Pál Lénárd 1925-ben született Gyomán. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát 1949-ben, 1950-től 1953-ig a moszkvai Lomonoszov Egyetem aspiránsa volt, hazatérve a Központi Fizikai Kutatóintézetben (KFKI) folytatta Moszkvában megkezdett ferromágneses kutatásait. A KFKI-ban 1953-tól osztályvezetőként, 1970-től igazgatóként, 1974-től 1978-ig pedig főigazgatóként dolgozott.

Pál Lénárd kutatási területe a szilárdtest-fizika, a neutronfizika, valamint a valószínűségszámítás fizikai alkalmazásának lehetősége volt. Jelentős szerepe volt az egyetlen magyar kísérleti atomreaktor megépítésében.

A fizikust 1961-ben választották az MTA levelező tagjává, majd 1973-ban rendes tagjává. Tudományszervezői és tudománypolitikai tevékenysége részeként 1980-tól 1984-ig az MTA főtitkára, 1978-tól 1980-ig és 1984-1985-ben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Országos Atomenergia Bizottság elnöke volt, 1978 és 1992 között a Magyar Fizikai Folyóirat főszerkesztői teendőit is ellátta. Munkásságát egyebek mellett Kossuth-díjjal és Akadémiai Aranyéremmel ismerték el.