Az Európai Bizottság nemrégiben elindított rákellenes terv kezdeményezése (Beating Cancer Plan) fontos előzménye volt a kongresszusnak is – mondta Koltai Tünde, aki szerint nagyon jó, ha a politika, a gazdaság, és akár az egész Európai Unió közösen kíván harcolni a rák ellen, ugyanakkor egy politikusnak, egy gazdasági szakembernek – meglátása szerint – kisebb a rálátása arra, hogy mivel is jár a valóságban egy rákbeteg gondozása, illetve az élet a betegséggel. Éppen ezért a konferencia elsődleges célját a másik oldal problémafelvetése, illetve a nehézségek vizsgálata adta.
A Betegszervezetek Magyarországi Szövetségének elnöke egyetértett azzal, hogy a fő problémát az adja, hogy
a rák diagnózisában, az innovatív gyógyszerekhez való hozzáférésben egyenlőtlenségek tapasztalhatók az Európai Unión belül.
Különbségek vannak az egyes tagállamok egészségügyi rendszereinek fejlettségében, finanszírozásában, az állami költségvetésekben az egészségügyre fordított összegek nagyságrendjében és százalékában, így aztán az ellátás minőségében és elérhetőségében, valamint a betegek életminőségére gyakorolt hatásában – sorolta a szakértő, hozzátéve: ráadásu sok esetben egy adott országon belül is tapasztalhatók a területi különbségek. Megjegyezte, Magyarországon is rengeteg olyan település van, ahol körzeti orvos sincs évek óta. „El lehet képzelni, hogy milyen a hozzájutása a megfelelő innovatív kezeléshez egy ott élő rákbetegnek, ha egyáltalán eljut a diagnózisig” – mutatott rá.
Koltai Tünde szerint rémisztő, hogy hogy míg Ausztriában százezer lakosból 234-en halnak meg rákos megbetegedésben, addig Magyarországon 336-an.
„Egy felkiáltójelnek kellene kigyulladnia mindenkinek az agyában, hogy valami gond lehet a nép egészségügyi állapotával,
és ehhez kapcsolódóan az egészségügyi ellátások minőségével, elérhetőségével, nem beszélve a innovációról és a 21. század eredményeiről” – emelte ki a Betegszervezetek Magyarországi Szövetségének elnöke.
Koltai Tünde fontosnak tartaná, hogy a nemzetek kormányai, a döntéshozók már az előkészítési folyamatokba is bevonják az onkológiai betegeket képviselő szervezeteket, emellett nyilván az sem mellékes, hogy milyen az egészségügy finanszírozása.
„Magyarországon pillanatnyilag nem egészségügy van, hanem betegségügy,
tehát akkor kezdenek el valakivel foglalkozni, amikor már valamilyen baja van" – mondta. Vagyis nagy hiányát érzi a megelőzésnek, a prevenciónak a népegészségügyben, de valamennyiünk gondolkodásában is, kezdve az utca emberétől, aki esetleg nem él olyan egészséges életet, amikor szűrővizsgálatra kap behívót nem megy el. De hasonlóan problémásnak nevezte a levegőszennyezettséget és környezeti ártalmakat, ami viszont már közös felelőssége az iparnak, a kereskedelemnek és az embereknek egyaránt. „Ezekben azért mi sokkal hátrébb vagyunk, az öntudatban és a szolidaritásban, mint Európa boldogabbik része” – fogalmazott.
