A koronavírus-járvány idején lehettek legutóbb annyira kihaltak a párizsi belváros utcái, mint most, az olimpiai megnyitóra készülve. Több metróállomást lezártak, a Szajna mindkét partján hosszan állnak a kordonok, sűrűn alakítottak ki ellenőrzőpontokat, ahol a rendőrök csak azokat engedik át, akik akkreditációval rendelkeznek, vagy igazolni tudják, hogy a környéken laknak. Szigor van – érthető és indokolható módon -, megnézik az igazolványokat, belelesnek a táskákba is. Bár a szervezők és a párizsi hatóságok hetek óta kommunikálják az intézkedéseket, sokan még csak most szembesülnek a kellemetlenségekkel: hogy egyszerűen visszafordítják őket, vagy a lezárások miatt nem jár az a busz, amelyre várnak.

Az Eiffel-torony az olimpia idején is üzemel – sőt még árat is emeltek a közelmúltban –, de a látványosság környékére nehéz eljutni, és a szigorítások miatt mintha megcsappant volna a sorban állók száma. Párizs jelképére pár hete felkerült az ötkarika, ami kifejezetten jól áll neki, de furcsa kordonok közé zárva látni a monumentális építményt.

Ahogy szintén furcsa zárva vagy vendégek nélkül látni a frekventált helyeken lévő éttermeket, kávézókat. A lezárások innen is elriasztották az embereket, legyen szó a helyiekről vagy a turistákról. A tulajdonosok közül többen panaszkodtak, és vártak volna kompenzációt a hatóságoktól a lezárások miatt csökkenő bevételeik kompenzálására, és voltak, akik egyszerűen lehúzták a rolót, mert ellehetetlenítve érezték magukat.

A Szajna mindkét partján zajlottak még a megnyitó előkészületei szerda délután, több helyen kerültek ki újabb kordonok, eligazító táblák, vagy épp ekkor szállították el a nem használt, megmaradt elemeket. Nehéz volt elképzelni, hogy péntek este, alig több mint 48 óra múlva majd 300 ezer néző szeme láttára rendezik meg az eddigi legkülönlegesebb olimpiai megnyitót. Ugyanis nem a megszokott felvonulással készülnek a szervezők, hanem az olimpikonokat hajókkal szállítják a Szajna 6 kilométeres szakaszán, érintve Párizs nevezetességeit, majd a sportolók a Trocaderón vonulhatnak fel, ahol fellobban a láng is.

Kérdés, hogy a grandiózus megnyitó és az ünnepi hangulat tudja-e feledtetni az érintettekkel a heteken át tartó kellemetlenségeket.

Ezúttal tehát még kihalt volt a környék, aminek csak néhány szerencsés – például a városba kilátogató olimpikon – örülhetett, hiszen tülekedés nélkül készülhettek el jobbnál jobb fotók a nevezetességekről.

A lezárásoknak persze az is a hatása, hogy a kordonokon túlra jóval nagyobb élet koncentrálódik. Ez meglátszott a közlekedésen is – a Diadalív környékén már dugók alakultak ki, vad dudálásokkal -, és az ottani szórakozóhelyek forgalmán is.

Sok plakátba botlani az utcákon és a metróban is, de az olimpia láz még nehezen volt tetten érhető. Bár lehetett látni szurkolókat a belvárosban, mivel szerdán csak a rögbi- és a futballtorna kezdődött el, mérsékelt volt a jelenlétük, nem rendeztek olyan fiesztát, mint akár a labdarúgó Eb városaiban. Ez akár már csütörtöktől, amikor a kézilabdázók is elkezdik, de főleg szombattól megváltozik, jóval nagyobb pezsgés várható, ahogy egyre több helyszín bekapcsolódik. És hogy erre Párizs mennyire van felkészülve? Ezt még nehéz megítélni. Sok helyen látni a rendre vigyázó egyenruhásokat, a metróhálózat egyelőre pontosan üzemel, a szerelvények tiszták és modernek, a reptéren és a tömegközlekedési csomópontokon kedvesek az önkéntesek. Egyikük, mivel közös nyelvet nem igazán találtunk, inkább átkísért az átszállásnál, vállalva a három perces sétát. Ez most még belefért, ám amikor rázúdulnak a drukkerek a városra – az olimpia és a paralimpia idejére összesen 15,3 millió vendéget várnak -, egyedi kérdésekkel, már nehezebben lesz kivitelezhető.