Alig több mint egy hónappal a márciusban tartott idei első két tartományi választás után, és a szeptemberi újabb tartományi megmérettetések előtt a párt sikere immár több mint jelzésértékű. Az első két állomás a nyugati Baden-Württemberg és Rajna-vidék-Pfalz volt, és különösen az utóbbiban az AfD rekordot döntött.

Szeptemberben újabb három, ezúttal keleti tartományban, Szász-Anhaltban, Mecklenburg-Elő-Pomerániában és az önálló státusszal rendelkező Berlinben kerül sor választásokra. Az első kettőben elemzők szerint az AfD fölényes győzelme várható.

Ezt valószínűsítik kivétel nélkül a mostani felmérések is, különös tekintettel az Insa adataira. A Bild című lap megbízásából készült közvélemény-kutatás a párt számára 28 százalékot mért, miközben a kormánykoalíció vezető erejének, a CDU/CSU pártszövetségnek „mindössze” 24-et.

Ilyen különbséget korábban egyetlen intézet sem „könyvelt” a radikális jobboldali, illetve a keresztény pártok között. De hasonló, ha nem is ekkorra fölényt mért az AfD számára több más intézet, így a Forsa és a YouGov is.

Az adatok szerint a kisebbik koalíciós partner, a szociáldemokrata SPD 14 százalék körüli eredménnyel számolhatna, amennyiben most tartanák az országos választásokat. A Bundestagba bejutna még az ugyancsak ellenzéki Zöldek, valamint a Baloldal Pártja.

A felmérések egyaránt bizonyították, hogy az AfD országos támogatottságának cseppet sem ártott az úgynevezett tűzfal, amelyet a többi parlament párt hirdetett az elszigetelésére.

Mivel a többi párt kizárja az AfD-vel való együttműködést, az Insa szerint a kormányzásra képes többségek csak hárompárti szövetségekben lehetségesek: az CDU/CSU, az SPD és a Zöldek együttesen 50 százalékhoz, az Unió, az SPD és a Baloldali Párt 49 százalékhoz jutna.

A radikális jobboldali párt „fő fegyvere” megalakulása óta a bevándorlás elleni harc, a menekültpolitika szigorítása volt. Ennek köszönhette, hogy a mostanit megelőző, Olaf Scholz kancellár vezette, az SPD-ből, a Zöldek Pártjából és a liberális FDP-ből álló kormánykoalíció idején támogatottsága ugrásszerűen növekedett.

A t-online hírportál által megszólaltatott elemzők szerint

főként ezt képviselte a CDU/CSU–SPD-koalíció tavaly májusi hivatalba lépésének legelső időszakában, nem sokkal később azonban fokozatosan „profilt” váltott.

Ennek két fő oka volt. Az egyik az, hogy a konzervatív belügyminiszter, Alexander Dobrindt és elsősorban a CDU/CSU vezérletével a kormány a menekültpolitika szigorítására váltott. A legutóbbi adatok már arról tanúskodtak, hogy a menekültek, illetve menedékkérők száma csökkent, és felgyorsult az illegális migránsok kitoloncolása is.

A másik fő ok sokkal inkább a gazdaság helyzete, a Merz-kormány által beígért reformok elmaradása és mindezzel összefüggésben a német lakosság súlyos csalódása volt. A párt ugyanis már nem csak a migráció kérdésében „gyűjt pontokat”. Az AfD a márciusi tartományi választásokon is demonstrálta, hogy megváltoztatta a kommunikációja fő irányát, mégpedig az államhatároktól az ország belseje felé. Az idézett elemzők szerint ebből fakadóan

egy „tematikusan rugalmas” rendszerellenes párt lett, amely egyre erőteljesebben kihasználja az emberek félelmét, haragját, csalódottságát.

Ezt az érzést ugyanakkor nemcsak a bizonytalanság és az elégedetlenség táplálja, hanem más területek is, így többek között a közel-keleti háború, valamint ebből fakadóan az energiaköltségek és a mindennapi kiadások növekedése. Ilyen félelmek széles körben jelen vannak. Erre utal az is, hogy a márciusi választásokon az AfD különösen a „fizikai munkások” körében teljesített a legjobban.

Az említettek ellenére a migráció továbbra is fontos szerepet tölt be a támogatók növelésében – hangoztatták a szakértők. „Minél többen szavaznak egy pártra, annál több kompetenciát tulajdonítanak neki” – összegezték a szakértők, aki szerint az AfD ebből különösen sokat profitált.