eur:
414.79
usd:
400.29
bux:
78665.14
2024. december 19. csütörtök Viola
Hőség ellen védekező turista az athéni Akropoliszon 2024. június 11-én, amikor hőhullám sújtja Görögországot.
Nyitókép: MTI/EPA/ANA-MPA/Kósztasz Cironisz

Hol nyaraljunk a kánikulában? Hogyan alakul át a turizmus a világban?

Északra tereli az idegenforgalom egy részét az európai hőhullám, a klímaváltozás pedig meghosszabbítja a turisztikai szezont - mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Kiss Róbert Richárd turisztikai szakértő. Arról is beszélt, hogy rekord év lehet az idei a magyarországi idegenforgalomban, és hogy mit lehet tenni a "túlturizmus" ellen.

Alig elviselhető kánikula sújtja Európát, naponta dőlnek meg hőségrekordok, Görögországban korlátozták a turisztikai látványosságok nyitva tartását. Milyen hatással van ez a tartósnak bizonyuló nagyon nagy hőség a turizmusra?

Érdekes tendenciákat indított el, például azt láthatjuk az adatokból, hogy bizonyos északi úti célok népszerűbbek a legutóbbi adatokhoz képest. Ha megnézzük például, hogy 2023-ban milyen számokat produkált jó néhány skóciai vagy éppen svédországi úti cél, akkor azt látjuk, hogy nagyobb a bővülés, mint a hagyományos úti célok esetében. Bizony vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy ez a meleg már-már elviselhetetlen, ezért érdemesebb hűvösebb területre menni. Persze ennek az emelkedésnek azért az is az oka, hogy a különböző fapados légitársaságok járatokat indítanak skandináv területekre, és így olcsóbban el lehet az egyébként drága helyekre jutni. Kétségtelenül megfigyelhető ez a tendencia, de azért a nagyságrendekről nem szabad elfeledkeznünk. Éves szinten például Franciaországban 90 millió ember ellátogat, és egy északi országba pár millió, tehát ha ott nagyobb a százalékos növekedés, még akkor sem biztos, hogy veszélyezteti Franciaország vagy Olaszország pozícióját.

Ennyire gyorsan, rugalmasan reagálnak a turisták arról, hogy hol nyaralunk?

Egyrészről vannak olyanok, akik nagyon gyorsan tudnak váltani, tekintettel arra, hogy ma már teljesen mást jelent az utazásszervezés, mint mondjuk 20-25 évvel ezelőtt. Akkoriban kimentünk az utazási kiállításra, fogtuk a prospektusokat, bepakoltuk egy nejlonszatyorba, hazavittük, és kitaláltuk azt, hogy merre fogunk menni nyaralni, és aztán befizettünk egy utazási irodánál. Manapság már nagyon sokan nem is utazási cégeken keresztül foglalnak, hanem saját maguk a fapados légitársaságok és mellette valamelyik szállásfoglaló portál szolgáltatásait használják, és pillanatokon belül megszervezik, hogy hova és mikor akarnak utazni. Ezért most már nehéz is arra a kérdésre válaszolni, hogy mennyiből tudsz elmenni például Stockholmban, merthogy lehet 30 ezer forint is, meg lehet 500 ezer forint is, amennyiért elrepülünk. A szállások azért ilyen nagyságrendekkel nem lettek mások, ott plusz-mínusz meg lehet mondani 10-20 százalékkal, de az kétségtelen, hogy ma már az utazástervezés gyorsabb is lett, és vagy az utolsó pillanatban tudunk gyorsan elmenni, de sokkal inkább igaz az, hogy ha korábban foglalunk, akkor olcsón tudunk elmenni. Akár egy évvel korábban is érdemes foglalni, és akkor elérhető áron kapunk helyet a repülőgépen és a szálláshelyen is.

A hőhullám, általában a klímaváltozás középtávon átrendezi a turisztikai előszezon, főszezon, utószezon hagyományos rendszerét is, vagy ezek ugyanakkor kezdődnek és végződnek, mint a korábbi évtizedekben?

Azt látjuk, hogy befolyásolja az előszezont meg az utószezont. Korábban kezdődik az előszezon, és az utószezon tovább tart, és népszerűek már a szeptemberi, októberi úti célok is, de meg tudunk különböztetni főszezont, és ameddig ilyen lesz az iskolarendszer Európában, nagyjából meg is fogunk tudni különböztetni, hiszen amikor az iskolásokat elengedik, akkor tudnak menni a családok, ők nem tudnak elmenni szeptember közepén, mert nem engedik el a gyereket. Vannak dolgok, amelyek meghatározzák a nyaralásunkat, például, hogy mikor mehetünk el szabadságra, mikor van iskolai szünet, és nyilván emiatt, meg a meleg miatt, meg a nyár miatt is azért a főszezon mint fogalom meg fog maradni. Viszont kétségtelen, hogy ma már szeptemberben, októberben egy görögországi szigeten szinte biztos, hogy jó idő lesz. Az utószezon kitolódik, az előszezon korábban kezdődik, ez a tendencia alapvetően megfigyelhető, de még mindig július-augusztus az, amikor a legtöbben útra kelnek, és ez valószínűleg hosszú távon nem fog változni, viszont mind külföldön, mind belföldön már augusztus 20-ával nem mondhatjuk azt, hogy lezártuk az egészet, és akkor utána már csak utószezon van, hanem ma már augusztus végén, szeptember elején is megyünk belföldön nyaralni, pihenni, külföldön pedig ez az utószezon akár október végéig is eltarthat.

Globálisan igaz ez, vagy az egyes régiók között jelentős eltérések vannak, akár hogy mikor fogadnak turistákat, mikor a legjobb nyaralni, akár, hogy meddig tartanak a különböző szezonok?

Vannak természetesen eltérések, már csak az időjárás miatt is, a szokások miatt is. Például szeptember első hete még jó néhány déli úti cél esetében főszezonnak minősül. Beszéltünk arról, hogy szeretjük most az északi országokat is meglátogatni egyre nagyobb számban, de például október közepén már azzal kell számolni, hogy nagyon sötét lesz már korán, és utána bemegyünk a decemberbe, amikor meg nem látjuk a napot.

Ha például északra mennek a turisták, ott azért nem lehet ugyanazt csinálni, mint Görögországban, Horvátországban, Olaszországban vagy Dél-Franciaországban, tehát változnia kell a turisták igényeinek vagy az ottani szolgáltatásoknak is?

A turisták élményeket keresnek, és mindenfajta élményből lehet turisztikai termék, hiszen azt látjuk, hogy a turisztikai termék fogalma is kibővült, megváltozott az utóbbi időben. Régen a turisztikai termék az volt, hogy kaptál szállást, valamilyen közlekedési eszközt, amivel elmentél, esetleg egy idegenvezetőt. Ma már lényegében turisztikai termék az is, hogy sokáig fent van a nap az égen, és este nézegetem azt, hogy milyen gyönyörűen derengenek a fények. Ma már turisztikai termék a sarki fény, de akár egy szabaduló szoba is. Csak az emberi fantázia szab határt, hogy mivel szórakoztassuk a turistákat és mit kínáljunk nekik mint élmény, és a közösségi média különösen felerősíti azt, hogy egy-egy szép szikla, egy érdekes tó, annak a partja is vonzhatja a turistákat. Felkeresnek olyan helyeket is turisták, ahol korábban alig fordultak elő vendégek, de van olyan, ahol már nem tudják a sok turistát elviselni, pedig a kezdetek kezdetén alig voltak. Itt van például Cinque Terre, gyönyörű kis települések La Speziától nem messze Olaszországban. Én még voltam abban az időszakban, amikor lámpással kellett keresni este turistákat, ma már tömve vannak a tavernák, és néha oldalazva lehet lefelé menni a lépcsőn, tehát nagyon sokat változott a világ turizmusa ilyen téren is.

Lát arra például eseteket, amikor sícentrumok, akár Ausztriában vagy más országokban, tudomásul véve a klímaváltozást, megpróbálnak négy évszakos működésre átállni, tavaszra, őszre, nyárra is programot, szolgáltatást kínálni?

Erre már korábban is volt példa, számos olyan hely van, ahol azt mondják, hogy a holtidőt is kihasználom, és akkor csinálok valami mást. Ez Európában és a világban is általános tendencia, hiszen sok úti célnál probléma, hogy eleresztem a személyzetet, de majd a szezonra jöjjenek vissza. Nagyon nehéz visszacsábítani őket, és általában kiemelkedő pénzeket kell fizetni azért, hogy abban az időszakban ők a másik helyüket otthagyják. Nyilván annyit meg nehéz adni egy munkavállalónak, hogy egész évben abból ellegyen, mert akkor az nagyon megdrágítja az ottlétét a turistáknak. Majdnem minden turisztikai üzemeltető azon dolgozik, hogy próbáljon értelmet adni az egész éves nyitva tartásnak. Ez nemcsak az egész világra igaz, hanem értelemszerűen Magyarországra is. A Balatonnál is azt látjuk, hogy ha egy szolgáltató képes arra, hogy egész évben nyitva tartson, és értelmet adjon annak, hogy novemberben vagy februárban is fogadja a vendégeket, akkor egyszerűbb dolga van abból a szempontból, hogy nem kell mondjuk személyzetet keresnie. Egy picit a klímaváltozás, meg egy picit a különböző világtendenciák a turisztikai termék fogalmát is átalakították, és ma már a rövid ideig nyitva tartó létesítmények esetében alaposan meg kell fontolni, hogy egész éves legyen.

Arról beszélgetünk, hogy a klímaváltozás miatt hogyan változik a turizmus maga is, máshová, máskor utazunk, de máshogyan, másmilyen eszközökkel is? Vannak a nagy hajóutak, ezeket már csak a környezetszennyezés miatt is sok kritika éri. Vannak nagy repülőutak, ezek helyett megpróbálnak az emberek esetleg közelebbi úti célt és más közlekedési eszközt választani?

Az idei év első hat hónapjában mintegy 20 százalékkal több légi járat indult Európában, tele vannak a légterek. Ha azt nézzük, hogy mi történt a légi forgalommal, akkor én nem azt látom, hogy mindenki vesz otthonra egy kerékpárt, hogy azzal induljon Barcelonába, vagy akár a közelebbi úti célra. Most még nagyon keményen bővül a turizmus, és a légi járatok száma folyamatosan emelkedik, nem tértünk át alternatív közlekedési módokra, hanem a fapados járatok megjelenése olyan közlekedési forradalmat jelentett, ami a középosztálynak is lehetővé tette a légi utazást. Az, hogy a különböző foglalási rendszerek segítségével ma már kifoghatunk magánszálláshelyeket is, lényegében olyan tömeget indított útnak, hogy folyamatosan növekednek a számok. Azt látjuk, hogy repülővel utazunk, és bármi történik, mégiscsak bízunk abban, hogy majd akkor olcsón eljutunk A-ból B-be, és az esetek többségében ez meg is valósul, minden várakozás meg járattörlés ellenére választjuk a repülőt. A buszos utazások száma nem növekedett, de vannak még, a csoportos utak még mindig divatosak jó pár helyre. A nagy hajók ismét útnak indultak a koronavírus-járvány időszaka után, tehát gyakorlatilag szinte minden módon utazunk, de azért ez az utazás nem lett olyan szempontból környezetbarát, mint amit az ember gondolna, hogy ebben is megjelenik a környezettudatosság.

A Covid idején az volt a mondás, hogy teljesen megváltozik a turizmus, majd országhatáron belül maradnak az emberek, nagyon tudatosak lesznek, kevesebbet mennek külföldre, nem mennek annyira messze, visszapattant, sőt még tovább pattant, ugye?

Részben azért változott a Covid után a turizmus. Ha például Magyarországot nézzük, akkor a helyi értékek is felértékelődtek. Divatba jöttek területek, Noszvaj környéke, Őrség környéke, Nyíregyháza, a nyíregyházi állatkert, a Sóstófürdő környéke, és sorolhatnék tovább sok érdekes úti célt. Szeged környéke, Debrecen, népszerű Mátra, Bükk térsége, Eger, tehát felismertük azt, hogy a közelben is vannak értékek, és ezeket is elkezdtük felkeresni. A Covid következtében a közvetlen környezetünket is elkezdtük megismerni. Elkezdődött az, hogy vidékről eljöttek Budapestre, és megnézték mondjuk a Bazilika tetejéről a fővárost. Elkezdtük becsülni az értékeinket. Ez nemcsak Magyarországon jelent meg, hanem több más helyen. De nem az történt, hogy elkezdtünk túrázni, elkezdtünk kerékpározni, elkezdtünk itt utazgatni, és mellette nem megyünk már repülővel, nem megyünk már autóval, hanem mellette ugyanúgy megyünk repülővel, ugyanúgy megyünk autóval, tehát többet utazunk, mint a Covid előtt. Szinte robbanásszerűen beindult az egész a Covid lecsengésével, mintha be akarnánk pótolni az ottani időszak elmaradását, úgy utazunk. Nagyon komolyan fejlődött az idegenforgalom és a turizmus nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon.

Sokan is vannak jó néhány európai nagyvárosban, és tiltakoznak a helyiek a tömegturizmus hatásai, következményei ellen. Santorinin júniusban egyetlen napon 11 ezer turista jelent meg, hajókkal érkeztek, miközben a sziget összlakossága 15 ezer. Nagyon sok várost tudunk mondani, ahol ez probléma, ahol különböző intézkedéseket vezetnek be. Milyeneket és milyen eredménnyel? Legutóbb az olaszországi Velencéből azt a hírt hallottam, hogy szedhetnek öt eurót a turistáktól, ugyanannyi van, mint előtte.

Két dolgot érdemes azért tisztázni. Először azt a kijelentést, hogy tiltakoznak a helyiek, mert a helyiek egy része tiltakozik. Mallorca tipikus példa: több ezer ember kimegy az utcára, lehet, hogy eléri 20 ezret a számuk, de egymillió ember lakik Mallorcán, az egymillió ember túlnyomó többsége nem mondana le a fizetésének 40 százalékáról azért, hogy ne legyenek turisták. Nagyon kellenek a turisták, mert abból élnek, és a turizmusnak van egy multiplikátor hatása, nemcsak az él belőle, aki fogadja a turistákat a szállodában, vagy aki fuvarozza őket, hanem annak a beszállítója is. Attól még kétségtelen, hogy a túlturizmus probléma, ez minden téren így van, de ez olyan probléma, amit viszonylag egyszerű kezelni. Velencét, ha megnézzük, akkor elértek hatást, mert nem olyan mértékben növekedett a velencei turisták száma, mint általában a világ többi részén a nagy ismert úti céloknál. Tehát már csökkent a növekedés mértéke. A másik, hogy kevés ez az összeg, és nem ellenőrzik normálisan azt, hogy mindenki befizeti-e. Amikor fizetéshez kötöd a belépést bizonyos helyekre, a bevételből lehet finanszírozni jó pár olyan dolgot, ami a helyiek életminőségét javítja. Van ennek megoldása, jó pár helyen megfelelő úton járnak. Dubrovnik azt mondta, hogy nem belépőt szed, hanem a belvárosi részre csak meghatározott számban jöhetnek, és a főszezoni időszakban lezárják a várfalat, és ha valaki kijött, akkor bemehet a következő. Ezzel gyakorlatilag megoldották azt, hogy a strandon végig lehet sétálgatni.De a korlátozás helyett szerintem inkább a fizetős megoldás a jobb. Sokan azt gondolják, hogy megoldást lehet, hogy betiltjuk a különböző közösségi szállásfoglalási rendszerek közül azokat, amelyek a magánszálláskiadással kapcsolatosak. Nem biztos, hogy be kell tiltani, de annyi adót fizessenek, ami arányos például egy szállodai teherrel, mert egy szállodának rengeteg dolognak meg kell felelnie, óriási teher működtetni egy szállodát. Én nem tartom reálisnak, hogy valaki vesz egy lakást befektetési célból, majd lényegében szállodaként üzemelteti úgy, hogy nincsenek komoly terhei. Tehát növeld meg a terhét, tessék akkora adót rárakni, hogy vagy ne érje meg neki, és akkor megoldódott a probléma, vagy így is megéri neki, és akkor a hatalmas bevételből pedig lehet a közösségnek juttatni. A túltöltés megoldásai ott vannak előttünk, csak alaposan meg kell fontolni, hogy melyiket fogjuk majd kiválasztani, de ez azért kényes dolog, mert mégsem akarjuk azt mondani, hogy csak a gazdagok jöjjenek, alapvetően mégis az van, hogy ha bevétel képződik nálunk és nem rosszabbodik az életminőségünk azzal arányban olyan szinten, hogy már nem éri meg, akkor viszont örülünk a turistának.Nem bűn pénzt kérni bizonyos szolgáltatásokért. Ugyanez a szakmai véleményem például a különböző környezetvédelmi hozzájárulásokról vagy adókról is, hogy ha valami szennyezi a környezetet, és kérünk pénzt emiatt, akkor ha azt a közösségnek visszajuttatjuk, akkor vállalható történet.

Ha középtávon vagy hosszú távon keresünk megoldást a túlturizmus kezelésére, akkor lehet megoldás az, hogy tegyünk népszerűvé, keresetté, egyáltalán ismertté olyan helyeket, amelyek ezt megérdemelnék, de egy lélek sem megy oda, mert nem tudnak róla?

Thaiföld például ezt már remekül csinálja, ugyanis vannak rendkívül népszerű szigetek, főleg olyanok, amelyek valamelyik filmben szerepeltek. Leonardo Dicaprio főszereplésével a Part című filmet forgatták Phiphi szigetén, a Maya-öböl úgy nézett ki egy időben, hogy a hajóknak már várni kellett, hogy egyáltalán be tudjanak menni. Elkezdték pihentetni ezt a szigetet, aztán megint megnyitották, megint pihentetik, mindig, amikor egy szigetet lezárnak, akkor megnyitnak más helyeket. Folyamatosan újabb és újabb szigeteket lehet megcsodálni, amelyek egyébként ugyanúgy gyönyörűek, ugyanúgy fehér a homok és türkiz a víztükör, és csodálatos sziklaképződmények vannak, csak kevésbé volt ismert. Ez egy jó megoldás lehet, de egyébként Toszkánában volt egy időszak, amikor Firenzébe látogatott a legtöbb turista a világon, és aztán elkezdték egy kicsit felfuttatni Sienát, meg Pisába amúgy is mentünk a ferde torony miatt, de ott van Viareggio is, ami üdülőtelepülés a tengerparton, tehát más településeket is elkezdtek népszerűvé tenni, és Firenzében ugyanúgy mentek az emberek, csak egy kicsit tehermentesebb lett, mert nem annyi időt töltöttek el ott, hanem meg akarták nézni mondjuk Sienát is. Van erre jó példa, és ez mindenképpen működőképes is lehet. Ezért is volt fontos, hogy Magyarországon is olyan területeket is népszerűvé tettünk, ahová bőven tudnak még turisták menni, bőven vannak még lehetőségek, ha szépet akarunk látni, ha jót akarunk enni, inni. Ez világviszonylatban is igaz. Az Egyesült Államokban is remekül csinálják, hogy ha van egy viszonylag népszerű hely, akkor a környékére rakják a többi attrakciót is, és egy kicsit ez a központi részt tehermentesíti. Ha van egy nagyon népszerű halászfalu, akkor mellette még ajánljunk kettőt-hármat-négyet, mert megoszlik a tömeg egy picit, és fellélegzik az adott település, ugyanakkor nem veszítjük el a vendégeket. Ez egy jó út lehet, de nyilván munkás út, hiszen meg kell lényegében teremteni az infrastrukturális feltételeit a többi helyen is annak, hogy odamenjenek a turisták, mert ha megy a turista, akkor oda kell vendéglátóhely, mindenféle illemhelyek, szálláshelyek, szuvenírbolt, meg persze parkolóhely. Dolgozni kell ezen, hosszú távon viszont mindenképpen tehermentesíthet jó pár területet.

Azt én is látom, hogy ahol játszódott egy film, ahol egy regény helyszíneit lehet bejárni, oda egy év alatt elképesztő mennyiségű turista özönlik, még akkor is, ha az infrastruktúra nem áll rendelkezésre. Emlékszem, hogy talán A Da Vinci-kód című regény kapcsán kerestek fel ilyen helyszíneket az emberek, ahol mondta a lelkész a kápolnában, hogy ide száz ember jött előtte egy évben, és most harmincezer jön minden héten.

A Rosslyn-kápolnáról van szó, és voltam is ott, és láttam azt, hogy annyira elege volt egy bácsinak már abból, hogy a turisták jönnek és mindent megvesznek, hogy egy kicsit meg akarta viccelni őket, ezért összeszedte az istállóból a trágyát, és kiírta, hogy Da Vinci-trágya, és árulta, állítólag volt, aki vett. Ennél még érdekesebb az, hogy lényegében Jordániát a turisztikai térképre az Indiana Jones-film tette fel. Az, hogy Petrába elmenjünk, és lássuk azt a csodát, ami a nabateusok ősi városa, korábban meg sem fordult a fejünkben.

Viszont nagy csalódás volt annak, aki belépett a sziklatemplomba, hiszen belül nem az a díszlet van, mint ami a filmben.

Ami egyébként nem is sziklatemplom, hanem egy ősi bank volt, mert pénzeket tartottak ott, meg mindenféle kincseket őriztek, és gyakorlatilag nemhogy nem az a díszlet van, hanem semmi sincsen. Kívülről nagyon szép, és kalandos maga az út, megjelentek a turisták, megjelentek a kávézók, már van olyan szabály, hogy olcsóbban be tudunk menni, ha valaki két napot ott eltölt, és akkor programokat szerveznek, tehát tényleg működni kezdett. A Csillagok háborúját már régen forgatták, és Tunéziában még mindig a régi díszleteket mutogatják Matmáta környékén. Rengeteg példa van arra, hogy egy film, egy érdekes alkotás népszerűvé tett egy helyet. Tehát nyilván nem lehet mindenhol filmet forgatni, viszont van számos más olyan eszköz, amivel népszerűvé lehet azért manapság már a közösségi média megjelenésével tenni helyeket. Ezen érdemes is dolgozni, hiszen akkor egy picit eloszlik a tömeg, akkor egy kicsit mentesülnek más területek.

A Da Vinci-trágyát félrerakva mik a speciális turisztikai termékek, az újdonságok manapság ezen a piacon?

Rengeteg olyan kulturális termék van, ami hihetetlenül fontos a kínálatban, mert értéket is képvisel, és ugyanakkor népszerű. Ha Magyarországról indulunk, akkor itt van a mi zenei kínálatunk. Ez maga a csoda, bátran lehet erre komoly turizmust alapozni, főleg azért, mert vannak olyanok, akik előszeretettel jönnek ezekre az előadásokra. Ha valaki volt már Veronában, akkor szinte biztos, hogy ott egy előadást meghallgatott, és ebből ők hatalmas imázst építettek. Magyarország imázsához hozzá kell, hogy tartozzon az, hogy főleg Budapest, de jó néhány más vidéki helyszín zenei kultúráját megismerjék. Turisztikai termék a gyógyfürdők sokasága nálunk, de turisztikai termék lehet akár egy gyár is. Amerikában, a Hershey's városában az üzem mellé egy látogatóközpontot építettek, és azért mennek el oda az emberek, hogy megcsinálják a saját kis csokoládéjukat. Atlantában a legnagyobb nevezetesség a CNN, a delfinárium és a Coca Cola székhelye, ahol szintén amellett, hogy a vállalat történetét megismerhetjük, kikeverhetünk mindenféle izgalmas üdítőt, meg megtudhatjuk, hogy milyen az inka kóla. Egy ipari létesítményből is lehet turisztikai termék. Egy külföldi turistának nagyon sok minden érdekes lehet, ami számunkra mindennapos. Ilyen értelemben tényleg kiszélesedett az, hogy miből lehet manapság turisztikai termék, abból is, hogy bezárunk egy szobába, és hogy tudsz kiszabadulni. Valójában a szabadulószobától a jégbáron keresztül nálunk is sok turisztikai termék létrejött. Ha igényes kulturális termékből csinálunk turisztikai terméket, az azért is hasznos, mert az országimázst is növeli, és ez hosszú távon is eredményes. És azért azt se felejtsük el, hogy a turista pénzt hoz, és az hoz pénzt elsősorban, aki valamilyen komoly eseményre érkezik, aki érdeklődik a zene iránt, aki sporteseményen részt vesz, ők általánosságban többet költenek, mint egy átlagos olyan turista, aki a VII. kerületben legénybúcsút tart. Rengeteg turisztikai termékről lehet beszélni manapság, minden, ami élmény. Kérdés, hogy miből szeretnénk turisztikai terméket csinálni. Ha a turisztikai termékeknek megtartjuk a megfelelő színvonalát, akkor az összességében egy multiplikátor hatás lehet, mert hosszabb időt eltöltenek, akik jönnek, többet költenek, és az sem mindegy, hogy hol és hogyan szállnak meg. Prágát már sikerült nagyon sok szempontból megverni, de Bécs esetében azért látjuk, hogy sok minden van, amit onnan tanulhatunk. Eltanulhatjuk például, hogy megpróbáljunk egy olyan utcát csinálni, mint a Kärtnerstrasse, és akkor megfogunk egy olyan réteget is, amelyik már el tud tölteni három-négy-öt-hat napot úgy Budapesten, amire ő vágyik, és az adóbevételek pedig valamennyiünket gazdagítanak.

A kulturális attrakciók, létesítmények működtetőinek fel kell készülniük a ténylegesen meglévő kulturális különbségekre?

Jó pár konfliktusnak saját magam is szemtanúja voltam, jó pár szállodással, vendéglátóssal beszéltem, folyamatos problémák vannak. A kulturális különbségek alapvetőek sokszor, mivel másik kultúrkörből érkeznek a turisták, mások a szokások, mások az elvárások. Ilyenkor célszerű, ha az utazásszervezők felkészítik a kulturális különbségekre azokat, akik ide érkeznek, például olyasmire is, hogy amikor mondjuk mi elmegyünk például egy buddhista templomba, vagy egy muszlim országban bemegyünk egy szentélybe, akkor levesszük a cipőnket, ha a siratófalat nézzük meg, akkor felveszünk a fejünkre valamit. Ez elvárható mindenképpen, de ezen lehet segíteni idegenvezetők segítségével, egy picit a kulturális különbségek ismertetésével, hiszen ők ezt nem rossz szándékból teszik. Örülünk annak, hogy jönnek a vendégek, a más kultúrkörből érkezőknek kedvesen el kell magyarázni, hogy mik a szokások, ezen lehet finomítani hosszú távon, cikkekkel, anyagokkal. Akármerre megyünk, ezeket a kulturális különbségeket adottságnak kell venni, de a fogadó ország szokásait azért kellene, hogy alapszinten legalább ismerjék a turisták, ezen dolgozni kell, de ez szerintem hosszú távon működni fog.

2024 júliusának legvégén beszélgetünk, hogyan alakul eddig az idei hazai turisztikai szezon?

Nagyon jól, a turisták és a vendégéjszakák száma is növekedett. Budapestre főleg külföldi vendégek érkeztek, 86 százalékuk külföldi, a belföldi szálláshelyeket pedig főleg budapestiek foglalják el, mintegy 70 százalékban, de összességében a Balaton környékén, a Mátra térségében, Debrecenben és jó pár másik területen is jobbak a számok a tavalyihoz képest, még a 2019-es úgynevezett bezzeg évhez képest is. Ha ez így folytatódik, és nem lesz valamilyen negatív tendencia, ami ezt befolyásolja, akkor akár rekordév is lehet 2024. A bevételeket illetően szerintem biztos, hogy az lesz, de ott nyilván az inflációs hatást is figyelembe kell venni, viszont a vendégéjszakaszámban és a látogatói számban is szerintem jobbat tudunk, mint az előző időszak. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet hova fejlődni. Jó pár olyan panzióssal beszélgettem én is a Balaton környékén, hogy kellene még oda vendég, de a 3-4 csillagos szállodák többsége nagyon jó töltöttséggel zár, és az 5 csillagos szegmensben is kezdődött a mozgás, de még a kempingek is forgalomnövekedésről számolhatnak be. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy jó pár kemping megújult, és ma már mást jelent a kemping fogalma, mint harminc évvel ezelőtt.

Aköré rendeztük a beszélgetésünket, hogy a forrósághoz, általában a klímaváltozáshoz, a globális felmelegedéshez a turisztikai ágazat hogyan alkalmazkodott ebben a versenyben, mert azért ez egy verseny is. Magyarországnak milyen a pozíciója, milyenek az esélyei, mi ennek a nyertesei lehetünk? Jól tudunk ehhez alkalmazkodni?

Magyarországon nagyon jó idegenforgalmi szakemberek dolgoznak, és a turisztikai kínálata pedig rendkívül erős, ráadásul olyan az éghajlat, hogy ha egy picit melegebb van, akkor az még nem probléma, bár amikor nagyon meleg, az nyilván igen, de azért az néhány napig tart általában. Olyan gyógyvízkincsünk van, olyan termálfürdőink vannak, amelyek egyedülállók a világban. Én nagyon sok helyen voltam a termálkincset meg a fürdőkultúrát tanulmányozni szakemberként. Németországban, Amerikai Egyesült Államokban, Ecuadorban vannak fürdők, de egyik sem volt annyira szép, ahol az építészet, az épített örökség olyan harmóniában lenne a medencékkel, a fürdőkultúrával, mint nálunk, de szintén a zenei világunk, az épített örökség Budapesten olyan csodálatos, hogy ez remek termék önmagában is, és a fantázia szab csak határt, hogy milyen más dologból csinálunk még terméket. Amit még nem szabad elfelejteni, hogy nálunk azért a turisztikai célpontjaink többségénél este tíz után is nyugodtan kimehetsz sétálgatni. A világon számos olyan hely van, ami népszerű, meg érdekes, de azért bizony berzenkedsz attól, hogy mondjuk a késő esti órákban is sétálgass minden részén a városnak. Szerintem a biztonság rendkívüli versenyelőnyünk. Jó pár területen, jó pár városban még bőven van lehetőség arra, hogy jöjjenek a turisták, azon kell dolgozni, hogy tényleg jöjjenek, és persze minél több pénzt ott hagyjanak úgy, hogy közben jól érzik magukat, regenerálódnak és pozitív élményekkel távoznak.

KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk

Nyomást kell gyakorolni Oroszországra és Ukrajnára - a cseh elnök is a békéről beszélt

Petr Pavel cseh elnök szerint nyomást kell gyakorolni Oroszországra és Ukrajnára is, hogy hajlandóak legyenek véget vetni a harcoknak, leülni a tárgyalóasztalhoz, és tisztességes feltételek mellett tárgyalni. Az államfő úgy fogalmazott, ha bármelyik fél csak a saját elképzeléseit akarná érvényesíteni, nem fog megállapodás születni.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.12.20. péntek, 18:00
Lehel László
a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója
Milliárdos EU-támogatásokért lobbiznak a legnagyobb szennyezők

Milliárdos EU-támogatásokért lobbiznak a legnagyobb szennyezők

Az Európai Unió karbonleválasztási és -tárolási (CCS) infrastruktúrájának fejlesztése kulcsfontosságúvá vált a 2030-ra kitűzött kibocsátáscsökkentési célok elérése érdekében. Bár az olaj- és gázipar évtizedek óta támogatja a technológiát, gazdasági életképessége továbbra is kérdéses, ezért a szektor európai szintű támogatást sürget. A környezetvédelmi szervezetek azonban kritikával illetik a fosszilis iparágak CCS-re való támaszkodását, amely szerintük az érdemi dekarbonizációt hátráltatja. Az olajcégek EU-s támogatást kérnek a fejlesztésekhez.

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×