Nem volt rá példa a szovjet időkben sem, egyébként sem gyakori, hogy magyar klubok ezen a napon európai kupameccset játszottak volna. A Ferencváros már a rendszerváltozást követő évben, 1990-ben, a dán Bröndby ellen, az Üllői úton játszott. A szocializmus éveiben 1972-ben és 1973-ban is bolgár ellenfelet fogadott a Bp. Honvéd ezen a napon, mindkétszer nyert, s továbbjutott. Miként az Újpesti Dózsa is 1973-ban, látványos játékkal, a Benfica ellen.
Részben ide tartozik, hogy az 1958-as világbajnokságon a magyar válogatott június 17-én játszott Stockholmban a walesiek ellen a csoportból való továbbjutásért. Aznap reggel jelent meg itthon a „Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntetőeljárásról és az ítéletről” szóló közlemény, amelynek híre nagyon gyorsan eljutott Svédországba is. A játékosok, köztük Grosics Gyula később elmondták, hogy nagyon megzavarták őket az itthoni történések, ráadásul hallgatták az emigránsok – emberileg teljesen érthető – keserű bekiabálásait is.
Sokkal vidámabb történet az 1964-ben olimpiai bajnoki címet nyert labdarúgó-válogatotté. A csapat október 23-án nyerte meg a csehszlovákok elleni döntőt Tokióban, ezt követően pedig Lakat Károly, a csapat edzője azt mondta Szepesi György mikrofonjába: „Annak különösen örülök, hogy éppen október 23-án tudtunk ekkora örömet okozni a magyar népnek!”
Azóta sem játszott a magyar válogatott az 1956-os forradalom napján.