Lezajlott a nagy presztízsű Bocuse d'Or gasztroverseny európai válogatója Marseille-ben, Magyarország pedig bejutott a jövő év eleji lyoni világdöntőbe.

Mint Hamvas Zoltán, a Bocuse d'Or Akadémia elnöke az InfoRádióban tisztázta, ez a leghíresebb, legnehezebb szakácsverseny mindenki szerint, itt valóban Európa legjobb séfjei mérik össze tudásukat, hiszen mindenki a saját országában vívta ki a jogot, hogy az európai döntőn elinduljon, ők mérték össze az erejüket azért, hogy a 20 csapatból 10 kvalifikálja magát – a 9. helyen – a lyoni világdöntőre, erre kerül sor 2027 januárjában.

„Kelemen Roland volt a versenyző, a Hunguest Nyíregyháza séfje, a kötelezően 22 év alatti Vincze Zoltán volt a commis, és a Stand étteremből Dalnoki Bence volt a coach, ő állt már dobogón is a világdöntőben, illetve a nagy öreg Széll Tamás ült a zsűriben, a Stand étterem tulajdonos séfje, ő 2016-ban nyerte a budapesti európai döntőt. Tehát ők voltak négyen a magyar csapat” – számolt be Hamvas Zoltán.

A magyar csapat két témában mutatta meg elképzeléseit, valamint az idei szabályzat értelmében egy rövid színpadi szereplés keretében egy aioli mártást is készített.

A tányértéma a Surf ’n’ Turf a magyar kertben gondolat köré épült: tintahal és marhabélszín találkozott benne, amelyet magyar füstölt sajt kapcsolt össze, citrusos jegyekkel és friss zöldfűszerekkel. A köretek a tavasz érkezését idézték meg: újburgonya, zöld spárga és karalábé jelent meg a tányéron, a magyar kertek szezonális gazdagságát hangsúlyozva.

A tál témájában a vörös morgóhal került a középpontba, amelyet fésűkagylóval – „a tenger királynőjével” – töltöttek meg, majd finoman almafaforgácson füstöltek. A mártás egy bouillabaisse által inspirált velouté volt, amely a helyi hagyományok előtt tisztelgett, miközben szabadabb, versenyre szabott értelmezést adott a klasszikus ízeknek. A köretek között egy csicseriborsó-paprikás idézte fel a gyerekkor ízeit, amelyet a jól ismert articsóka-fokhagyma-parmezán hármasa kísért.

Az Index összeállításából kiderül, a tálhoz készített csicseriborsó-köret például egy hagyományos magyar csicseriborsó-paprikás variáció volt: ez az étel már évszázadokkal ezelőtt is ismert volt a kolostori konyhákban, amikor a csicseriborsót még „bagolyborsóként” emlegették. A paprikás alapot tejföl gazdagította – ez a magyar konyha egyik legjellegzetesebb és legkedveltebb alapanyaga –, amely kerekséget és selymes textúrát adott az ételnek.

Ehhez egy klasszikus magyar kísérő társult: friss uborkasaláta, amely savanykás frissességével sokak számára a vasárnapi ebédek és a családi asztalok ízeit idézi fel.

A tányértémában a magyar identitás egy másik, finomabb gesztussal jelent meg: az aioli részeként tokaji aszúból és annak ecetéből készült „hamis kaviár” került a fogásba, sáfránnyal fűszerezve. A tokaji – amelyet gyakran „folyékony aranyként” emlegetnek – így játékos, mégis visszafogott módon jelent meg a verseny szigorú keretei között. A szószt gazdag magyar tejföl tette teljessé, amely világos, selymes textúrát és a magyar konyhára jellemző, lágy mélységet adott az összképnek.