Keir Starmer miniszterelnök és a Munkáspártárt népszerűsége a mélyponton, Nigel Farage népszerűsége pedig az egekben van: februárban vette át a vezetést, április óta meg van egy masszív, 10 százalékos előnye a Munkáspárttal és 15 a konzervatívokkal szemben. Ráadásul 150 ezres migrációellenes tömegtüntetés is volt nemrég Nagy-Britanniában, és bár egy influenszer szervezte, a fő témáiban Farage brexitpárti, bevándorlásellenes Reform UK pártjának témáit visszhangozták.

A kérdésre, hogy mi történik most Nagy-Britanniában, Gálik Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi docense próbált meg válaszolni az InfoRádió Aréna című műsorában. Mint elmondta, ha most lennének a választások, Farage pártja valószínűleg nagy fölénnyel nyerne. A brit választási rendszer sajátos: csak egyéni körzetek vannak, és aki 50 százalék fölött teljesít egy választókörzetben, az megkapja a parlamenti helyet, a többi szavazat pedig elveszik. „Ha Farage pártja tényleg hozza ezeket a számokat, akkor elképzelhető, hogy nemhogy feles, de akár kétharmados győzelmet is elérne. De azért azt is tegyük hozzá, hogy 2025 van, a következő választások pedig csak 2029-ben lesznek, tehát négy év van még addig” – hangsúlyozta Gálik Zoltán.

Nigel Farage most bejelentette, ami egyébként a Konzervatív Pártnak is nagyon régóta az egyik vesszőparipája, hogy a briteknek az Európai Unió után az európai és akár a globális emberjogi keretegyezményekből is ki kellene lépniük. A kormányzó Munkáspárt erről hallani sem akar.

A kérdésre, hogy milyen ma, a kilépés után a brit politika viszonya az Európai Unióval, van-e olyan hang, amelyik azt mondja, hogy valahogy vissza kéne integrálódni, Gálik Zoltán így fogalmazott: „Határozottan azt mondanám, hogy ma nincs olyan hang.”

A szakértő szerint a Munkáspárt a választási programjában határozottan kijelentette, hogy semmiféle európai reintegrációs folyamatnak nem lenne a része. Ez azt jelenti, hogy nem kíván részt venni sem az Európai Unióban, sem valamilyen módon a vámunióban vagy a szabadkereskedelmi térségben, viszont közelíteni akar az európai integrációhoz. A konzervatívok egyértelműen elutasítják, és természetesen Farage-ék is elutasítják a közeledést.

„Mondhatjuk, hogy az Európai Uniónak nincs barátja a brit politikai elitben, viszont a közeledés nagyon sok tényezőt magába foglalhat”

– tette hozzá. Egyrészt újra kell majd tárgyalniuk a kilépési megállapodás részleteit, mivel lejár az ötéves átmeneti időszak. Másrészt még vannak nyitott, illetve föl sem vetett kérdések, mint például a vámügyek vagy a különböző közegészségügyi kérdések, a szolgáltatások áramlásával kapcsolatos kérdések. És a harmadik nagyon nagy kérdés a védelempolitikai együttműködés, ami szintén nem került bele a megállapodásba.

2025 májusában kötött az Európai Unió egy kétoldalú megállapodást a britekkel, ennek a keretében a britek majd közeledhetnek az európai integrációhoz több tekintetben is. Nem lesznek tagjai semmilyen együttműködésnek, de részt vehetnek például az Európai Uniónak az úgynevezett PESCO projektjeiben. Ezek különböző védelmi ipari beruházások, projektek, amikbe a brit hadiipari cégek is bekapcsolódhatnak. De a britek részt vehetnek a most induló többi európai uniós kezdeményezésben is.

Emmanuel Macron fő üzenete annak idején az volt a britek felé, hogy sosem jöhetnek annyira közel az Európai Unióhoz, hogy a közeledésnek csak az előnyeit élvezzék, mert akkor „tetszettek volna nem kilépni”. De Gálik Zoltán szerint az EU-ban megváltozott ez a hozzáállás, már a franciák sem mondják ezt annyira határozottan.

Az együttműködés egyik fő területe egyértelműen a hadiipar, illetve a biztonságpolitika.

Európa legnagyobb védelmi ipari szereplői a britek területén vannak, az EU-nak szüksége van az Egyesült Királyságra nemcsak a védelmi ipar szűken vett területén, hanem a hírszerzésben vagy az operatív tevékenységekben is a NATO-n keresztül.

A másik fő terület pedig az áruforgalmat érintő megállapodások: ezekben az Európai Unió könnyítéseket adott még az előző brit kormányzatnak, és ennek mindkét oldalon meglett a nagyon pozitív hozadéka.

Arra a kérdésre, hogy a britek jól vagy rosszul jártak a brexittel, Gálik Zoltán szerint nem lehet egyértelmű választ adni, ezt még elemezni is nagyon hosszú dolog. „A gazdasági növekedés nem indult be, aztán jött egy pandémia, ami mindenkit levert, de hogy minderre hogy hatott a brexit, nehéz megmondani, aztán jött az energiaválság, ami még egy pofont adott az egésznek” – fogalmazott.

A britek részben azért léptek ki az EU-ból, hogy eltérhessenek az Európai Unió szabályozási rendszereitől, hiszen azt mondták, hogy az a liberális gazdaságpolitika, amit ők mindig is vittek, megköveteli, hogy eltérjenek a különböző szabályozásokban. De amikor zajlottak a tárgyalások a közös piachoz való hozzáférésükről, az unió azt mondta, „ha hozzá akartok férni a legnagyobb piachoz, akkor igenis tessék a mi szabályainkat betartani, és tessék dinamikusan igazodni, ha új szabályok vannak, azokat is bevezetni. Másrészt ha másokkal újra akarod kötni a megállapodásaidat, szabad vagy, hiszen azért léptél ki.”

Az elemző szerint ha a két tényezőt megnézzük, azt látjuk, hogy

az Egyesült Királyság továbbra is tartja magát az európai szabályokhoz, még mindig nagy az export- és importképessége az európai piacra, és a távoli országokkal való kapcsolatokban sem sikerült nagy innovációt kitalálniuk.

„Van ugyan megállapodásuk Ausztráliával, Japánnal, Szingapúrral, de ezek mind-mind inkább az európai megállapodásokat tükrözik le, nagy innováció nincs bennük. És a fő vágyuk, az Amerikai Egyesült Államokkal való kapcsolatuk hirtelen szorosabbá válása és egy szabadkereskedelmi övezet kialakítása továbbra is csak álom” – mondta Gálik Zoltán, hozzátéve: annak ellenére is így van ez, hogy nemrég Donald Trump amerikai elnököt királyi pompával fogadták Londonban, és felvonult vele a teljes amerikai gazdasági elit, de Keir Starmer miniszterelnök már a második napra szorult. Bejelentettek egy közel 150 milliárd fontos beruházási csomagot egy kulcsfontosságú szektorban, az informatikában. A brit gazdaság a világ negyedik-ötödik legnagyobb gazdasága, és atomhatalom, ráadásul olyan expedíciós képességekkel és felszerelésekkel, amiket nem lehet leírni, így az Egyesült Államoknak nagy szüksége lehet az Egyesült Királyságra bizonyos területeken.

Visszatérve az EU-hoz fűződő viszonyra: a brexit idején a kilépést ellenzők egyik fontos érve volt, hogy majd otthagyják a londoni Cityt a nagy bankházak központjai. A kérdésre, hogy ez megtörtént-e, az elemző azt válaszolta: „Is, is. Az Egyesült Királyság az egyik legnagyobb globális partnerségű és kitettségű gazdaság a világon.

Nagyon sokan mentek el, nagyon sok tőke távozott Londonból Frankfurtba, Párizsba, Madridba, sőt Hollandiába is, de egyáltalán nem lehet leírni a brit bankokat, továbbra is nagyon tőkeerősek.

Európa ebben mindenképpen számít az Egyesült Királyságra, a klíringműveleteket továbbra is az Egyesült Királyság végzi Európa számára is, és a a brit bankok globális jelenléte is nagyon stabil. Úgyhogy akik azt vizionálták, hogy össze fog omlani a brit gazdaság vagy bankrendszer, azoknak nem lett igazuk, de valóban voltak problémák” – mondta Gálik Zoltán.