A statisztikák szerint különösen az autóipar és a vegyipar szenved, miközben a transzatlanti kereskedelmi feszültségek, a magas energiaköltségek és az amerikai belső termelés erősödése is szorítja a német vállalatokat.

Ez nem pusztán egy ország és exportpartnere közötti számháború. A német gazdasági modell egyik tartópillére ingott meg. Az óriási német külkereskedelmi többlet, amely az eurózóna motorjaként is szolgált, lassú olvadásnak indult. Sokan teszik fel a kérdést, hogy vajon egy átmeneti megtorpanásról van szó, vagy egy új korszak kezdetéről, amikor a globális ipari láncok végleg átrendeződnek?

Digitális ökoszisztémák tanulsága

A kérdés megválaszolásához tekintsünk egy egészen más világot. A digitális közösségek egy friss tudományos vizsgálata, Nathan TeBlunthuis „Niche Dynamics in Complex Online Community Ecosystems” című írása arról értekezik, hogyan alakulnak ki ökoszisztémák az online platformokon, azaz hogyan képesek a felhasználók, algoritmusok és szabályok együtt formálni egy közösség sorsát.

A kutató szerint az online közösségek tervezői és vezetői megpróbálhatják irányítani az online közösségek rendszerét úgy, hogy ökológiai szerepeket töltenek be. Ez azt jelenti, hogy felismerik, milyen funkciós vagy közösségbeni hiányosságok vannak, és célzottan olyan új közösségeket vagy funkciókat hoznak létre, amelyek ezeket a szerepeket betöltik. Ilyen lehet például az információmegosztás, a támogatás vagy specifikus érdeklődési körök kiszolgálása.

Ez nagyon hasonló a gazdaságpolitika világában is. Ha egy kormány vámokat vet ki, ha új szabványokat állít fel, ha állami beszerzési politikájával előnyben részesít bizonyos iparágakat, azzal ugyanúgy átírja az ökoszisztéma szabályait, mint amikor egy platform megváltoztatja a sajátját. Nem egyetlen cég sorsa módosul, hanem a teljes hálózaté.

A német–amerikai kereskedelmi kapcsolatok esetében az amerikai protekcionista intézkedések és a német ipar szerkezeti nehézségei együtt újratervezik az ökoszisztémát, amelyben már nem Németország áll a középpontban.

Erdő és piac

Képzeljük el a világgazdaságot úgy, mint egy erdőt. Vannak hatalmas tölgyek (a német autóipar szereplői például), amelyek évszázadokig uralják a tájat. De ha megváltozik a klíma, mert mondjuk aszályosabbak és forróbbak a nyarak, akkor a tölgyek is elkezdenek pusztulni, és helyet adnak a gyorsan növő, rugalmasabb növényeknek. Az ökoszisztéma nem összeomlik, hanem átalakul. Új növények jelennek meg, más fák nőnek a magasba. A digitális ökoszisztémák vizsgálata is pontosan ezt mutatja. A változó környezet nem feltétlenül katasztrófa, hanem új lehetőségek forrása.

Az ökoszisztéma-építés fontossága

A legmélyebb üzenet tehát az, hogy a gazdaságot nem szabad pusztán egyéni érdekek harcterének tekinteni. Az ökoszisztéma-gondolkodás azt üzeni, a szabályok, a keretek, a kapcsolódások átszabása sokkal nagyobb erőt jelent, mint az elszigetelt vállalati optimalizálás. Egy autógyár hiába fejleszti tökéletesre az új motorját, ha közben az egész kereskedelmi hálózat szabályai átíródnak.

Ha azonban a cél az, hogy bizonyos hatalmas tölgyek továbbra is álljanak, mert az árnyékuk alatt kisebb vállalkozások, beszállítói hálózatok és egész régiók találnak menedéket, akkor ezek védelme külön feladat. Nem szabad mindent a természetes szelekcióra bízni, mert a tölgyek kidőlése nemcsak a fa sorsa, hanem egy egész ökoszisztéma összeomlása is lehet.

Ilyenkor fontos az erdészmérnöki tudás. A gazdaságban pedig a tudatos iparpolitika, illetve a kereskedelmi diplomácia és a szabályozás eszköztára. Az erdész nem minden fát véd meg, de tudja, mikor és hogyan kell megtámasztani a legnagyobbakat, hogy az általuk nyújtott árnyék még évtizedekig biztosítsa az erdő sokszínű életét. Ugyanezért lehet indokolt a stratégiai iparágak védelme is. Nem csupán önmagukért, hanem mert rajtuk keresztül számtalan más szereplő túlélése és virágzása múlik.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti vámok, a német ipar szerkezeti kihívásai vagy éppen a zöld átállás követelményei mind olyan tényezők, amelyek új topológiát rajzolnak fel a globális gazdaság erdejében. Az igazi kérdés az, hogy Németország (és általában Európa) képes lesz-e nemcsak reagálni, hanem aktívan alakítani ezt az ökoszisztémát.

Gondolkodjunk mérnökként

Carl Sagan azt mondta egyszer, hogy „mindannyian csillagporból vagyunk”. A gazdaságban egy hasonló mondás igaz, mindannyian egy összekapcsolt ökoszisztéma részei vagyunk. Az exportvisszaesés nem csak egy szám a statisztikákban, hanem jelzés mindenki számára, hogy a hálózat változik. A valódi kihívás nem az, hogy a tölgyek mindenáron megmaradjanak, hanem hogy az erdő életképes és virágzó maradjon.

Mindez arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne csupán fákat nézzük, hanem az egész erdőt is. Ne csak cégeket, hanem a teljes hálózatot. Ne csak exportadatokat, hanem ökoszisztémákat. Mert hosszú távon nem az erős fák maradnak fent, hanem a jó erdész által szakértő módon nevelt erdők.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a BCE egyetemi docense