Az ilyen-olyan sztereotípiák ellenére a rizs nem csak a szegények eledele, és főleg nem Japánban, ahol fontos spirituális jelkép is. A sintó vallásban a rizsből készült ételeket és italokat ajánlják fel az isteneknek és az ősöknek. A rizs emellett a gondviselés, a teremtés és az áldás szimbóluma is a japán kultúrában.

Újévkor a japánok például otoszó nevű szakét isznak a gonosz szellemek elűzésére és a családi jólét biztosítására, aminek a neve annyit tesz „a gonosz elpusztítója” vagy „a lélek megújítója”.

Rizsföldek köszönnek vissza a Nyugaton is ünnepelt festő, Hokuszáj képeiről.

Mindezek tükrében meglepő lehet a modern Japánban terjedő trend: az emberek kezdenek elfordulni a rizstől. A statisztika szerint az 1962-es rekord, a fejenként elfogyasztott 118 kilogramm rizs már a múlté:

manapság az egy főre jutó adag több mint a felére, 51 kilóra esett.

Ilyenre még nem volt példa a japán történelemben – írta oszakai tudósításában a The Observer című brit lap.

Azért Oszakából, mert a nagyváros volt az otthona a 18. és 19. században a rizstőzsdének, amely mérhetetlen gazdagságot hozott. Még egy hatalmas rizsszemszobor is áll ott, jelezve az étel fontosságát.

混ぜるだけ簡単！枝豆の彩りおにぎり3種?✨ / 3 Ideas For Edamame Rice Balls #tastyjapan pic.twitter.com/3shLAqp0M1

— Tasty Japan (@TastyJapan) July 4, 2023

Manapság azonban az öregedő társadalom, a változó életmód és a csábítóbb alternatívák elkezdték kiszorítani a japán nyelvben több szóval is leírt rizst. Ezek közül a gohan (ご飯) az étel és az étkezés szinonimája is. A rájszu (ライス) pedig az angol rice szó japánosított változata, amivel „külföldi” ételeket jelölnek például: chikin raisu – csirkés rizs.

Mire cserélik a japánok a rizst?

A The Observer szerint 2011-re a távoli szigetország lakosai már többet költöttek kenyérre, mint rizsre, és megjelent a nyelvben a helyzetre kitalált szó, ami magyarul körülbelül így szól: „rizsválás”. Azt, hogy a japánok immár több kenyeret gyorstésztát és spagettit esznek, a háború után atomizálódó családok és felgyorsult élet is előidézte. Ezért van az, hogy a modern japán reggeli már inkább szól (akár héj nélküli) pirítós kenyérről és tojásról, mint a hagyományos rizs-grillezett hal-savanyúság-miszó leves kombinációról.

„Sokkal könnyebb reggel kenyeret enni. A japán reggeli elkészítése időigényes. Először meg kell mosni a rizst, aztán akár 30 perctől egy óráig főzni”

– magyarázta a brit lapnak Mocsida Nanami, Tokió környékén élő tanár és anya.

„Akkora a választék napjainkban, hogy az emberek nem gondolnak automatikusan a rizsre, ha valami étel jár a fejükben Van, aki már túl konzervatív dolognak tartja, mert, lássuk be, egyféleképpen lehet csak megfőzni. Jó, de akkor is sokféle ételt lehet belőle készíteni” – vette védelmébe a gohant Oszakában Okumura Sigeru, egy 100 éves rizskereskedés harmadik generációs tulajdonosa.

A fiatalabbak azonban már más ételek iránt érdeklődnek és ráadásul nem akarnak hosszú ideig főzőcskézni. A kézműves pékségek terjedésével pedig még népszerűbbé vált a kenyér, gyorsasága miatt pedig az instant tészta. És ott van a bizarr és új keletű japán karácsonyi szokás: milliók ünnepelnek úgy, hogy sült csirkével és sült krumplival tömik magukat a KFC-ben.

A japán rizstermelők azzal próbálják ellensúlyozni a helyzetet, hogy fokozzák az exportot, ami 2014 óta az ötszörösére ugrott, évi 23 ezer tonnára és jelentős része Hongkongba megy.

【How did KFC become a japanese christmas tradition ?】
[Travel Japan: Selected Videos 1819]#Christmas #Xmas #KFC

《Video (11:53)》https://t.co/uXzT8gUvT2 pic.twitter.com/o9S5ByiS8m

— Travel Japan (@Travel21JPN) December 28, 2022

Közben, egyesek makacsul próbálnak kitartani a rizs mellett. Az észak-keleti, Fukusima tartományban élő Horie Jaszufumi mini-rizsföldet csinált a kiskertjéből és az idén 90 kilós termésre számít, ami egy évig elegendő ételt biztosít.

Mint a The Observernek elmondta, napi két alkalommal eszik barna rizst, de azért ő sem úgy képzeli, hogy a jó étel csak egy nagy tál főtt rizsből álljon.

(Fukusima tartomány neve külföldön sajnos összefonódott a 2011-es atomerőmű-balesettel, pedig a kiterjedt terület biztonságos részein továbbra is 1,8 millió ember él, és az a fürdőiről, a szakéról, a cseresznyevirágról és hegyeiről is híres.)