„Az emberiség hosszú életért folytatott harca nagyrészt befejeződött” – vélik a chicagói Illinois Egyetem, a Hawaii Egyetem, a Harvard Egyetem és a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem kutatói, akik szerint hiú ábránd az emberi élettartam számottevő kiterjesztése.

Azaz hiába a néhány ellenpélda a negyvenes éveiket taposó, de huszonéves szervezetet kimunkáló milliomos cégvezetőkről, a tudósok szerint a világ nagy részén az emberek már így is „mesterségesen” sokáig élnek.

„Ez annak a több mint egy évszázadnak az ünnepe, amikor a közegészségügy és az orvostudomány lehetővé tette hogy az emberiség visszaszorítsa az emberi élettartamot addig korlátozó tényezőket” – jegyzik meg a tanulmány szerzői.

Viszont némileg ellentmondva fő megállapításuknak, úgy fogalmaznak, hogy az öregedéskutatásban tapasztalható gyors fejlődés miatt „okkal lehetünk optimisták, hogy egy második forradalom küszöbén állunk”, a biológiai öregedés lassítására irányuló modern erőfeszítések „egy második esélyt kínálnak az emberiségnek” a hosszabb életre.

Az öregedés- avagy gerotudomány egy olyan orvosbiológiai kutatási terület, amely azt vizsgálja, hogy az öregedési folyamatok hogyan vezetnek a krónikus betegségekhez, miközben a biológiai öregedés lassítására és az egészséges élettartam meghosszabbítására törekszik.

Az egyik hely a világon, ahol látványosan tovább élnek az emberek – de amit a kutatók a kivételek közé sorolnak – Hongkong, ahol 2022-ben 81 év volt a várható élettartam a férfiaknál és 87 a nőknél. A másik Dél-Korea, ahol az utóbbi évtizedekben három-három évvel nőtt a várható élettartam.

Nemzetközi átlagban a nők 5,1 százalékos, a férfiak 1,8 százalékos valószínűséggel érhetik el a hongkongi várható élettartamot.

A kutatók további megállapítása: a 100 éves kort valószínűleg csak a nők 15 és a férfiak 5 százaléka éri meg. Hacsak nem lehet jelentősen lelassítani az öregedést, akkor ebben az évszázadban nem várható az emberi élet határának radikális kiterjesztése.

A tudósok tíz országot vizsgáltak, az említett kettő mellett Ausztráliát, Franciaországot, Olaszországot, Japánt, Spanyolországot, Svédországot, Svájcot és az Egyesült Államokat, és úgy találták, hogy a két ázsiai populációval szemben máshol évente 0,2 évre esett a várható élettartam.

Hongkong esetében a gazdasági jólét és a dohányzás korlátozása segített,

de az is csak az 1990 és 2000 közötti időszakban.

A kutatás vezető szerzője, Stuart Jay Olshansky, a chicagói Illinois Egyetem járványügyi és biostatisztikai professzora szerint a siker elsődleges mércéjének az egészségben töltött évek hosszát kell tekinteni.

„A 60 éves koron túl élő emberek túlnyomó többsége művi úton előállított idővel él, olyan idővel, amelyet az orvostechnológia állított elő, legyen szó gyógyszerekről vagy műtétekről. Amint a várható élettartam eléri a 80-as éveket, az öregedés válik a domináns kockázati tényezővé”, itt még az élet meghosszabbítását célzó orvostechnológiai fejlesztések sem kínálnak gyógyírt. Mint utalt rá, az élettartam növekedési üteme lassul – ez történt az elmúlt harminc évben.

Hogyan? Lehet, hogy kevesebb betegség lesz veszélyes, de az idősödő emberek más kockázatokkal szembesülnek, például az agyműködés hanyatlásával, az izomtömeg és a csontsűrűség csökkenésével vagy gerincproblémákkal.

„Ha nem fenyeget szívbetegség vagy cukorbetegség miatti halál, akkor elég sokáig élhetünk ahhoz, hogy Alzheimer-kórt vagy demenciát kapjunk”

– mondta a kutató, aki szerint minél tovább élünk, annál több dolog romolhat el.

Mindennek illusztrálására egy, a várható élettartamát már alaposan túllépő autóhoz hasonlította a hospice-ban ápolt Jimmy Cartert, aki az első százéves kort elérő volt amerikai elnök.

„Átvágtuk magunkat azzal, hogy tovább tudunk túlélni, pedig nem az élet maga, hanem az egészség a legértékesebb dolog”, ezért szerinte jobb lenne az egészségben töltött évek elnyújtására törekedni.