Az alapügy felperese 2011 végéig rokkantsági nyugdíjat kapott, majd az új szabályozásnak megfelelően lefolytatott felülvizsgálat azt állapította meg, hogy javult az állapota, ezért ellátásának összege a korábbi kevesebb mint a felére csökkent. Az érintett az erről szóló társadalombiztosítási határozatot bíróságon támadta meg. Végül az ügy a Kúriára került, amely kezdeményezte az Alkotmánybíróságon, vizsgálja meg, nem ütközik-e nemzetközi szerződésbe a strasbourgi bíróság ítélkezésének alapjául szolgáló Emberi Jogok Európai Egyezményébe - a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény.
A vitatott törvény szerint a rokkantsági ellátások összege a 2012. január 1-je előtt folyósított rokkantsági nyugdíjak összegéhez képest kizárólag akkor csökkenthető, ha az ellátásra jogosult állapota javult. A szabályozás azonban nem határozza meg az állapotjavulás fogalmát.
A taláros testület megállapította: aránytalan és így Magyarország vállalt nemzetközi kötelezettségeivel ellentétes az egyes ellátásra jogosultak által viselt teher akkor, ha az ellátás csökkentésére kizárólag a jogi keretek átalakításából következően, az egészségi állapot meghatározására használt százalékos értékek változása miatt kerül sor.
Az Alkotmánybíróság ezért alkotmányos követelményként rögzítette, hogy állapotjavulás alatt nem egyszerűen a jogalkotó által meghatározott és bármikor megváltoztatható százalékos mértéket, hanem az egyén élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapot kedvező változását kell érteni. Ennek vizsgálata pedig minden esetben az eljáró hatóságok, illetőleg bíróságok kötelezettsége.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor hivatalból eljárva azt is megállapította, hogy
a kötelező felülvizsgálatot követően a rokkantsági ellátás összege a korábbi rokkantsági nyugdíjhoz képest jelentősen, adott esetben akár 50 %-ot meghaladó mértékben is csökkenhet.
Az Alkotmánybírósőg határozata kimondta: az Országgyűlés elmulasztotta nemzetközi szerződésből származó jogalkotói feladatát azzal, hogy nem alkotott olyan szabályokat, amelyek lehetővé tennék az ellátás összegének meghatározásakor a tényleges fizikai állapotjavulás mértékének, illetőleg a 2012. január elsejét megelőzően megállapított rokkantsági nyugdíj összegének figyelembevételét. A mulasztásos alkotmánysértést a törvényhozásnak jövő márciusig kell helyrehoznia.
A határozathoz a 15 tagú testületből hat alkotmánybíró - Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Pokol Béla, Salamon László, Szívós Mária és Varga Zs. András - fűzött különvéleményt. A határozat teljes szövege itt olvasható.
A KSH 2016-os mikrocenzusának adatai szerint 2011 és 2016 között – elsősorban a szigorodó szabályozások miatt – mintegy 180 ezerrel csökkent a rokkantsági, rehabilitációs vagy egyéb egészségkárosodási ellátásban részesülők (korábban rokkantági nyugdíjasok) létszáma.