A Központi Statisztikai Hivatal 5,5 százalékos éves inflációt mutatott ki 2025 januárjára, ami Madár István, a Portfolio vezető makrogazdasági elemzője szerint minden előrejelzésnél magasabb adat, ráadásul a szerkezete is kifejezetten kellemetlen. A maginfláció még nagyobb mértékben ugrott (5,8 százalékkal 2024 januárhoz képest), ami azt mutatja, hogy nagyon sok olyan tényező hajtja jelenleg felfelé az árakat, amely nem biztos, hogy a közeljövőben el fog múlni. Ezek között említette a gyenge forint hatását, a nyersanyagárak világpiaci emelkedését, az év eleji hatósági árak és adóemelések tovagyűrűző hatását, illetve magát a béremelkedést is, mert ez magasabb annál, mint amit a munkatermelékenységből ki tudnak gazdálkodni a vállalkozások.

"Ezek hatására a januári áremelkedés alapvetően írja át idei inflációs pályát, és

valószínű, hogy egész évben nem látunk olyan inflációs mutatót, amelyik a jegybanki célsávon belül lenne"

– fogalmazta meg a várakozásokat Madár István.

Az infláció ellen a törvények szerint a Magyar Nemzeti Bank lép fel, de a jegybank a szakértő szerint most kellemetlen helyzetbe került.

"Az inflációs meglepetés elvileg a monetáris kondíciók szigorítását igényelné, vagyis azt, hogy a forint erősödjön és/vagy a piaci kamatok emelkedjenek. Mindkettőhöz az irányadó kamatpálya emelkedésére lenne szükség, de érezhető, hogy ebben a mostani jegybankelnökváltós időszakban az MNB egyelőre óvakodik attól, hogy ilyen lépést megtegyen. Ezért sokkal inkább arra szorítkozott a kommunikációja az elmúlt egy hónapban, hogy megpróbálja lebeszélni a piacokat arról, hogy kamatcsökkentést várjanak a következő hónapokra. Ez egy ideig meglepően nehezen ment át a piacnak, továbbra is makacsul azt gondolták, hogy a következő fél vagy egy évben két kamatcsökkentést végre tud és akar hajtani a jegybank. A mostani inflációs adat már egy kicsit észhez térítette a piacokat, úgy tűnik, hogy egy kamatcsökkentést már kiáraztak, és könnyen el tudom képzelni, hogy a következő is kiárazódik, ha esetleg még további jegybanki kommunikációs lépések következnek be" – vázolta a helyzetet Madár István.

A nagy kérdés azonban az, hogy az ennyire új pályán és ennyivel magasabban húzódó infláció csökkentéséhez elegendő-e azt mondania a jegybanknak, hogy nem csökkenti tovább a kamatot, vagy pedig ennél szigorúbb lépésekre lenne szükség. Az elemző szerint

a forint egyelőre a jegybanki hitelesség mellett szól,

hiszen amikor kijött a gyenge inflációs adat, akkor erre a forint erősödéssel reagált, ez pedig arra utal, hogy a piac hisz a jegybank elkötelezettségében az infláció elleni küzdelemben, és abban, hogy az MNB valahogy megpróbálja szigorítani azokat a kondíciókat, amelyekkel majd az inflációt le tudja szorítani.

Ugyanakkor Madár István felhívta a figyelmet, hogy a jegybanki eszközök lassan hatnak az inflációra, ezért nem arra kell számítani, hogy a jövő hónapban, vagy azután már nagyon látványos inflációcsökkenés lesz jellemző. Úgy látja, hogy egyelőre nem biztos, hogy 4,5 százalék alatt látunk inflációs mutatót az idei évben. Habár az adat kicsit csökkenni fog tudni a következő néhány hónapban mindenféle technikai bázishatások eredményeképpen, de ez a képet összességében nem nagyon javítja majd.

A kormányzat lépései ennél sokkal közvetettebbek. A költségvetési politikán keresztül tudja a keresletet szabályozni, és ha hirtelen nagyon megszorítaná a keresletet, akkor azzal nyilvánvalóan tudna hatni az inflációra, de egyértelműen látszik, hogy erre nincs politikai szándék. Sokkal inkább abban gondolkodik a kormányzat, hogy visszavezesse a már korábban alkalmazott ársapkákat, amellyel bizonyos termékek árait maximálja, és így fogja megpróbálni mesterségesen visszaszorítani az inflációt – összegzett a makrogazdasági elemző.

"Maga az ársapka technikailag természetesen okoz egy inflációcsökkenést, hiszen az adott termék árában, amit a KSH is megfigyel és elszámol, lesz csökkenés – kisebb vagy nagyobb, attól függően, hogy milyen ársapkát használ a kormányzat. Ugyanakkor a tapasztalatok szerint azokon a területeken – különösen az élelmiszereknél –, ahol nagyon sok helyen be lehet hozni az ebből fakadó kiskereskedelmi veszteségeket, ott bizony át is hárultak ezek a terhek a fogyasztókra más termékek árain keresztül. Ez pedig azt eredményezi összességében, hogy nem nagyon látszik az, hogy érdemi inflációleszorító hatása lenne" – mondta Madár istván.

Összegzése szerint mindezt tetézi, hogy amikor az inflációs sokkhatás enyhül és megnyílik a tér az ársapkák csökkenésére vagy kivezetésére, akkor az időközben megemelkedett árak jellemzően nem térnek vissza a korábbi szintjükre, ezért az elemzők szerint bár van egy jól kommunikálható része az intézkedésnek,

a teljes ársapkás időszak egészére vetítve még akár erősítheti is az inflációt az ármaximalizálás, különösen akkor, amikor végül megszüntetik.

Madár István az áfa csökkentésére nem lát esélyt, mert azt tartják róla, hogy nagyon gyorsan "lenyeli" a kiskereskedelmi szektor azt a pénzt, és ezért a hatás az árakban nem jelentkezik olyan mértékben, mint amennyivel az áfacsökkentés miatt kevesebb folyik be a költségvetésbe. Ráadásul az áfa alapvetően egy jól teljesítő adónem, leszámítva az elmúlt egy-két évet, amikor a lakossági fogyasztás visszaesése okozott kellemetlen meglepetéseket. De az egész adórendszerünk alapvetően fogyasztási alapú, ezért nem valószínű, hogy a kormányzat ilyesmiben gondolkodna, és az elmúlt hetek megszólalásai is ezt a nézetet erősítik.

Más a helyzet szerinte a jövedéki adóval, mert annak emelése általában olyan termékekre vonatkozik, amelyeknek jól megfigyelhető termékpályája van, és ott a jövedéki adó csökkentése gyorsabban és automatikusabban jelenhet meg adott termék árképzésében. Ez történhetne az üzemanyagok esetében is, ezért Madár István elképzelhetőnek tartja, hogy ott lenne egy rövid távú árbeszorító hatása a jövedéki adó csökkentésének. Hozzátette azonban, hogy az idei költségvetés sem duzzad az óriási tartalékoktól, ezért ha a kormányzat ilyen jövedékiadó-csökkentő lépésben gondolkodna,

mérlegelnie kellene azt is, hogy milyen ellentételező, kiigazító lépéseket hozzon azért, hogy a költségvetés egyensúlya ne boruljon föl, vagy legalábbis a hiánycélja a teljesíthetőség közelében maradjon.

A Portfolio vezető makrogazdasági elemzője szerint egyelőre inkább azt mutatják a várakozások, hogy a költségvetési hiánycélt idén el fogja véteni a kormányzat, ezért érezhetően nem törekszik további olyan intézkedésekre, hogy az adóbevételekről való lemondással próbálja meg kezelni az inflációt.