Nem az a lényeg, hogy van-e szünet, hanem az, hogy mit csinálunk a gyerekekkel - vélekedett Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus.
„Nem baj, ha van egy-egy szünet, és a gyerekeknek nem kell egyben egy évet vagy fél évet lehúzniuk. Ez akkor lenne igazán hatékony, ha ez a tanrendbe beépülne, és például a szemeszter novemberig tartana, mert akkor egészet csináltak a gyerekek” - fejtette ki.
Az viszont, hogy ez az egy hét belekerül a tanmenetbe, nem segíti a tanulást - tette hozzá.
A másik probléma, hogy a gyerekek a szünetben csak tengenek-lengenek.
„A legrosszabb megoldás az, ha házi feladatokat, elolvasandó könyveket kapnak a gyerekek. Az iskolák kiterjesztik azt, amit addig csináltak; a gyerek olyan környezetben kell hogy létezzen, ami nem neki való: nem önállóan fejlődik, nem a saját érdeklődése szerint tölti az időt, és nem olyan tempóban, ahogy ő tud” - részletezte Gyarmathy Éva.
Az iskolának kellene megadnia, hogy a gyerek sokféleképpen fejlődhessen, de a szünet arra lenne jó, hogy végre saját maga lehessen – hangsúlyozta a klinikai és neveléslélektani szakpszichológus. Hozzátette, a szünet a szülőnek is teher, azoknak könnyű megoldani, akik tudnak rá pénzt áldozni.
„Vannak jó programok, de ezek egy vagyonba kerülnek, nem igazán elérhetőek mindenkinek” - mondta Gyarmathy Éva.
A klinikai és neveléslélektani szakpszichológus hangsúlyozta, a szünetekben nagyon sokat lehetne fejlődni.
„Kimutatták, hogy a hátrányosabb helyzetű gyerekek sokat felejtenek, rosszat tesz nekik a szünet, mert nem jutnak semmilyen lehetőséghez, akiknek viszont szabad fejlődést biztosítanak, rendkívüli módon fejlődnek” - hangsúlyozta Gyarmathy Éva.
Az oktatás igazából nem tud mindenkinek segíteni, az üresjárat pedig mindenkinek árt – foglalta össze a klinikai és neveléslélektani szakpszichológus.