A csehszlovák kommunista rezsim igyekezett elrejteni áldozatai temetkezési helyeit, így sokan máig nem tudják, hol végezték a hozzátartozóik. A cseh régészeknek a geofizikai méréseknek és a mikroszkópos elemzéseknek köszönhetően most sikerült felfedezniük több mint 80 politikai fogoly, katona és a börtönkórházban elhunyt személy földi maradványait. Az 1947 és 1954 között vesztőhelyként működő börtönterület földjében tavaly októberben találtak elégett csontmaradványokat.

„Ezt a területet később kiürítették, a vesztőhely akasztófáit eltávolították, majd egészen a rendszerváltás utáni első évekig nem volt ott semmi. 1992-ben az egykori kivégzőhelyen emlékművet állítottak az áldozatoknak” – tájékoztatott Aleš Kýr, a Cseh Börtönfelügyelőség Történeti Osztályának igazgatója a régészeti kutatások eredményeit bemutató sajtótájékoztatóján. Hozzátette, hogy

a feltárt területen nem csak a kommunista rendszer ellenállóinak hamvai találhatók, hanem a náci rezsimmel kollaboráló, Pankrácban kivégzett emberek és köztörvényes, kivégzett bűnözők földi maradványai is.

Az áldozatokról azonban nem vezettek pontos listát. A maradványokból DNS-minta nem mutatható ki. A kutatók történelmi feljegyzésekre hagyatkoznak, melyek szerint a pankráci börtönben összesen 227 ember halálbüntetését hajtották végre. Néhányuk földi maradványait urnákba helyezték, néhányukét pedig 1965-ben a motoli köztemetőbe szállították. Az urnák többségét nem adták át az áldozatok hozzátartozóinak. A Pankrácon maradt urnák sorsa máig ismeretlen.

Alena Šimánková, a Cseh Nemzeti Levéltár szakmunkatársa elmondta, az urnaraktár a kivégzés helyszínének közelében volt. „Az urnák tartalmát szétszórták a börtön udvarán, az urnákat pedig minden bizonnyal megsemmisítették. Az elhunytak leszármazottai régóta kérdezik tőlünk, hogy hol vannak szeretteik maradványai. Válaszokat érdemelnek, ezért elkezdtük a keresést, és évekkel később, az új technológiai módszereknek köszönhetően sikerült megtalálnunk a maradványok egy részét” – jegyezte meg Šimánková.

Jan Mařík, a Cseh Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének igazgatója arról számolt be, hogy a feltárás során a régészek úgynevezett roncsolásmentes módszereket alkalmaztak. „Inkább kincsvadászoknak tűntünk, amikor talajtani szerszámokkal vettünk mintát. Segítségünkre volt egy georadar is, egy olyan eszköz, amely az elektromágneses rádióhullámok behatolásának és visszaverésének elvén működik” – avatott be a feltárás szakmai részleteibe Jan Mařík.

Nem kizárt, hogy a tömegsírban vannak Záviš Kalandra cseh költő, színházi kritikus hamvai is, akit a múlt század ötvenes éveinek elején egy kirakatperben ítéltek halálra. A kutatók szerint azonban

a hamvak azonosítása ilyen hosszú idő és a föld többszöri felásása után gyakorlatilag lehetetlen.