Negyedszer nyerte el az Európai Kutatási Tanács (az Európai Unió legjelentősebb, felfedező kutatásokat támogató szervezete) támogatását Pál Csaba, a HUN-REN SZBK Biokémiai Intézetének tudományos tanácsadója. A kutató és csapata az öt évre szóló, 2,5 millió eurós támogatás felhasználásával az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának háttérmechanizmusaira fókuszálnak majd.

Kutatásaikkal azt vizsgálják, kialakul-e a kórokozók ellenálló képessége laboratóriumi körülmények között, és ha igen, milyen mechanizmusok révén.

A magyar kutatócsoport molekuláris adatbázisok felhasználásával igazolná, hogy az ellenálló képességet biztosító, laboratóriumban megfigyelt mutációk már ott vannak a természetben és a kórházakból származó baktériumokban is. Végezetül a tervek szerint a pályázat keretében javaslatokat tesznek majd arra, hogyan lehetne hatékonyabb antibiotikumokat kifejleszteni.

Pál Csaba az InfoRádióban elmagyarázta, hogy az antibiotikumok olyan kis molekulák, gyógyszerkészítmények, amelyek hatásosak a kórokozó baktériumok ellen, viszont nem nyújtanak védelmet a vírusfertőzésekkel szemben, és ezért utóbbi esetben nem javallott az alkalmazásuk. A legfőbb gondot az jelenti, hogy a kórokozó baktériumok szinte minden környezeti körülményhez képesek alkalmazkodni, így a különböző antibiotikumokkal szemben is azonnal ellenállókká válnak. Ez a magyarázata annak, hogy

a piacra kerülő antibiotikumok kezdetben hatékonynak bizonyulnak, majd öt-tíz év elteltével gyakran hatástalanokká válnak.

A gyógyszertárak polcain rengetegféle antibiotikum megtalálható, rendkívül nagy a választék, de az akadémikus biológus elmondása szerint egyre több olyan kórokozó jelenik meg, amelyek „egyszerre sok antibiotikummal szemben válnak ellenállóvá”. Ezek a multidrog-rezisztens (MDR) baktériumok nagyon elterjedtek, ami miatt egyre nehézkesebbé válik az orvostudomány számára a rutinbetegségekkel szembeni védekezés.

Nagy probléma a túlhasználat

Pál Csaba úgy fogalmazott, „részben magunknak köszönhetjük, hogy ezek a szuperbaktériumok ilyen jelentős számban megjelennek például a kórházakban”, mivel túl sok antibiotikumot szedünk, ráadásul nem mindig megfelelő dózisban. A valós recept és az elfogadható dózis mennyiségének meghatározása napjainkban is a legnagyobb viták tárgya a szakemberek között, de az egyértelműen kijelenthető az MTA levelező tagja szerint, hogy „erős túlhasználat van”. Példaként megemlítette, hogy az állattenyésztésben is sokan használnak nagy mennyiségben antibiotikumokat. A kutató felhívta a figyelmet, hogy léteznek olyan antibakteriális szerek is, amelyek ugyan nem antibiotikumok, de képesek kiirtani az említett kórokozókat. Ezeket a szereket szintén nagy mennyiségben használjuk, de a korábban részletezett okok miatt egy idő után ezekkel szemben is ellenállókká válnak a kórokozók.

A legfőbb gond tehát az, hogy ezek a baktériumok néhány év alatt alkalmazkodni tudnak az antibiotikumokhoz, illetve bármilyen szélsőséges környezeti körülményhez. Pál Csaba hozzátette: „nem is az a meglepő, hogy ellenállókká válnak az antibiotikumokkal szemben, hanem, hogy ennyire sokáig tart” maga a folyamat. A laboratóriumi kutatók ugyanis nem öt-tíz év leforgása alatt találkoznak valamilyen újabb ellenálló baktériummal, hanem hogyha biztosítottak a megfelelő körülmények, akkor akár néhány hét után találhatnak egyet-egyet.

Mivel a baktériumok egyre jobban képesek alkalmazkodni az antibiotikumokhoz, ma már sokkal veszélyesebbek is, mint korábban.

Ezzel kapcsolatban Pál Csaba elmondta: nagyon aggasztó, hogy nem tudjuk megfelelően, elfogadható mennyiségben használni a meglévő antibiotikumokat, miközben a kórokozók egyre komolyabb fertőzéseket tudnak okozni. Fontos tudni azt is, hogy az antibiotikumok nemcsak a káros kórokozókra hatnak, hanem a humán bélflórára is, vagyis azokra a hasznos baktériumokra, amelyek a bélcsatornában találhatók, és az emésztésünket segítik.

„Az a helyzet, hogy gyakran antibiotikumok folyamatos szedése mellett is vígan lubickolnak ezek a kórokozók, és sajnos közben a hasznos baktériumaink részben kipusztulhatnak, ami hasmenést vagy egyéb más rendellenességet idézhet elő” – magyarázta a szakértő.

Csak némi időt lehet nyerni, a baktériumok mindig előnyben lesznek

A szuperbaktériumok elleni védekezéssel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „egyfajta fegyverkezési verseny van a kórokozó baktériumok és az emberiség között”. A kutatók folyamatosan újabb és újabb antibiotikumokat próbálnak kifejleszteni, de ezzel csak kisebb-nagyobb időt lehet nyerni, ugyanis a baktériumok rendre ellenállókká válnak velük szemben. Sokan fel szokták vetni, hogy annak kellene utánajárni, mi volt pontosan a baj az eddig piacra került antibiotikumokkal, illetve meg kellene vizsgálni tüzetesen, miért válnak ilyen könnyen ellenállóvá a baktériumok. A biológus szerint azonban nem ilyen egyszerű a helyzet, mivel többnyire egyetlenegy molekuláris célpontjuk van a bakteriális sejten belül a kórokozóknak, így pedig egy-két genetikai változással, mutációval rezisztenssé válnak.

Pál Csaba elmondta: olyan antibiotikumokat kellene kifejleszteni, amelyeknek több célpontja is van a baktériumsejten belül, ezáltal ugyanis „még ha az egyik célpont hatástalan is marad, a másik még mindig ott van, és működőképes lesz az antibiotikum”.

A megoldás tehát olyan antibiotikumok létrehozása lenne, amelyeknek legalább két vagy akár több célpontjuk is van.

„Ezt könnyű így elmondani, a gyakorlatban való megvalósítás már jóval nehezebb” – tette hozzá az akadémikus.

A problémák sora itt még nem ér véget, hiszen nagy kérdés, hogy mekkora a szintézis költsége és eljutnak-e majd az új antibiotikumok a szegényebb országokba is? A kutató szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni a piaci realitásokat, mivel ha egy cég értékesíteni kezd egy antibiotikumot, számára az lesz az elsődleges szempont, hogy mekkora haszonra tud szert tenni. Emlékeztetett, hogy korábban számos olyan projektre volt már példa, amelyeknél ugyan az adott termék ígéretesnek számított és sokat vártak tőle, mégsem futott be, mert a szintézis költsége olyan magas volt, hogy nem térült volna meg a cégnek a befektetés.

Az antibiotikum-rezisztencia szempontjából

a harmadik világ, azon belül is különösen Afrika a legproblémásabb helyszín, ahol nagyon gyakran más betegségekkel is társul.

Számos esetben olyan embereket érint – például AIDS-fertőzötteket –, akiknek az immunrendszere már más okból legyengült. „A legyengült immunrendszerű emberek ráadásul sokkal nagyobb valószínűséggel találkoznak antibiotikum-rezisztens baktériumokkal” – jegyezte meg a szakértő.

Brutális költségek

Ezen a kutatási területen egyre nagyobb nemzetközi összefogás tapasztalható, konzorciumok, tudományos szövetségek jönnek létre az ügy érdekében, amelyek egy adott antibiotikum fejlesztését tűzik ki célul, vagy azt, hogy minél pontosabb legyen a diagnózis a különböző országokban. Az akadémikus kiemelte, hogy ezekre a kezdeményezésekre nagy szükség van, mert az antibiotikum-fejlesztés rendkívül költséges eljárás.

„Mire piacra kerül egy-egy antibiotikum, gyakran 300-500 millió dollárt is felemészt”

– mondta.

Az Európai Kutatási Tanács támogatására kitérve Pál Csaba kifejtette: ismét óriási lehetősséget kapott a kutatótársaival együtt – immár negyedszer. Mint mondta, a pályázat során rendkívül szigorú bírálati folyamatokon vettek részt. Számos kritériumnak kell megfelelni, sokan elbuknak, amit jól jelez, hogy általában 5-15 százalék szokott lenni a nyerési ráta egész Európában.

A biológus hozzátette: az elnyert kutatási pénzt főleg munkahelyek létrehozására használják fel, tíz kutató fog részt venni a laboratóriumi teendőkben. Új műszereket is vásárolnak a vizsgálatokhoz, amelyek várhatóan megkönnyítik a kutatómunkát. A baktériumok antibiotikum-rezisztenciájának megelőzésére irányuló új típusú antibiotikumok hatékonyságát fogják vizsgálni, a projekt Pál Csaba várakozása szerint akár öt-hat évig is eltarthat. Fontosnak tartja a fiatal generáció bevonását a kutatásokba, hogy tanuljanak, fejlődjenek és minél több tapasztalatot szerezzenek ezen a területen, ezért megígérte, hogy lehetőséget fog biztosítani a legtehetségesebbeknek a bizonyításra.