Az induláskor senki sem gondolta volna, hogy egy olyan csoportban lesz a második legjobb a magyar válogatott, ahol Anglia, Németország és Olaszország ellen kell mérkőznie. Egyértelműen büszkék lehetünk az eredményre, amelyre a nemzetközi labdarúgó közvélemény is felkapta a fejét - mondta Szabados Gábor.
Szerinte ez nemcsak a magyar válogatott, hanem úgy általában az egész magyar futball presztízsét és nemzetközi megítélését is növelte. Az eredményt ugyan forintosítani nem lehet, de minden játékos érezheti, hogy megnőtt az értéke.
Ugyanakkor még mindig a klubokban nyújtott teljesítmény a meghatározó egy játékos értékénél és nem annyira a válogatottban mutatott játéka. A futball kluboknak ugyanis kiterjedt megfigyelő hálózatuk van, amely nyomon követi a játékosok teljesítményét. Azért összességében elmondható, hogy
a válogatott játéka anyagi értelemben is egyértelműen befolyásolja a magyar futballisták értékét.
Könnyebb eligazolnia egy másik csapatba és jobban megbecsülik, jobban bíznak egy magyar játékosban, ami akár a fizetésben is megnyilvánulhat. Egy magyar csapat pedig, ha külföldi játékost szeretne leigazolni, egyrészt könnyebben teheti, másrészt talán kevesebbet is kell majd fizetnie, mivel nálunk magasabb a futball színvonala.
A sportközgazdász arról is beszélt, hogy a magyar labdarúgás gazdasági háttere mennyire járulhatott hozzá ehhez a sikerhez. Mint mondta, sokan csak a beruházásokkal magyarázzák a sikereket, míg mások éppen ellenkezőleg, azt mondják, hogy a focira költött pénz nem sokat segített. Szabados Gábor szerint az igazság félúton van.
Az elmúlt évek infrastrukturális és anyagi befektetései is kellettek ehhez a sikerhez.
De kellett még hozzá sok szerencse, és az is, hogy a válogatottnak olyan szakvezetése legyen, amely képes ütőképes csapatot összeállítani. Ez elsősorban Marco Rossi érdeme, aki olyan csapatot hozott össze, amely még a nála esélyesebb ellenféllel szemben is sikerrel tudott szerepelni.
A sportszakember azonban kissé borúlátó a jövőt illetően. Úgy véli, nem látszanak azok a fejlődési modellek, amik biztosítanák a sikeres játékosok utánpótlását. Példaként a most visszavonuló Szalai Ádámot említette, aki úgy lett a válogatott tagja, hogy egyetlen percet sem játszott az NB-I-ben. Az ő karrierje sem egy előre látható modell szerint alakult.
Szabados Gábor azt mondta, egyelőre nem látja, hogy ki pótolhatná Szalai Ádámot. Persze rövid távon, lelkesedéssel megoldható a helyettesítés, de hosszabb távon már ennyi kevés lenne.
A folyamatos sikerhez az kellene, hogy a magyar klubok és a magyar labdarúgó akadémiák minőségi játékosokat tudjanak kinevelni,
akik az NB-I-ből el tudnak jutni a topligákig.