Nem azonos számokat közöl az idei gazdasági növekedés lehetséges mértékéről az MNB és a Pénzügyminisztérium. A jegybank 4 és 5 közé teszi, ami erős helyreállási készséget jelent, a Pénzügyminisztérium meg 5,9-et. Mitől függ az, hogy a tényszám a végén melyikhez lesz közelebb?

Az előrejelzések szóródása azt mutatja, hogy az idei év növekedésében továbbra is van egy nagyfokú bizonytalanság, ekkora különbségek nem nagyon szoktak lenni. A tavaly is ez volt a helyzet, hiszen év elején még 4-5 százalék közötti növekedéseket hallottunk, aztán fölmentünk az 5-6 százalékos kategóriába, aztán 6 fölé. A tavalyi növekedés 6,8 százalék körül lehet majd, idén pedig szerintem valahol 5 százalék körül lesz. Ha jobban teljesít a gazdaság és a külső körülmények is jobbak, tehát például az ellátási láncok helyreállnak, akkor ez akár lehet 5,9 vagy 6 százalék körüli emelkedés is. Ha viszont lassabban indul újra minden, az energiakrízis velünk marad és a beszállítóláncok is csak 2023-ban állnak helyre, akkor inkább 5 százalék alatti növekedés várható.

Mitől függ az, hogy az ellátási láncok helyreállnak-e? Azt tapasztaltuk, hogy nagyon fejlett országokban is sorban kell állni az üzemanyagért. Ez emberi dolog, meg kell szervezni és akkor nem kell majd helyreállni.

Nem olyan egyszerű ez a dolog. Az első, ami eszünkben jut az ellátási láncoknál az a chiphiány. Ez nem véletlen, hiszen az autóipar miatt Magyarország erősen függ ettől, de ez nemcsak minket érdekel, hanem a világgazdaságban is ez az első számú kérdés. A chiphiány tipikus példája annak, hogy van egy olyan termék, ami miatt megváltozott a kereslet vagy a kereslet szerkezete, ami után nagyon nagy hiányt mutatott. A chipgyártás nagyon koncentráltan Kínában és az Egyesült Államokban jelenik meg. A gyárak kapacitása 90 százalék fölött van, irtózatos a kihasználtság, és jelentős az ellátottság. Valójában azonban nem is a gyártás esett vissza, hanem a keresleten belül sokkal nagyobb lett a laptopok, mobiltelefonok iránti kereslet és oda adták át ezeket a chipeket. Eközben az autóknál már jóval többet, akár egy évet is várni kell a chipek megérkezésére. Egy másik alapvető probléma a kínálati láncoknál a szállítás. Ma például Los Angelesben, ha ki akar pakolni egy hajó, a korábbi nyolc nap helyett 13 nap alatt pakol ki, miközben a költségei tízszer akkorák az ilyen szállításnak, mint például a pandémia előtt volt. Ez azt jelenti, hogy több konténert, több hajót kell gyártani. Ez nem megy egyik pillanatról a másikra, ezért azt gondolom, hogy a helyreállás, a gyógyulás ezekben a termékekben és a szállításban, főleg a hajószállítás esetén 2023 első felére eshet.

Ugyanolyan gyors lesz a helyreállás, mint ahogy a romlás bekövetkezett? Ahogy kijövünk a home office-ból, a chipgyártók megint vissza fognak állni a normál üzemmódba és akkor megint az autóknak fognak gyártani chipet?

Itt a belépési korlátok elég magasak, tehát nem az van, hogy holnap felhúzok egy gyárat és egyből chipet fogok gyártani. Egy ilyen gyárat létrehozni, a szállítást megszervezni, a különböző biztonsági elemeket kidolgozni egy-másfél év. Azt viszont jó látni, hogy Korea és az Egyesült Államok, de például Németországban a Bosch is elkezdett olyan chipgyárat építeni, ami kiválthatja a kínai gyártást.

Visszatérve a növekedéshez, az 5 százalék Európában jónak számít?

Az nagyon jónak számít. A tavalyi 6,8 is nagyon jó volt, ez az élmezőnyt jelentette, az elsők között voltunk, és az idei 5 százalék is nagyon jónak számít. Akkor vagyunk elégedettek, ha az unió növekedéséhez képest van egy 2 százalékos növekedési többletünk, hiszen akkor közeledünk az uniós átlaghoz. A másik az, amikor nézzük a nominális számot, ez az 5 százalék továbbra is átlag fölötti növekedés lesz az unióban.

Ezt a 2 százalékos többletet az unió átlagához képest Magyarországon mi szokta adni?

Ennek a nagy részét a versenyképesség-termelékenységi többlet kell hogy adja, amit a beruházások táplálnak. Tehát ha azt nézzük, hogy mi garantálja ezt a 2 százalékos növekedési többletet, általában a beruházási rátát kell nézni, ez a második, ami a beruházásoknak az aránya a GDP-hez képest. Ez a tavalyi évben 27 százalék fölött volt, ebben is az unióban az elsők között voltunk. Ha sikerül 21 százalék fölötti beruházási rátát fönntartani, márpedig ez sikerülni fog a következő években, akkor ez a növekedési többlet megjelenik. Ezért mondhatjuk, hogy az idei növekedésnek is a jelentős része a beruházásokhoz köthető, ami mellett megjelenik a fogyasztás is. Itt már nemcsak a szolgáltatások fogyasztásáról beszélek, hanem a termékek fogyasztásáról is, amit egy nagyon magas béremelkedés vagy jövedelememelkedés táplálhat.

A 2021-es 6,8 százalékos növekedés most már biztosra vehető? Azért kérdezem, mert ahhoz van kötve a családi adóvisszatérítés, hogy a növekedés 5,5 fölött legyen.

Az 5,5 az száz százalék. Hogy mennyi lesz pontosan, majd a KSH megállapítja, de azért nagyon sok olyan szám már kijött, például a novemberi ipari termelés, ami a várakozásoknál jobb lett, ezért reménykedhetünk abban, hogy a növekedés a tavalyi évben 6,5‒7 százalék között lehet, ezért gondolom, hogy nagyon valószínűsíthető 6,8 százalék lesz a vége.

Decemberben mindenkit meglepett az ellóduló infláció. Világos, hogy mi okozta?

Mindenki azt gondolta, hogy novemberben és decemberben már csökkenni fog az infláció. Nagyon sokan 7-7,2 százalékot mondtak a novemberi 7,4 után, miközben az infláció 7,4 százalékon stagnált és nem következett be ez a fordulópont, ami sok szempontból nagyon érdekes. Alapvetően a nagy növekedés az élelmiszerárakban, de emellett a tartós termékeknél és a szolgáltatások árában is megfigyelhető volt. Mi az élelmiszerárakban láttuk az emelkedést decemberben, emiatt sem gondoltuk, hogy itt lesz az infláció tetőzése. Minket nem lepett meg az, hogy az infláció itt maradt, illetve az élelmiszerinfláció felszökött 6 százalékról 8 százalék körüli szintre. Nem véletlen, hogy a kormány reagált erre a helyzetre, és élelmiszerárstopot vezetett be. Ennek az időzítése nem véletlen volt.

Azt látják, hogy mitől ugrott az élelmiszerek ára? Több lett a jövedelmünk? Éhesebbek lettünk? Kevesebb élelmiszert termeltek?

Továbbra is szeretném hangsúlyozni, hogy az inflációnak nagy része, több mint kétharmada, az a globális faktorok által alakul ki.

Nyersanyaghiány, energia, ilyenek?

Alapvetően az energiaválság, amiben benne van az üzemanyagárak emelkedése, a gáz, az elektromos áram emelkedése. Nem Magyarország mondja meg az árakat, nem vagyunk olyan szerencsés helyzetben, hogy ezeket előállítjuk vagy éppen bányásszuk. A másik, ami az inflációt nyomja, az a magas takarmányár. Amikor a tejre gondolunk, akkor gondoljunk az állattenyésztésre, a takarmányra, a kukoricára és a búzára. Bár ezeket előállítja Magyarország, világpiaci áron alakulnak, tehát nem mi mondjuk meg, hogy mennyi a búza és mennyi a kukorica ára. A takarmányárak többszörösére emelkedtek, ez drágította meg például az élelmiszereket. Azt mondhatjuk, hogy az élelmiszerárak mögött körülbelül kétharmad-háromnegyedben a takarmányárak emelkedése van és a maradék osztódik kisebb részt az energiaárak és a bérek emelkedése között. Az élelmiszeráraknak semmi közük a magyar belső kereslethez vagy éppen a fiskális, monetáris politikához, ez csupán egy globális tendenciának az eredménye, ami kicsapódik a tejárak emelkedésében, a csirkeárak emelkedésében vagy a többi ár emelkedésében.

Vagyis nem az történik, hogy a kereskedő látja, hogy az emberek elkezdenek többet keresni, és ennek nekibuzdulván felemeli a csirkefarhát árát?

Nem a kereskedő az, aki árat emel ilyenkor elsődlegesen, hanem a beszállító, a termelő. A termelőnek vannak olyan költségei, amelyek megemelkednek, és amikor tárgyal egy bolttal, akkor ezt az emelkedést át akarja vinni az árakba. Tehát a nagykereskedelmi árak azért emelkednek, mert a takarmány ára emelkedik, mert több az energiaköltség, több a bérköltség. Ha ezt az árat a fogyasztó felé nem érvényesíti, akkor ő veszteséget fog termelni.

Mennyire látszik tartósnak az inflációs nyomás?

Az inflációnak az én várakozásom szerint februárban már lejjebb kell mennie. Nem a globális faktorok fogják újra meghatározni, hiszen nem gondolom azt, hogy az üzemanyag- és az élelmiszerárak elkezdenek egyszerűen csökkenni, vagy éppen nem növekednek. Azok a tényezők, amit a kormány bevezetett, a rezsicsökkentés, az üzemanyagárstop, a kamatstop vagy éppen az élelmiszerárstop, februártól már működik. Ma például minden kútnál 479,9 forintot láttunk, de ha nem lenne ez az üzemanyagár-sapka, akkor a gázolajért 525 forintot fizetnénk, a 95-ös benzinért meg 509 forintot. Az élelmiszerstopnál február 1-jétől jelenik ez meg, tehát leghamarabb a februári inflációban fogjuk látni az élelmiszerárak csökkenését, a február inflációt meg március elején ismerjük meg.

Szokták mondani, hogy figyelni kell az év eleji átárazások időszakát, mert az mondja meg, hogy milyen lesz az árnövekedések dinamikája abban az évben. Árstop idején mit kell figyelni, amikor egy csomó terméket nem lehet átárazni, mert árstop van?

Alapvetően azt kell figyelni az árstopnál, hogy mire megyünk vissza, ez az október 15-i ár. De az árstopnál azt is kell figyelni, hogy nemcsak azzal segítünk a fogyasztónak, hogy olcsóbbak legyenek ezek a termékek, hanem megvédjük a jövőbeli árnövekedéstől is. Tehát mondjuk azt, hogy a sertés árában egy március-áprilisban valószínűsíthető nagyobb áremelkedés nem fog bekövetkezni. A tej ára decemberben, a csirke ára januárban már emelkedett, tehát itt árcsökkenés lesz. Tehát itt nemcsak egy árcsökkenésről beszélünk, hanem árvédelemről is. A másik nagyon fontos dolog, hogy hét termék árát rögzítettük, a többit nem, azokra tehát figyelni kell. És most csak az élelmiszernél tartunk. Az ön által említett egyéb nagy átárazódás, akár tartós fogyasztási termékeknél, elektronikai termékeknél, importtermékeknél vagy szolgáltatásoknál, igenis összefügg azzal, hogy milyen bérnövekedés van. Ezeken a területeken megjelenik a bérárspirál, amit mindenféleképpen el kell kerülni. Tehát amikor egy-egy cég azt mondja, hogy magasabb lett a bérköltsége, ezért árat emel, az egy rossz magatartás, a jegybanknak ezt a spirált el kell vágnia. Mert mi történik? Magasabb lesz az infláció. Ez a legveszélyesebb spirál, ami az infláció esetén előjöhet, és ez az, amit már belső faktornak hiszünk. Ilyen spirál még nincsen, de nem is szabad engedni. Az a legfontosabb dolog a következő hónapokban, hogy az ár-bérspirál kialakulásának már a kockázatát is megakadályozzuk.

Mi a garancia arra, hogy a stoppolt árú termékek melletti összes többi áru árának emelésével nem fog beindulni az infláció? A kereskedő kockás papíron kiszámolja, a csirkefarháton ennyit vesztek, be kell hozni valami nem stoppolt árú terméken.

Ez egy nagyon logikus reakció, hiszen a kereskedők védekezni fognak. Mindenki tudja, hogy a kereskedőknek le kell nyelniük ezt a veszteséget. Ha nem akarják lenyelni, akkor kivédekezik, a leglogikusabb, ha más termék árán kompenzál. Itt viszont jön a közgazdaságtan, ami persze sokszor csak laboratóriumi körülmény között igaz, miért nem tette meg idáig? Miért nem emelte meg? Azért, mert az ár kihat a keresletre. Minél magasabb valaminek az ára, annál alacsonyabb a kereslet. Az ő árbevétele viszont az ár és az eladott mennyiség szorzata. Tehát ha ő árat emel és a kereslet csökken, akkor az árszor mennyiség lehet, hogy csökkenni fog. Ezt hívjuk úgy, hogy profitmaximalizálás. Ő ott fogja meghatározni az árát, ahol az árszor a mennyiség a legmagasabb. Ezért ez nem egy olyan dolog, hogy oda emeli az árat, ahová akarja a többi terméknél, hiszen onnantól kezdve már az árbevétele lehet, hogy csökkenni fog, amit pedig nem akar, hiszen a profitot maximalizálja, nem az árat maximalizálja.

Számolnak a kereskedők teherbíró képességével? Veszélyezteti-e a működésüket az, hogy bizonyos termékeken veszteséget kell hogy elkönyveljenek, ha a beszerzési ár az eladási ár fölé megy?

Először is, ez egy átmeneti beavatkozás. Nagyon szokatlan időben, nagyon szokatlan helyzetben, nagyon szokatlan eszköz. Azért van, hogy megvédje a fogyasztókat vagy a háztartásokat a kiugró értékektől, egy negatív költségsokktól. Reményeink szerint pár hónapon belül ez lecseng, lehet, hogy a takarmányárak elkezdenek csökkenni, és az élelmiszerárak visszaállnak egy normálisabb szintre. Ezt a fajta nagy kiugrást le kell vágni akár üzemanyagban, akár élelmiszerben, akár energiában, a rezsicsökkentés tekintetében, akár a kamatokban, kamatstop tekintetében. A nagy kérdés az az, hogy meddig kell megvédenünk a háztartásokat, hiszen közben veszteséget okozunk a magánszektornak, a kereskedők, akár a benzinkutasok, akár az élelmiszer-kereskedők állják ezt a cehhet. Ha nézzük a szektort, vannak nagyobb szereplők, akik ezt könnyen meg tudják tenni, viszont a kisebbeknél kevesebb a forgalom, törzsvásárlók járnak oda, azok nem annyira árérzékenyek. Az árérzékeny emberek tudjuk, hogy a diszkontokba, nagyobb helyekre járnak, ahol tényleg alacsonyabbak az árak.

Munkaerő-piaci költsége lehet-e? Számolnak-e azzal, hogy mégis be fognak zárni kis üzletek, amelyek nem bírják?

Azt gondolom, hogy nem ilyen reakció lesz, és hogy nem importtermékeket fognak behozni. Vannak ijesztgetések, hogy brazil csirkékek hoznak majd be, de ez egy blődség, mert a stabil beszállító sokkal nagyobb érték, főleg, ha az hazai, aki közel van. A biztonság kell az ilyen cégeknek, az ilyen boltoknak, nem pedig az, hogy keressünk a világ másik oldalán lévő beszállítót, akinek a minősége rosszabb, arról már nem is szólva, ha elveszítjük a hazai beszállítót és máshova kezd beszállítani, nem biztos, hogy vissza tudjuk szerezni. Kiszámoltuk, ennek a költsége havonta az egész szektor teljes profitjának 5-10 százaléka lehet, ami a legfrissebb számítások alapján maximum 8-10 milliárd forint kiesést jelent a három hónap alatt.

Azért kellett meghozni, mert olyan nagy volt a várható áremelkedés mértéke? Azt mondta, hogy szokatlan eszköz szokatlan időben, a rendszerváltás után nem is volt árstop egyszer sem.

Van egy nagy költségsokk, és nemcsak élelmiszerszerben, hanem sok minden másban. Amikor a jövedelmünket hónap elején megkapjuk és elkezdjük fizetni a számláinkat, mire szoktunk érzékenyek lenni? Egyértelműen a rezsiköltség, stop, tankolunk, stop, törlesztőrészletet kifizetjük, stop, élelmiszert megvásároljuk, stop. A másik, hogy amikor egy negatív költségsokkról beszélek, akkor nem arról beszélek, hogy 5-6 százalékkal emelkedik az élelmiszerár, mondjuk, a tej- vagy húsár, hanem arról, hogy 30-40 százalékkal emelkedik egy-két hónap alatt. Ilyen mértékű sokkot nem kapott a háztartás az elmúlt húsz évben. Ha ez fokozatosan zajlott volna le, akkor ez egy sokkal elviselhetőbb dolog lett volna.

Amikor valaki a rezsicsökkentéses számláját nézi, kell hogy idegesítse magát azon, hogy ez a Magyar Villamos Műveknek évente mennyi veszteséget termel és azzal ők mit kezdenek?

Nem, a kormánynak és a költségvetésnek a feladata, hogy ezt finanszírozza, és erre képes is. Sok médiában megjelent információ alapján az MVM-nek körülbelül 400 milliárd forintjába kerülhet idén a rezsicsökkentés számlája. Itt azért hadd hívjam a figyelmet, hogy az MVM-nek érkezett egy nagyobb tőkeemelés tavaly év végén 208 milliárd forint összegben. A másik pedig az, hogy közben a stratégiai készleteket a gáz esetén 1,8 milliárd köbméterről 0,9 milliárd köbméterre csökkentette a kormány, és az így fölszabadult mennyiség a rezsicsökkentésre és annak a becsatornázására biztosított lehetőséget. Ennek a gázkészletnek a beküldési értéke ugyanis sokkal alacsonyabb volt, miközben a gáznak az ára ma magasabb, tehát ezt az olcsó gázt tudja használni az MVM a lakossági rezsicsökkentés esetén. Az MVM-nek ezt a számolt veszteségét fedezték egyrészt a tőkeemeléssel, másrészt pedig a stratégiai gázkészlet csökkentésével.

Valaki végül bukik ezen?

Ingyen ebéd nincsen, valakinek ezt a számlát is ki kell fizetnie, hiszen a gáz vagy az áram ára a piacokon sokkal magasabb, mint amit most adnak a lakosságnak, a vállalkozóknak, de ez jó gazdálkodással akár az MVM által kigazdálkodható. Más országok sokkal nagyobb problémával szembesülnek. Még most is azon megy a huzavona néhány országban, hogy fixálják az árakat, ki fogja elviselni a költségeket, de egyre több helyen, köztük Olaszországban lehet hallani, hogy ott is a stratégiai készletek felszabadításán és a párnagáznak az eladásán gondolkodnak.

Azt kiszámolták-e, hogy az eddig bejelentett árcsökkentő intézkedések az inflációból mennyit tudnak leemelni?

Nagyon fontos azt számolni, hogy ha ezek nem lennének, akkor hol lenne az infláció, és ezt egész áprilisig vagy májusig ki lehet vetíteni. Azt lehet látni, hogy ezek a lépések nagyjából 2‒2,5 százalékponttal hozzák le az inflációt. Ez azt jelenti, hogy sokkal, de sokkal magasabb lenne az infláció, mint a mostani 7,4 százalék. Nem kell nagyon messzire menni, meg kell nézni, hogy mennyi volt az infláció például decemberben Lengyelországban. Megmondom: 8,9 százalék volt, miközben nálunk 7,4 százalék, de ha elmegyünk a Baltikumba, ott 10 százalék fölötti inflációs rátákat is látunk. Ezzel csak azt akarom mondani: az infláció már most sokkal alacsonyabb, mint más országokban, mert van rezsicsökkentés, üzemanyagárstop ,és jön az élelmiszerstop, ami ugyancsak megfogja az inflációt.

Milyen hatása lesz az inflációra az eddig bejelentett jövedelemnövelő intézkedéseknek? Itt fegyverpénztől kezdve a 25 év alattiak személyijövedelemadó-mentességéig nagyon sok minden van.

Így van, és az mind februárban jön, hiszen az első fizetést akkor kapjuk, a 13. havi nyugdíjat akkor kapjuk, az szja-t akkor utaljuk vissza a családoknak. Elkülöníteném egymástól az úgynevezett permanens vagy tartós elemeket, amikor béremelkedésről van szó, és az egyszeri elemeket, amikor transzferről van szó. A fegyverpénzt és az szja-visszatérítést lehetne transzfernek tekinteni, hiszen egyszer kapják az adott évben. Egy transzfer jellegű jövedelmet teljesen máshogy használunk föl, mint egy permanenst, tehát a béremelkedésből származó jövedelmet. Egy transzferjövedelemnél kisebb a fogyasztási arány, tehát míg a rendelkezésre álló jövedelmünknek több mint 80 százalékát elfogyasztjuk, egy transzferjövedelemnél ez inkább 60-65 százalék. Ennek oka, hogy másra, például a hiteleink visszatörlesztésére használjuk.

Az növekedett is az elmúlt időszakban, a babakötvénynek pedig emelték az állami hozzájárulását.

Igen, az állami hozzájárulást emeltük meg. De azért a lakosság nagy része fogyasztani fog, mert vannak elhalasztott fogyasztások, amelyek főleg a kiskereskedelmi forgalomban jelennek meg. A KSH adatközlése szerint a kiskereskedelmi forgalom még nem állt helyre, a szolgáltatások fogyasztása viszont már bőven.

De ugyanaz a család, az ember szempontjából racionális magatartás, mint, az államháztartás szempontjából kívánatos magatartás ilyenkor?

Nincs olyan, hogy ez jó vagy az jó, itt élethelyzetek vannak. Ha valaki elfogyasztja, az is jó, mert növekedés lesz belőle, ha valaki megtakarítja, az is jó, mert alapvetően beruházás lesz belőle vagy éppen az államot finanszírozza, állampapírt vesz belőle, és ha valaki törleszti a hitelét, az is jó, mert az eladósodottságát csökkenti és a jövőben majd lehetőség szerint akár egy másfajta hitelt tud fölvenni ilyen-olyan élethelyzetre. Itt alapvetően inkább csak arról van szó, hogy minden család értékelje úgy, ahogy szeretné, döntsön bölcsen és költse el, ahogy ő gondolja, akár erre, akár arra.

Mennyit kell az államnak ebben az évben megtakarítania ahhoz, hogy a tervezett hiánycélt tudja hozni? Tavaly egy 350 milliárdos szám volt, ma ennek a duplája forog.

Most már nem nagyon kell. 350 milliárdot zárolt az állam tavaly, most pedig ebben az évben 755 milliárd forintot. Ezzel tartható a 4,9 százalékos hiánycél. Nem kell további zárolást végrehajtani, így nagyon fontos, hogy nem annak van jelentősége, hogy mennyi a zárolásnak az összege, hanem hogy mi az a hiánycél, amit a kormány tartani akar, és ez GDP-arányosan a 4,9 százalékos költségvetési hiány. Ha törik, ha szakad, ezt a célt tartani akarja, és mindent megtesz, hogy ide csökkenjen a költségvetés hiánya. A tavalyi évben ez a szám 7‒7,5 százalék körül volt GDP-arányosan, tehát innen le kell jönnie 4,9-re, hiszen nagyon fontos az egyensúly és a fiskális politika konszolidációja is. Ezzel tartható, hogy a gazdasági növekedés tényleg tartósan az uniót meghaladja 2 százalékkal. Ha nincs egyensúly, nincs növekedés.

Valami külső kényszer van a kormányon, hogy ezt a 4,9-et tartsa? A járvány alatt az Európai Unió elengedett mindent.

Ha megnézzük a 2020-as vagy a 2021-es költségvetési hiányokat, azok bőven 8 százalék vagy afölött voltak, az államadósságok 100 százalék körül alakultak az eurózónában, és nagyon sok, főleg mediterrán országok bőven 100 százalék fölé, tehát az égbe emelték az adósságrátájukat. Magyarországon a költségvetési hiány még 2020-ban is 8 százalék körül volt, tavaly 7‒7,5, most 4,9, és az államadósság 80 százalékos szintről az idei évben akár 77 százalékra is csökkenhet. Tehát amellett, hogy a költségvetés azért rendesen költekezett, lényegében a tavalyi év második negyedévében visszatértünk a válság előtti szintre.

Kell az állami kiadások tételes felülvizsgálata? Varga Mihály beszélt erről, amikor azt mondta, hogy mindenáron tartani kell a 4,9-et még tavaly év végén.

Így van, de ez megtörtént.

A most elhalasztott beruházásokat meg lehet csinálni? Vagy ezek végleg mennek a levesbe?

Ezért használtam azt a szót is, hogy zárolás, mert ezek nem törlések, hanem zárolások vagy, mondjuk úgy, hogy halasztások.

Matolcsy György azt mondja, hogy ennek a pénzpumpának vége. Erre a kormány nem számíthat.

Alapvetően inkább úgy fogalmaznék, hogy kétfajta pénzpumpa van. Van a pénzbőség, annak tényleg vége. A jegybanki mérlegeknek az emelkedése ilyen gyorsasággal nem folytatódhat. Tehát amikor a piaci kamatok 8-10 százalékra emelkednek, ilyenkor jön elő a devizahitelezés, hogy az milyen olcsó. De árfolyamkockázatuk van, ez a régi rém, és ezt mindenféleképpen meg kell akadályozni, tehát ezt nem lehet.

Gondolja, hogy épeszű ember egy devizahitel-válság után még egyszer fölvesz devizahitelt?

Az emberek emlékezete rövid, azért én azt gondolom, hogy ezt egyáltalán nem kell engedni, sőt, tiltani kell. Alapvetően az a kérdés, ha nincs devizahitelezés, márpedig nincs, akkor a hitelpiac azért kiszáradhat. Ennek oka, hogy 8-10 százalékos kamatok mellett nincs az az ügyfél, aki fölvegye, mert nem lehet kitermelni. Ha viszont nincs, akkor szembe fogunk nézni egy hitel nélküli gazdasági növekedéssel, ami viszont az irodalom szerint nagyon rossz dolog. Ez ugyanis reálgazdasági költséget okoz, potenciális növekedésünket rontja és nem fogjuk tudni teljesíteni a kétszázalékos növekedési többletet az unióhoz képest. A hitelnek folynia kell, a hitelnek áramolnia kell, és állami vagy jegybanki beavatkozás is szükséges.

Ez hogy működik a gyakorlatban? Az állam felhívja a független jegybank figyelmét, hogy jó lenne visszavezetni az NHP-t meg az NKP-t?

A jegybank pontosan tudja ezeket a dolgokat, elég okos emberek ülnek ott, tehát nem kell felhívni a figyelmüket. Az egy más dolog, hogy a médiában szoktunk a jegybanki politikával és a fiskális politikával foglalkozni, de azért egymásnak újat nem szoktunk mondani. Az, hogy a fiskális politika és az egyensúly megteremtődik, nagyon jó, de mellette a versenyképesség és a termelékenységi fordulat igenis szükséges. Az egy dolog, hogy a jegybank letette ezt a 330 pontját és nagyon sok pontot igenis használt belőle a kormány. Annak a 330 pontnak lehet, hogy még vannak érvényes pontjai, de azért ez a koronavírus-válság más irányba terelte a világot, tehát a versenyképesség és a termelékenység most mást takarhat, mint 3-4 évvel ezelőtt.

A kormány szempontjából egy versenyképességi és termelékenységi fordulat milyen lépéseket foglal magába?

Ha nagyon közhelyszerűen akarok fogalmazni, digitális és zöld. Mindenki ezt mondja, ugye? Digitális és zöld. Ha egy kicsit túlmegyek ezen, akkor az a kérdés, hogyan definiáljuk a fenntartható növekedést. Mitől fenntartható a növekedés? Az, hogy fenntartható legyen a növekedés, abba bele kell számítani a társadalmi és demográfiai szempontokat is, például, hogy ne csökkenjen a népességünk. Fontos a család alapú társadalom, a munka alapú társadalom, de a fenntarthatóság mellé állhatnak olyan gazdasági célok, mint az automatizálás, a digitalizáció vagy éppen az energiahatékonyság az energiafüggőség csökkentéséhez, de például az oktatás, az egészségügy is. Nem ugyanazt jelenti ma egy kkv szempontjából a versenyképesség, a termelékenységnövekedés, mint három-négy évvel ezelőtt ezt gondoltuk.

Hogy lehet ebbe a sok tényezőbe belenyúlni?

Van, amikor gyorsan lehet gazdaságpolitikai választ adni kihívásokra, és van sok-sok kis dologból összeálló nagy kép, ezek inkább keserves és verítékkel teli munkák, aminek a gyümölcsei több év után láthatók, nem pedig egy hét vagy egy hónap múlva. A kormány nincs elkésve ezzel, de ebben a periódusban a helyreállítással, az újraindítással kellett foglalkoznia és azzal, hogy ez úgy sikerüljön, hogy megvédje a munkaerőpiacot. 4,7 millióan dolgozunk, soha nem dolgoztunk ennyien, és mindezt úgy sikerült elérni, hogy közben az adókat csökkentettük. Magyarországon az adóterhelés a lehető legalacsonyabb, GDP-arányosan 35 százalék körüli, ilyen kevés adót nem fizettünk be a költségvetésbe. A családoknak rettentő nagy kedvezményeket adunk, talán az unióban a legnagyobbat, sőt, OECD-országokban a legnagyobbat, GDP-arányosan 5,7 százalék lesz idén. Úgy sikerült újraindítanunk a gazdaságunkat, hogy a fenntarthatóságnak ezeket a részeit, hogy munkaerő-alapú és családalapú társadalom, megőriztük.