Korábban azt mondta, az angolok játszhatják a legszebb focit, mekkora csalódás eddig a teljesítményük?

Volt olyan időszak, amikor igazolták a jóslatomat, de nem sok, úgyhogy mindenképpen csalódás. A szokásos mértékű, mert az angol válogatott szurkolójaként mindig nagy reményekkel várom a világversenyeket, és általában ez a vége. Most azért még egy mérkőzést mindenképpen fognak játszani.

Mi állhat a gyengébb szereplés hátterében?

Tegnap kicsit nagyképűen azt gondolták, hogy pihentetnek néhány fontos játékost a tizenhat közötti meccsre, mert így is megverik a szlovákokat. Kicsit megkeverték a csapatot, ez meddő fölényt produkált. Voltak azért helyzetek. Azért beszélünk csalódásról, mert nem rúgtak gólt, ami nekünk nagyon jó lett volna. Most már csak abban reménykedhetünk, hogy csütörtökön a népszavazáson az EU-ban maradnak, mert amit tegnap tehettek volna Magyarországért, azt nem tették meg.

Wales szárnyalt az oroszok ellen, még a csoportgyőzelem is sikerült. A marseille-i botrány mennyire járulhatott hozzá az oroszok mélyrepüléséhez?

Biztos, hogy a játékosok nem tudják függetleníteni magukat a körülményektől, a mai világban nem lehet elzárni előlük a híreket. Az utcai verekedésekről látható képek annyira szörnyűek, hogy nincs olyan normálisan gondolkodó sportember, aki ne kerülne ennek a hatása alá. Ha ebben annyiban érdekelt is egy sportoló, hogy a neki „szurkolók”, inkább bűnözőnek kellene nevezni ezeket, tesznek ilyesmiket, akkor az biztosan téma az öltözőben, amit ki is visz a pályára.

Hogyan hathat a szurkolói viselkedés a csapatra?

A magyar csapat az ellenpélda, a mi szurkolótáborunk példás. 2016-ban a jégkorong-válogatott is elhíresült és szimpatikussá vált a szurkolóitól Szentpéterváron. A mérkőzésen óriási erőt tudnak adni, és egy sportoló büszke arra, ha azt olvassa, látja mindenhol, milyen szimpatikus az a tábor, ami az ő győzelméért drukkol. Előfordul, hogy ez nyomást, terhet is tesz rá, de egyelőre azt láttuk, hogy inkább erőt adott, mint fékezett.