eur:
413.48
usd:
396.47
bux:
78741.84
2024. december 21. szombat Tamás
José Mourinho, a Tottenham Hotspur vezetőedzője a labdarúgó Európa-liga nyolcaddöntőjébe jutásért az osztrák Wolfsberger AC ellen játszott mérkőzés előtt a Puskás Arénában 2021. február 18-án.
Nyitókép: MTI/Kovács Tamás

Mourinho Budapesten: a Különleges különleges mérkőzése

José Mourinho Pünkösd hétfőjén interjút adott a Sky Sport Italiának, amelyben hangsúlyozta: Minden nap keményen dolgozunk az AS Roma történelmének építésén, általában csak a nagy múlttal rendelkező, nagy klubok képesek két egymást követő évben európai döntőbe jutni.”

A portugál, aki szereti, ha Különlegesnek, Special One-nak nevezik, azt is mondta: „Nem rágódom azon, mit is nyertem pályafutásom során. A múlt az múlt, és a történelmet nem lehet megváltoztatni. Mindig a jövőbe tekintek, talán ez a filozófiám titka.”

Mondjuk, az sem lenne nagy csoda, ha nem tudna fejből az összes trófeáját felsorolni, de azt jól tudja, hogy az európai kupák történetének mind ez idáig egyetlen edzője, aki négy különböző klubbal (FC Porto, Internazionale, Manchester United és AS Roma) nemzetközi trófeát nyert. Pont azzal a kettővel nem tudott, a Chelsea-vel és a Real Madriddal, amelyeknél leginkább várták tőle.

Járt már Budapesten – a Groupama Aréna megnyitóján ő vezette a Ferencváros ellen a Chelsea-t, de járt nálunk a Spurs menedzsereként is –, de a mostani különleges alkalom, szerda este nemzetközi kupadöntőt vív az AS Roma élén. Hatodik alkalommal lehet európai kupagyőztes, az előző öt döntőjét kivétel nélkül megnyerte. Viszont most egy olyan ellenfél vár rá, a Sevilla, amely ennek a sorozatnak a legeredményesebbje, 2006-tal kezdődően hatból hat döntőjét is megnyerte.

José Mourinho hatvanéves volt az idén – „Olyan régen vagyok már a futballban, hogy sokan öregebbnek gondolnak annál, mint amennyi vagyok”, mondta – de minden kétséget kizáróan képes volt megújulni az Örök Városban.

Éppen húsz évvel ezelőtt nyerte meg első nemzetközi trófeáját, a Buzsáky Ákost is soraiban tudó FC Portóval. Utána a Sárkányokkal megnyerte a Bajnokok Ligáját is, valami olyasféle bravúrt elérve, mint amilyent most is szeretne: két egymást követő évben két különböző „egész éves” nemzetközi trófeát megnyerni egy csapattal.

Nyilván már az UEFA-kupa megnyerése után felfigyelt rá a futballvilág – valljuk be, nagy sztori volt, hogy nem egészen egy évtizeddel előtte még Bobby Robson tolmácsa volt a Barcelonánál –, de a BL megnyerése, majd a Chelsea-hez szerződése a világ legjobbjai közé sorolta.

A londoni Kékekkel korábban soha nem gondolt mennyiségben gyűjtötte a trófeákat, a klubtörténet legsikeresebb menedzsere lett, de a nagy álma nem teljesült, nem tudta a Stamford Bridge-re vinni a BL serlegét.

Miután elment a milánói Interhez, talán még a Moratti család sem gondolta, hogy a portugál edző a klub történetében addig példátlan triplázásra lesz képes, egyetlen tavaszon megnyeri a Bajnokok Ligáját, az olasz bajnokságot és az Olasz Kupát. Megtette, Mourinho pedig nem tudott ellenállni a Real Madrid hívásának.

Miután a Portóval hat, a Chelsea-vel és az Interrel öt-öt trófeát megnyert, szerénynek mondható, hogy két év alatt a Madriddal egy kupasiker, egy bajnoki cím és egy nem túl nagy presztízsű spanyol szuperkupa került fel a dicsőséglistára.

Tovább is állt, nem is igazán marasztalták. A Stamford Bridge-en megint volt egy gyengébb és egy kiváló szezonja, de a nemzetközi porondon nem volt szerencséje. Ellenben a következő állomáshelyén, a Manchester Unitednél megnyerte az Európa-ligát.

Egy klubnál nem nyert semmit: a Tottenhamnél. Miután távozott a Man Unitednél és minden korábbi klubjáénál gyengébb győzelmi mutatót tudott csak elérni a Spursnél, sokan kritizálták. Néhányan odáig is elmentek, hogy Mourinho már leszállóágba került, a régi tudás megkopott, soha nem lesz már olyan sikeres, mint korábban.

Erre jött válaszul a lassan teljes két római év. Kapott egy a közepesnél jóindulattal jobb játékosállományt, amellyel érték ugyan megdöbbentő pofonok (a Bodö/Glimt nevét aligha feledi), de mégis csak tény: amióta ő áll a csapat élén, az AS Roma még nem veszített párharcot a nemzetközi kupák egyenes kieséses szakaszában.

2022 tavaszán megnyerte az első ízben kiírt Konferencia-ligát, idén pedig döntőbe jutott az Európa-ligában. Elsősorban az ő érdeme, hogy az AS Roma, amellyel először egy magyar tréner, Schaffer Alfréd nyert el egy nagy trófeát még 1942-ben, valóban példátlan sikert ért el. Két egymást követő évben még soha nem játszott két európai kupadöntőt.

Megengedhető: még akkor sem, amikor a mostaninál is jobb játékosai voltak. Mint, csak az utóbbi fél évszázadot tekintve, Roberto Pruzzo, Carlo Ancelotti, Giuseppe Giannini, Gabriel Omar Batistuta vagy Francesco Totti és Daniele de Rossi.

Mourinho egy gyengébb kerettel is csodát tett. De azért, persze nem ártott, hogy múlt nyáron megérkezett Paulo Dybala.

(Az Európa-liga szerdai döntője 21 órakor kezdődik a Puskás Arénában.)

Címlapról ajánljuk
VIDEÓ
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×