Molnár Edit 1933. július 30-án a belgiumi Genkben született. Középiskolásként határozta el, hogy a fotózással, azon belül a színházi fényképezéssel szeretne foglalkozni. Pályáját a Magyar Filmgyártó Vállalatnál kezdte, majd az érettségi után a Magyar Fotó Állami Vállalathoz került gyakornoknak.

Az 1956-os forradalom idején az utcákat járva fotózott; egy szovjet járőr letartóztatta, és csak a szerencséjének köszönhette, hogy csupán a gépében lévő filmet semmisítették meg.

Később, 1957-ben visszatért korábbi munkahelye utódjához, az 1956-ban létrehozott Magyar Távirati Irodához, ahol a fotóosztály riportere, majd főmunkatársa lett, és több mint három évtizeden át, 1993-ig dolgozott a nemzeti hírügynökségnél.

Munkásságának meghatározó részét a magyar szellemi élet kiemelkedő alakjainak megörökítése jelentette. Első önálló kiállítását 1967-ben rendezték meg az MTI Vadas Ernő termében, később a Műcsarnokban, a Vigadó Galériában és más jelentős kiállítóhelyeken is bemutatták alkotásait.

Íróként is maradandót alkotott: több cikke és könyve jelent meg, amelyekben életútját és fotográfusi pályájának tapasztalatait dolgozta fel.

Molnár Editet Balázs Béla-díjjal, a Kulturális Minisztérium nívódíjával és a Magyar Művészetért Díjjal tüntették ki, majd 2017-ben átvehette a Magyarország Kiváló Művésze elismerést.

2002-től a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi tagja volt, 2011-től a köztestületté vált szervezet rendes tagja lett. A Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.