is egy ember, akitől, ha nem tudok valamit, akkor megkérdezhetem, és ő elmagyarázza, és nem egy gép?

Egy külön műsort megérne, hogy ez milyen mértékben fogja majd mindent átírni. Nekünk még megvan egy óriási előnyünk, hogy mi az ügyféllel direkt kapcsolatot ápolunk. Ez azt jelenti, mi az ügyfélnek fejlesztjük az applikációt, az ügyféllel direktben beszélünk, az ügyfél minket hív fel, az ügyfél tőlünk kér szolgáltatást, és ha most megnézem, hogy az én fiaim már jelenleg kit használnak információforrásként ahhoz, hogy valahova elutazzanak, hogy valamit megvásároljanak, lassan már, hogy valamibe befektessenek, akkor óriási kihívás lesz, hogy milyen mértékben sikerül majd megtartani a bankrendszert arra, hogy információforrás és szolgáltató legyen, és nem pedig csak a mesterséges intelligencián keresztül azt kapja meg, hogy az utasítást egy átutalásra. Amikor már nem kell pötyögni, nem kell semmit beleírni a telefonba, hanem az ügyfél hangját megismeri, a számlájával össze lesz kötve, ez így nagyon át fogja írni a bankolást. De nem kell annyira félni, mert emberre továbbra is szükség lesz, azért vannak összetett, bonyolult tranzakciók, amelyekhez továbbra is szükség lesz emberre. Unalmas, ismétlődő, mindennapi munkákat a mesterséges intelligencia fantasztikusan ki tud váltani, nagyon sok mindenben fog ma minket segíteni, viszont az ember, valljuk be őszintén, azért néha fél is egy picikét ettől a kreativitástól. Szeretjük az ismétlődő, mindennapi unalmas munkákat megcsinálni, és az igazi kihívás tulajdonképpen az, hogy például bejön az ember az az Arénába, és az összes kérdést megválaszolja, mert ezt a mesterséges intelligencia még egy jó darabig nem fogja tudni megcsinálni.