A veszprémi déli elkerülőút építésekor a Budapest úti csomópont közelében középső avar kori temetőrészre bukkantak a szakemberek. A hetedik századi régészeti leletek mellett azonban második világháborús emlékek is előkerültek a területről. Először a sárga löszös talajtól eltérő árnyalatú sáv tűnt fel egy 15-20 méteres szakaszon, s utóbb kiderült, ez egy lövészárok volt, amiről drónfelvételeken kirajzolódott, hogy kelet–nyugati irányban húzódik cikcakk alakban.

A feltárás jelentőségét a védvonal iránya adja, korábban inkább észak–déli irányú lövészárkot feltételeztek. Az árkot szabályos rendszerben, egyenlő törésekkel alakították ki, a területen mintegy 600-800 méter hosszan tártuk fel. A lövészárok szélessége 50-60 centiméter, mélysége nagyjából 80 centiméter volt – írja a veol.hu.

A veszprémi lövészárok a német Klára-álláshoz közel helyezkedhetett el, és a Lókút és Balatonfűzfő között húzódó árokrendszer egy szakasza lehetett. A német állásokat 1945 tavaszán egy szovjet támadás számolta fel a térségben.

Az árokból főként német leletek kerültek elő, ami azt bizonyítja, hogy német katonai tüzelőállás helyszíne volt a terület. Ugyanakkor kevés kilőtt légvédelmi gépágyúhüvelyt találtak, ami azt jelenti, hogy komolyabb védekező harc nélkül hagyták el a területet a németek.

A helyszínről egy szovjet katona földi maradványai ugyancsak előkerültek, a lövész­árokban gombok és lőszermaradványok hevertek mellette. Az antropológiai vizsgálatok utóbb megállapították, hogy a húszas éveiben járt. Az alsó lábszára hiányzott, egy gránát szakíthatta le. Dögcédula nem volt a csontváz körül, ezért a személy beazonosítása ma már szinte lehetetlen, így valószínűleg ismeretlen katonaként temetik el.