Mielőtt felelevenítenénk az afrikai vb-történelem és generálisan az afrikai futball mérföldköveit, érdemes arra is kitérni, hogy a marokkóiak az egész torna alatt azt hangsúlyozzák, ők az egész arab világért játszanak, a teljes arab világot képviselik. (Ez a világfutballban, a vb-történelemben élő gondolat, már 1994-ben, az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságon, a Marokkó–Szaúd-Arábia-mérkőzésen is téma volt, két testvér találkozik egymással, fogalmaztak akkor.) Bizonyos szempontból, amióta a nagyon gyenge katari válogatott az első adandó alkalommal kiesett, egy kicsit Valid Regragi válogatottja tölti be a hazai válogatott szerepét, az Atlasz Oroszlánjai mintha hazai környezetben is játszanának.

Érdemes arra emlékezni, hogy éppen a marokkói válogatott volt az első, amelyik a kontinenst világbajnokságon képviselhette, még 1970-ben Mexikóban. Négy évvel korábban az afrikai csapatok visszaléptek a selejtezőktől, miután nem kaptak garantált helyet az akkor még tizenhatos mezőnyben. 1970-re kaptak, Marokkó pedig vb-szereplő lett. A piros-zöldek utolsók lettek a csoportjukban, de pontot azért szereztek, miután a németek (1:2) és a peruiak (0:3) elleni vereség után 1:1-et játszottak a bolgárokkal.

Azóta minden tornán volt afrikai válogatott, eleinte limitált sikerekkel. 1974-ben, például Zaire, amely három vereséggel, 0-14-es gólkülönbséggel búcsúzott. Erősebb volt már 1978-ban a tunéziai válogatott, Tarak Dhiab és Lahzami Temime Európában is ismert futballistáknak számítottak. Egy kicsit hasonló játékot játszott a csapatuk, mint most a marokkói, nem is sikertelenül: a mexikóiak ellen 3-1-re nyert (az volt az első győzelem, amelyet afrikai csapat vb-meccsen elért), majd szoros mérkőzést vívott az előző torna győztesével, az NSZK-val (0-0) és előtte az 1974-es bronzérmessel, Lengyelországgal is (0-1). Ha az utolsó meccsén, Cordobában talál egy gólt a nyugatnémetek ellen, tovább is jutott volna.

Közel állt ehhez 1982-ben, Spanyolországban a mostani torna előtt a legnagyobb feltűnést keltett észak-afrikai válogatott, az algériai is, amely a csoportjában bemutatkozásként, Gijónban, 2-1-re megverte a későbbi ezüstérmes nyugatnémeteket. Bár utána kikapott az osztrákoktól, de harmadjára nyert a chileiekkel szemben (3-2) is, s csak azért nem jutott tovább, mert a német futballszakzsargonban azóta is „gijóni szégyen” néven elhíresült bundamérkőzésen a nyugatnémetek 1-0-ra megverték az osztrákokat. Ugyanazon a tornán Kamerun csak kevesebb szerzett gólja miatt esett ki a későbbi világbajnok olaszokkal szemben.

1986-ban jutott tovább először afrikai csapat a csoportból, mégpedig Marokkó, amely nagy meglepetésre, veretlenül csoportelső lett az angol, a lengyel és a portugál (!) válogatott előtt. A nyolcaddöntőben 88. percen keresztül állta a harcot a nyugatnémetekkel, Lothar Matthäus akkor talált, nagyon messziről, Zaki kapujába. Afrika másik reprezentánsa, Algéria utolsó lett a csoportjában.

Mindazonáltal ez a torna elindította azt a nagy felfutást, amely magasra repítette a kilencvenes években az afrikai futballt. 1990-ben a kameruniak megverték a világbajnok argentinokat, továbbjutottak a csoportjukból, kiejtették a kolumbiaiakat, s csak szenzációs mérkőzésen, 3-2-re kaptak ki az angoloktól a negyeddöntőben. Jól helyt állt a hollandokkal és az írekkel döntetlent játszó, az angoloktól csak 1-0-s vereséget szenvedő egyiptomi válogatott is, noha utolsó lett a csoportjában.

1994-ben fedezte fel a világ a nigériaiakat, akik alig adták meg magukat a nyolcaddöntőben az olaszoknak. Ha nincs Roby Baggio, talán tovább is jutnak. Jó csapatuk volt, az a generáció 1996-ban olimpiai bajnok is lett. (Kamerunnak és Marokkónak ellenben nem ment azon a tornán.)

1998-ban már öt afrikai csapat indulhatott, Marokkó, Tunézia, Nigéria, Kamerun és Dél-Afrika. Pelé 1990-ben, a kameruniak láttán azt jövendölte, hogy még két-három vb és Afrikának világbajnoka lesz – ez nem jött be. Franciaországban csak a Szuper Sasok jutottak be a legjobb tizenhat közé, de ott nagyon kikaptak (1-4) a Laudrup fivérek köré épített dán válogatottól.

2000-ben Kamerun olimpiai bajnok lett, de az aranygenerációja kudarcot vallott a Távol-Keleten rendezett világbajnokságon, a pletykák szerint belső viták, veszekedések miatt. Szenegál lépett a Szelídíthetetlen Oroszlánok helyébe, a nyitó mérkőzésen megverte a világbajnoki címet védő franciákat, majd a negyeddöntő hosszabbításában Ilhan Mansiz aranygólja miatt búcsúzott.

2006-ban jutott ki először Elefántcsontpart (miként Ghána, Togo és Angola is), vb-résztvevő volt még Tunézia. A Fekete Csillagok jutottak a legtovább, de a nyolcaddöntőben kikaptak a braziloktól. Négy évvel később megint egy dél-amerikai gárda ellen buktak el: ez az uruguayi volt. Nem az lett minden idők, illetve az addigi idők legerősebb afrikai válogatottja, de ha a 120. percben Asamoah Gyan belövi a Luis Suárez kezezése miatt megítélt tizenegyest, bejutnak az elődöntőbe. Kihagyta. Azon a tornán a dél-afrikaiak nem jutottak tovább rendezőként, hazai válogatottal addig nem esett meg ilyen szégyen. Kiesett a csoportszakasz végén Elefántcsontpart, Algéria, Nigéria és Kamerun együttese is.

A 2014-es világbajnokság, miként a 2018-as is, azt mutatta, mintha kicsit visszaesett volna az afrikai futball. Hiába voltak nagy egyéniségek, a válogatottak még annyira sem voltak sikeresek, mint az elődök. Brazíliában Algéria, Ghána, Elefántcsontpart, Kamerun és Nigéria vett részt a tornán, a masszív algériai és a könnyed nigériai a tizenhatba még eljutott, de ott mindkettő kiesett. Az észak-afrikaiak nagyot küzdöttek, csak hosszabbításban estek ki a későbbi világbajnok németekkel szemben. Más kérdés, hogy a négy brazíliai mérkőzésükből csak egyet, a dél-koreaiak ellenit tudták megnyerni.

Oroszországban is öt afrikai indult, a világ a legtöbbet az egyiptomiaktól várta, de Mohamed Szalah nem épült fel teljesen, így pedig nem volt esélyük a kiugró szereplésre. Szenegál járt a legközelebb a nyolcaddöntőbe jutáshoz, de nem volt szerencséje, több sárga lapja (!) miatt a japánok mögött végzett a négyesében. 1982 óta ez volt az első világbajnokság, hogy nem jutott tovább egyetlen afrikai csapat sem a csoportból.

2022-ben egy igen, de az csoportgyőztes lett. Marokkó, történjen bármi is az utolsó héten, e tornának a meglepetéscsapata. S nem utolsósorban: Afrika első világbajnoki elődöntőse.