Az állatövi fény kedvező körülmények esetén a sötét égbolton, az ekliptika és a horizont metszéspontja felett piramisszerű, az ekliptikához képest szimmetrikus, halvány foltként figyelhető meg. Fényessége a Nap iránya felé erősödik, ellenkező irányban gyengül. Amint a Nap mélyebbre száll a horizont alá, vele együtt megy lefelé az állatövi fény is (vagy fordítva, együtt emelkednek).
Az állatövi fény megfigyelésére az egyenlítő környéki területek a legalkalmasabbak, mert ott az ekliptika horizonttal bezárt szöge az év minden napján igen nagy, gyakran megközelíti a merőlegest.
A mérsékelt övi területekről februárban és márciusban napnyugta után, illetve szeptemberben és októberben napkelte előtt lehet látni.
Alább egy fotó Salgótarjánból 2020. márciusából, majd egy 2017-es panoráma Ausztráliából.
![Salgótarján, 2020. március 16.
Az állatövi fény és a Vénusz látható az égbolton Salgótarján közeléből fotózva 2020. március 15-én. A fényjelenséget a bolygóközi porfelhőről visszaverődő napfény okozza. Az állatövi fényt a mérsékelt övi területekről februárban és márciusban napnyugta után, illetve szeptemberben és októberben napkelte előtt lehet látni.
MTI/Komka Péter](/images/site/articles/inline/2020/03/1584358951-O33jwGH0X_md.jpg)
![nasa.gov/Jingyi Zhang](/images/site/articles/inline/2020/03/1584359236-qPOH5B1SF_md.jpg)