A kutató a Magyar Telekom innovációs rendezvénysorozatán, a MOST Fórumon beszélt művészettel való kapcsolatáról és hálózatok természetes szépségéről: Winkler Nóra Barabási mellett Szántó András író-művészeti tanácsadót kérdezte.

Barabási Albert-László kapcsolata a művészettel nem most kezdődött: erdélyi diákévei alatt szobrászatot is tanult, de amikor végleges döntésre jutott pályaválasztásával kapcsolatosan, feladta művészi ambícióit.

"Amikor felvállaltam a fizikát, feladtam a szobrászatot" – mondta. A kozmopolita, Erdélyben, Budapesten és Bostonban egyaránt járatos tudós diákévei alatt elmondása szerint nem feltétlenül tűnt úgy, hogy egyszer majd a tengerentúlon is elismert szaktekintély lesz.

Szobrász helyett fizikus

"A kommunizmus Erdélyében nőttem fel, a legrosszabb jegyeim angolból voltak, mert azt nem tartottam fontosnak egy hermetikusan elzárt országban élve. Azt tudtam, hogy fizikus akarok lenni, de nem jöttem rá az egyetemig, hogy ahhoz angolul is kell tudni. Volt egy vízióm arról, hogy fizikus akarok lenni, és arról is, hogy pontosan mit is jelent az, de csak a román határokon belül" – mondta, hozzátéve: erről volt kép előtte, arról nem, hogyan lehetne külföldön fizikusi karriert befutni.

"Előképem arról volt csak, hogy valaki elment, és nem tudta senki, mi történt vele"

– fogalmazott. Később aztán ő maga is elment, de nem állt meg Budapestnél és az ELTE-nél: egészen Bostonig utazott tudományos fokozatot szerezni, majd Amerikában is maradt. Az, hogy több kultúrát tapasztalt meg, sokat is adott neki.

"Komoly kutatások utalnak arra, hogy ha valaki legalább hat hónapig él egy másik kultúrában, az növeli a kreativitását, mert más rálátást ad a folyamatokra. Ilyenkor rájövünk, hogy másként is lehet ugyanazt csinálni" – fogalmazott. "Úgy gondolom, a kreativitás a különböző kultúrák, gondolkodásmódok ütközéséből fakad. Azzal, hogy három kultúrában éltem, különböző értékeket tudok kombinálni, ami nagyon nehéz annak, aki csak az amerikai vagy csak a magyar kultúrában élt. Ezt tudatosan ki is használom" – tette hozzá.

A vizualizációk a megértést segítik

A hálózatvizualizációk születéséről elmondta: az ábrák, alakzatok célja eredetileg az, hogy amit kutat, azt lássa is, ezáltal munkatársai és ő is értsék, miről beszélnek.

"A kiállítás érdekes pontja, hogy a tudománydiskurzusban nincs ezeknek a megértés céljából készült munkáknak helyük. Ez a kiállítás adja meg az első lehetőséget, hogy koherens nyelven beszéljünk róluk és megértsük az evolúciójukat" – mondta, hozzátéve: a kiállítás anyagának összeállítása jó alkalom volt számára is, hogy áttekinthesse, mit és miért csináltak huszonöt év alatt.

Vizualizációnak művészeti áthallásait természetes folyamat eredményének látja. "Rengeteg kiállításra járok, fotózok, gyűjtöm az ötleteket. Keresem a formát, az anyagot, ami megfelel. A művészeti világ rengeteg tudományos formát magába épített, ez most fordítva történik" – magyarázta. Az ábrák elmondása szerint sokszor már magukban is olyan szépek, mint egy művészeti alkotás, habár az elsődleges cél, amelyért dizájnerek foglalkoznak velük, a megértés könnyítése, nem a szemet gyönyörködtető külső megjelenés kialakítása.

Nem zseni kell

A hálózatkutatás kapcsán Barabási Albert-László elmondta: nem új a tudomány, de van olyan komponense, amely nagyon is az. "Az internetnek, a számítógép-kapacitásnak köszönhetően a kilencvenes évek végén olyan adatgyűjtési lehetőség teremtődött meg, amelyben először láthattuk is a hálókat." Ő maga úgy gondolja, akkor történnek a felfedezések, amikor megszületnek az azokat létrehozni engedő feltételek. A felfedezéshez nem zseni kell, hanem megfelelő körülményrendszer, erre utal az is, hogy a legtöbb jelentős tudományos felfedezésnek nem egy gazdája van. Ahogy elmondta:

"A jó tudós megérzi, mikor érett meg a probléma arra, hogy érdemes legyen foglalkozni vele, időt szánni rá, lehetőleg hónapokkal vagy évekkel azelőtt, hogy a többiek is elkezdenék ezt."

A felvázolható hálózatok esetében megítélése szerint sokszor hiányzik a globális gondolkodás.

"A hálózatelmélet nem tárgyakról szól, hanem a relációkról. A hálózat értéke nem a csomópont, hanem a huzal, amely összeköt és kapcsolatot teremt. Azt, hogy magyar intézmények hol helyezkednek el a nemzetközi rendszeren belül, csak akkor látjuk meg, ha az összes intézményt egyszerre ábrázoljuk. Ekkor jelenik meg egy magyar sziget, ami sajnos valóban sziget" – mondta el. Barabási Albert-László szerint egy ilyen globális kép tudatában lehet csak jó lokális döntéseket hozni.