A 2004-es uniós nyitás után a britek számára a lengyelek voltak elsősorban „a kelet-európai migránsok”. Egy részük örömmel fogadta a szorgos dolgozókat, mások az állásukat féltették.

A média a diplomás villany- és vízvezeték szerelők fura szokásairól cikkezett, például, hogy karácsony előtt élő pontyot keresnek a boltban, vagy hogy „barbár módon” pecázás után nem dobják vissza a halat. Sőt, olyan tudósítás is készült, amely szerint „a kelet-európaiak megeszik a hattyúkat”.

Not only are they “eating the carp”, they’re eating the perch too!

This is one of the weirdest stories to be denied since the evidence across both Britain and Ireland is overwhelming. The existing coarse fishing culture based on catch and release conflicts with the Eastern… pic.twitter.com/Cjn5yC18se

— CJ (@UnderSneege) September 25, 2025

A brexit idején is főképp a lengyeleket zaklatták. 2016-ban, a népszavazás után brit tizenévesek Essex grófságban úgy megvertek egy lengyel férfit, hogy az belehalt sérüléseibe és xenofób graffitit festettek egy londoni lengyel közösségi központ falára. Az iskolákban szekálták a lengyel gyerekeket, máshol „elég volt a lengyel férgekből” feliratú röpcédulákat terjesztettek.

2026-ra mindez már a múlté. A britekből és lengyelekből immár két jóbarát lett, amikor Ukrajna támogatása és az Oroszországgal való szembenállás a téma.

Az Oxfordban tanult Radek Sikorski volt lengyel külügyminiszter, jelenleg miniszterelnök-helyettes a brit média egyik gyakran megszólaló kommentátora, Lengyelország pedig kezdi lehagyni életszínvonalban az őt egy ideig lekezelő Nagy-Britanniát.

Már brit útlevele van a migránsoknak

A Telegraph egy korábbi riportban összehasonlított egy brit és egy lengyel várost, Darlingtont és Gliwicét, ahová „alkoholba borulva, felejteni jártak” régen az emberek. Egy évtizeddel ezelőtt még az angol testvérváros volt a gazdagabb, mára a lengyel, 45 százalékkal.

Az újság egy másik cikkében megemlít egy brit vállalkozót, aki lengyel építőcégéhez keres marketingest. Egy elegáns varsói, francia stílusú kávézóban azt mesélte: elárasztották a brit álláskeresők pályázatai.

So Brexit wasn’t a good idea after all, huh???vs??

The Daily Mail notes that a record number of Britons are moving to Poland (an increase of 340%). They are attracted by the low cost of living and rapid economic growth in Poland
Brexit has done its work. This is a warning… pic.twitter.com/FcoNq0Mx5k

— Mario (@PawlowskiMario) December 29, 2025

Tavaly már megfordult a két ország közötti migráció: 7000 lengyel állampolgár költözött brit földre, 25 ezer brit vándorolt hozzájuk (igaz, köztük hazatérő lengyel–brit kettős állampolgárok is). Mostanra 185 ezer brit útlevéllel rendelkező személy él a lengyeleknél, 72 ezerrel több, mint öt éve.

2000-ben az egy főre jutó lengyel GDP a brit 43 százaléka volt, 25 év elteltével már 86 százaléka. Becslések szerint 5 éven belül a háztartások átlagbevétele már megelőzi a brit családokét.

„Ez a gazdaságunk aranykora... 200 éven át kivándorló nemzet voltunk, most pedig vonzó célpont a bevándorlóknak, köztük a briteknek”

– mondta a lapnak Jadwiga Emilewicz volt miniszterelnök-helyettes.

Olcsóbb élet, jobb közbiztonság

A költözők és visszaköltözők közt vannak olyanok, akik lengyel szülők, brit földön született és felnőtt gyerekei. Egyikük elmondta, a közös múlt segít a briteknek beilleszkedni lengyel földön, mert valamennyire már ismerik egymást.

A Telegraph megemlíti a jobb közbiztonságot, a reálértékben magasabb családi pótlékot, és a fontos fokmérőt is:

egy korsó sör tíz zloty, nagyjából két font, míg az angol pubokban lassan már norma a 7 fontos sör.

Ezt erősíti meg Julia Chelminska története is. A 33 éves nő Londonban született lengyel szülők gyermekeként, és három éve költözött Varsóba, nem sokkal első gyermeke születése előtt. Szerinte a Lengyelországban tapasztalható „brit bevándorlási hullám” teljesen érthető: a gazdaság, az ételek, a városközpont és az elegáns éttermek mind azt sugallják, hogy az ember nem veszít semmit a költözéssel.

Mint mondja: ma már szó sincs arról, hogy Lengyelország kommunista, harmadik világbeli országnak tűnne, ahogy még 15 éve sokak szemében. Chelminska megemlíti azt is, hogy most már sokkal több lengyel beszél jól angolul.

Családbarát állam és városi megújulás

Chelminska számára döntő szempont volt az alacsonyabb megélhetési költség. Varsói, kerttel rendelkező háromszintes háza kevesebbe került, mint egy kétszobás, volt tanácsi – tehát nem túl attraktív – lakás Londonban.

Lengyelországot emellett családbarátabbnak is tartja: a szülési szabadság teljes egészében átruházható a szülők között, ő maga nyolc és fél hónapot adhatott át férjének. Minden család gyermekenként havi 800 zloty, körülbelül 160 font támogatást kap, jövedelmi feltétel nélkül.

A közbiztonság is vonzóbb számára. Londonban, Shepherd’s Bush-i földszinti lakásába háromszor törtek be, Lengyelországban viszont még soha nem vált bűncselekmény áldozatává. Varsóban fiatal nőként is gond nélkül sétál egyedül éjszaka – Londonban ez már korántsem magától értetődő.

A lengyel főváros átalakulását jól jelképezi az Elektrownia Powiśle is: az egykori erőmű ma trendi streetfood-központ, ahol vietnámi, thai, japán, indiai, mexikói, libanoni és olasz konyha között válogathatnak a vendégek.

A városképből eltűntek a szürke, egyhangú épületek, helyüket modern irodaházak, felújított utak és állandó építkezések vették át.

Warsaw AD 2026 captured by Jasiek Zoll.
Find more at https://t.co/bgEO95CKCb pic.twitter.com/Evki3xTKgu

— Go2Warsaw (@Go2Warsaw) January 3, 2026

Oktatás, munka és mentalitás

A cikk kitér arra, hogy a világ második leggyorsabban növekvő GDP-jét felmutató országban már egyes vonalakon gyorsabb a vasúti közlekedés, mint Németországban.

Emellett kitolták a szakmunkás-oktatás megkezdésének idejét, növelve a lengyel diákok alapműveltségét és 2000 óta folyamatosan javulnak a tanulmányi mutatók – írja a Telegraph, idézve két hazatérőt: „a rossz idők megedzik az embert. A nulláról kezdtük” és:

„a londoni iskolában sikk volt lustának lenni, itt is panaszkodunk, de az a mentalitás, hogy meg kell csinálni”.

Ebben nagyot nyertek a lengyelek az EU-val

A lengyel gazdasági siker egyik kevésbé látványos, de annál fontosabb pillére a mezőgazdaság. Az Európai Unióhoz való csatlakozás óta a lengyel agrárium a közösség egyik legnagyobb nyertese lett.

Az ország 2004 óta mintegy 175 milliárd eurónyi uniós forrást kapott, amelynek jelentős része strukturális és agrártámogatásként érkezett a vidéki térségekbe. Ez nemcsak gépesítést és technológiai modernizációt hozott, hanem kiszámítható jövedelmet és hosszú távú beruházási biztonságot is.

Roch Dunin-Wąsowicz, a University College London kutatója szerint

a lengyel gazdák az európai integráció legnagyobb haszonélvezői közé tartoznak.

Lengyelország ma az Európai Unió harmadik legnagyobb tejtermelője Németország és Franciaország után, miközben több ágazatban – termelékenységben és exportképességben – már olyan országokat is megelőz, például a briteket.

Az uniós közös piacra való belépés ötszörösére növelte a lengyel agrárexportot, és stabil felvevőpiacot biztosított a termelőknek. Nem csoda, hogy a lengyel gazdák harcosan próbálják védeni az érdekeiket, például az ukrán búza, vagy az EU-Mercosur egyezmény ellen tiltakozva.

?? Today, Polish farmers are heading to Krakow.

Protests are announced across the country and many highways will be blocked. Probably the biggest day of farmers' protest in Poland.pic.twitter.com/9AEMg0C6Cp

— Expat in Poland ?? (@BasedPoland2) March 20, 2024

Azért nincs kiełbasából a kerítés

Az uniós támogatások és export mellett látványosan nőttek a külföldi tőkebefektetések is – hétszeresükre emelkedtek a csatlakozás óta. Az internet gyorsabb, mint Nagy-Britanniában, Varsó fintech- és videojáték-központtá vált. A fiatalok 26 éves korig adómentességet élveznek, az állami egyetemek tandíjmentesek (ezzel szemben Nagy-Britanniában – a helyi lakosoknak kedvezményt kínáló Skócia kivételével – évi 9535 font a tandíj).

Ugyanakkor gondok is akadnak: a születési ráta mindössze 1,1, ami az egyik legalacsonyabb Európában (a magyar 1,5-1,4 körül mozog), az egészségügy és a nyugdíjrendszer válságba került és mostanra visszaestek a befektetések és az ipari termelés.

A lengyel államra komoly terheket ró az orosz–ukrán háború.

Varsó GDP-arányosan a legtöbbet költi védelemre a NATO-ban – hamarosan 4,8 százalékot – miközben több mint 2,5 millió ukrán menekült él az országban, ami a lakosság 7 százaléknak felel meg. A katonai kiadások miatt az államnak máshonnan, például az egészségügytől kell elvonni a pénzt és a fegyverkezés beindítása óta megugrott az ország költségvetési hiánya.

Történelmi emlékek, jövőbe vetett hit

A brit olvasók számára írt cikk finoman utal arra az utóbbi években elhangzott véleményre, miszerint a fiatal britek egy része nem fogna fegyvert a hazájáért.

Varsó utcáin mindenhol jelen van a történelem olyan emlékművek révén, amely a hazai földön történt csaták és nem a külföldi hódítások előtt tiszteleg.

Every year, these pillars are erected next to the Warsaw Uprising Cemetery. There are thousands of names of civilians who were murdered by the Germans during the #WarsawUprising.
Sometimes, whole families, mothers, daughters, sons, fathers, etc. Children who were only a few… pic.twitter.com/4Cj4tC0G2n

— Alina Nowobilska?? (@WW2girl1944) August 8, 2023

A második világháborúban csak Varsóban százezrek haltak meg, a modern Lengyelország területe pedig évszázadokon át idegen hatalmak földje volt. Ez a múlt magyarázza az erős patriotizmust és az Oroszországgal szembeni mély bizalmatlanságot.

„A hazafiság itt bármely politikai identitás része, nem úgy mint Nagy-Britanniában, ahol gyakran a szélsőjobbhoz kötik”

– vélte a hazatérő Julia Chelminska. (Ugyanakkor, az emlékezetet „szerkesztve” és Moszkvát felháborítva több száz szovjet emlékművet romboltak le, zsidó szervezetek pedig megjegyezték - annak ellenére, hogy lengyelek bújtattak és mentettek zsidókat, mások elkövetők voltak, például pogromokban vettek részt, feljelentették zsidó szomszédaikat vagy megszerezték a vagyonukat – és ezeket a történeteket megpróbálták elnyomni).

Mindezek mellett, „a történész szemével nézve Lengyelország átalakulása civilizációs ugrás” – mondja Michał Przeperski kutató. Jadwiga Emilewicz szerint pedig a lengyelek elérték, amit generációk álmodtak: normális, európai országgá váltak.

A fiatalok már nem feltétlenül nyugatra vágynak. Varsói egyetemisták szerint ma minden adott otthon: munka, biztonság, megfizethető élet és jövőkép.

Ahogy egyikük fogalmaz: „Sokszor panaszkodunk, de őszintén szólva mindenünk megvan.”