Virág Barnabás szerint az utóbbi időszakban folyamatosan emelkedő magyar inflációban két markánsabb hatást látunk: az egyik irányba a forintban sokat emelkedő olajár, és a régióra jellemző gyors gazdasági- és bérnövekedés hat erősen, a másik irányba pedig az elmúlt egy évben fokozatosan romló nyugat-európai konjunktúra, ami jellemzően másfél év késéssel szokott megmutatkozni a magyar inflációs mutatókban - derül ki az Alapblog összefoglalójából.

Szabó László szerint, amikor a jegybankok adatvezérelt monetáris politikáról beszélnek, az valójában azt jelenti, hogy senki nem tudja, rövid távon merre is indul el a globális gazdaság és mi lesz az inflációval.. Ugyanakkor az utóbbi negyedév több, mint öt százalékos reálnövekedésből és közel négy százalékos inflációjából adódó kilenc százalékos nominális magyar GDP növekedés és a tíz százalék körüli bérnövekedés olyan magyar sajátosságok, amelyek itthon felfelé nyomják az inflációt, így nem meglepő, ha az MNB is emeli az inflációs várakozását.

Virág Barnabás elmondta, hogy egy éve sokan kritizálták az MNB-t amiatt, hogy a környező jegybankokkal tandemben nem lép a kamatemelés útjára. Pedig az MNB csak akkor is ugyanazt mondta, mint most, hogy nagy a világban a bizonytalanság ezért a fokozott monetáris óvatosság indokolható. Szerinte az új „normális” jegybanki politika nem az, amit a válság előtt láttunk, mert az alacsony kamatok világából nagyon nehéz kilépni – a negatív reálkamat és a hatalmas jegybanki mérlegfőösszegek egy tartós norma maradhat.

Szabó László szerint Magyarországon jelenleg kettős kamatrendszer működik: míg a jegybanknál nulla százalékon helyezheti el a bankrendszer a betéteit, addig a lakosság 4-5%-os éves adómentes hozammal vehet állampapírt. A lakossági állampapírok közelmúltban megemelt kamatszintje jelentős monetáris szigorításnak felel meg, amelyet azonban nem az MNB, hanem az ÁKK hajtott végre. A magasabb lakossági kockázatmentes hozam ugyanis növeli a lakosság reálgazdasági befektetéseinek elvárt hozamát. Pld. egy kockázatosnak tekinthető ingatlanvásárlás öt százalékos bruttó bérbeadási hozamszinttel ma már jóval kevésbé vonzó, mint egy ugyanekkora, adó- és kockázatmentes állampapírkamat. Virág Barnabás szerint ez a „kamatemelés” csak a gazdaság egy szűk szegmensét érinti, azok a cégek és fogyasztók, akik hitelt szeretnének felvenni, beruházni, lakást vásárolni, soha nem voltak ilyen kedvező helyzetben. Ez az állapot abból a magyar sajátosságból fakad, hogy a válság, majd 2013 után egyszere kellett megoldani például a KKV szektor finanszírozhatóságát és azt, hogy az államadósság finanszírozása belülről legyen megoldva.

Szabó László hangsúlyozta, hogy a kettős kamatrendszer ugyan szofisztikált gazdaságpolitikai megoldás, de a vállalkozások által elérhető olcsó és bőségesen elérhető hitelkamatok és a lakosságnak biztosított magas kamatú befektetési lehetőségek jelenlegi kombinációja könnyű kamatarbitrázst tesznek lehetővé és félő, hogy az olcsó pénzek nem elhanyagolható része a reálgazdaság helyett a lakossági állampapírpiacra áramlik. A MÁP plusz kötvény első hónapban elért közel 1000 milliárdos értékesítése mellett a bankközi piac zavarai és a befektetési alapokból történő intenzív tőkekivonás azt mutatja, hogy ez a félelem nem alaptalan. A probléma egyetlen hatékony megoldása vélhetően a lakossági állampapírok kamatszintjének érzékelhető csökkentése lehet.

Virág Barnabás szerinte egy fontos hatása lehet a MÁP plusznak, hogy a vélhetően fennmaradó gyors bérnövekedés mellett a fogyasztás irányából a megtakarítás felé tereli a lakosságot, így egyrészt inflációt csökkentő tényező, másrészt a folyó-fizetési mérleg többletünket is segít megőrizni.

Nagy különbség az európai és az amerikai inflációs gyakorlat közt, hogy utóbbiban benne vannak a lakhatási költségek, ami a magasabb amerikai inflációs számokat gyakorlatilag meg is magyarázza. Virág Barnabás szerint ezt a különbséget az magyarázza, hogy míg Amerikában sokan bérlik az otthonaikat, addig Európában és pláne Kelet-Európában ez az arány jóval kisebb.

Christine Lagarde EKB elnöksége Szabó László szerint továbbra is támogató jegybanki politikát jelenthet, amiben összeurópai és politikai célok is meg fognak jelenni, és kevésbé lesz a tankönyv szagú, inflációra koncentráló monetáris politika. Virág Barnabás szerint Lagarde az alternatíváihoz képest lényegesen lazább elnöknek bizonyulhat majd és megmarad az a felállás, hogy a költségvetési politikák maradnak fegyelmezettebbek, míg a monetáris lehet laza.

Virág Barnabás szerint az első negyedéves magyar növekedési adat még őket is meglepte és ugyan nyártól némi lassulásra számítanak, azonban a 2% körüli növekedési különbözet Nyugat-Európához képest fennmaradhat és így folytatódhat a felzárkózás.

Szabó László szerint nem elhanyagolható az a tényező, hogy a következő EU támogatási ciklusban nehezebb lesz kedvező pozíciót kiharcolni a száguldó kelet-európai gazdaságoknak például a kétségbeesett helyzetben levő dél-olasz régióhoz képest. Virág Barnabás szerint fontos ehhez hozzátenni, hogy ha még csökken is az EU-támogatás, a beruházási szándék a magyar gazdaságban azért fennmarad és jelenleg bőséges potenciális belső forrás áll rendelkezésre ennek kielégítésére.

Virág Barnabás szerint a fenntartható növekedés szempontjából rövid távon a további költségvetési fegyelem, hosszútávon pedig a versenyképesség javítása a fontos, utóbbiban még van tér az előrelépésre. Ezzel Szabó László is egyetért.