Együttműködési megállapodásokat kötött Magyarország és Csád, és Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője szerint számos ok van, ami miatt Magyarországnak megéri jelen lenni az afrikai országban. Az egyik az, hogy az afganisztáni szerepvállalással megszűnt az a terep, ahol a magyar katonák gyakorlathoz, tapasztalathoz juthattak a frontokon. A másik ok, hogy Csád és azon belül a Száhel-övezet migráció szempontjából is kiemelten fontos terület, ahol áthaladnak Európa felé az irreguláris migránsok, és a térségben hagyományosan jelen levő nyugati hatalmak, elsősorban Franciaország és az Egyesült Államok, sorra veszítik el a bástyáikat.

A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a szubszaharai térségben és Észak-Afrikában a kormányok a kivándorlásra hagyományosan a megoldás részeként tekintenek, mivel a fiatalok, miután kivándorolnak, hazautalnak pénzt. Ugyanakkor több európai ország próbál együttműködést folytatni az észak-afrikai országokkal, hogy segítsenek megállítani a menekültáradatot, ebben az eszközök azonban nagyon eltérnek. "Például Tunéziában, Algériában rendszeresen a hatóságok összefogdosnak irreguláris szubszaharai migránsokat, akik Európába szeretnének továbbmenni, és egyszerűen a sivatag közepére szállítják és étlen-szomjan otthagyják őket az elrettentés jegyében. Tehát azt látjuk, hogy Európa elkezdte kiszervezni nagy léptékkel a partvédelmét, a határvédelmét és az észak-afrikai rezsimek teszik a dolgukat a maguk eszközeivel" – mondta Sayfo Omar.

Az Arab Barométer kétévente teszi nyilvánossá a felméréseit, és

2020 óta 10 százalékot nőtt a migrációs kedv.

Tunéziában a lakosság 46 százaléka, a fiataloknak pedig 71 százaléka gondolkozik az emigráción, Libanonban 58 százalék ez az arány, Marokkóban 55, Jordániában 54, és általában a megkérdezetteknek a fele az irreguláris úttól sem riadna vissza – ismertette az adatokat a kutató. A kivándorlás okai között első helyen a gazdasági okok állnak, a helyi munkaerőpiac nem tud lehetőséget kínálni nekik, de az úgynevezett arab tavasz óta a különböző rezsimek ezekben az országokban egyre keményebb eszközökkel próbálják kordában tartani a lakosságot, ezért a politikai, társadalmi környezet is egyre rosszabb ezekben az országokban.

Jelenleg a teljes észak-afrikai régió, szinte a teljes Közel-Kelet, a Közép-Ázsia, a Száhel-övezet és a szubszaharai térség jelentős része potenciális kibocsátó a szakérőt szerint. Európába jelenleg Szíriából és Afganisztánból érkeznek, de egyre inkább megjelenik Törökország és a Száhel-országok is, illetve Tunézia. Az Európai Unió és Törökország megállapodása alapján a törökök minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a náluk lévő több millió menekült ne induljon el Európa felé, ugyanakkor Sayfo Omar felhívta a figyelmet arra, hogy tökéletes határvédelem nincs. A török–iráni határon, ahonnan az afgán menekültek érkeztek, már kerítés van, míg a Szíriával és Irakkal közös határszakaszok jelentős részén fal épült, és ezen a határszakaszon éles lőfegyverrel védik a törökök az országuk területét.

A szakértő szerint hozzávetőleg 2000 eurót, dollárt kérnek el az embercsempészek a szírektől azért, hogy Törökországba vigyék őket, ennél jóval olcsóbb az egész Balkánon átjutni. Ennek ellenére a Frontex idei adatai szerint az év első felében 57 százalékkal, 30 ezer főre nőtt azoknak a száma, akik a kelet-mediterrán útvonalon, Törökországból a görög partokra indulnak. A törökök megtesznek mindent azért, hogy visszafogják, de ez nem működik, tehát nincs tökéletes határvédelem.

Németország újra bevezeti a teljes határellenőrzést, közben Üzbegisztánnal tárgyal egy speciális csoportról, a bűncselekményt elkövető afgánok kitoloncolásáról. "Németország kapcsán érdemes a retorikára is odafigyelni. Legutóbb a választásokon két tartományban is kiemelkedően jól szerepelt az AfD, a fősodratú politikai elit tart attól, hogy a társadalom és ezáltal a politika is jobbra tolódik, ami azt jelenti, hogy

a fősodor kezdte magáévá tenni a korábban szélsőségesnek ítélt jobboldal egyes programpontjait"

– mondta Sayfo Omar, és emlékeztetett, hogy két héttel ezelőtt 28 afgán elítéltet küldtek haza közvetlenül Afganisztánba, miközben Németország és a tálib kormány között nincsen diplomáciai kapcsolat. Kiemelte azt is, hogy a német kormányon nagy a nyomás, tavaly 380 ezer ember adott be menedékkérelmet az országban, és ebből 266 ezren nem rendelkeznek dokumentációval, ami azt jelenti, hogy a kitoloncolásuk is nehéz.

Egyelőre azok a megoldások elakadtak, amelyek egy harmadik országba vitték volna a menekültek ügyeinek intézését, Németország Üzbegisztánba toloncolt volna afgánokat, de megálltak a tárgyalások, míg Nagy-Britanniában az új munkáspárti kormány leállította azt a tervet, hogy a hajón érkező menekülteket azonnal Ruandába küldje, és ott bírálja el a kérelmüket. Sayfo Omar hangsúlyozta azonban hogy az olasz–albán megoldás működik, három befogadóközpont épült olasz pénzből Albániába, még akkor is, ha Olaszországban 64 százalékkal csökkent az idei év első felében a tavalyi év hasonló időszakához képest az érkezők száma.

Az északi országok közül Dánia különutas migrációs politikát folytat, az egyik legszigorúbbat Európai Unión belül. Svédország problémás a helyzet, mert

a 10,6 millió lakosból már 1,16 millióan születtek Svédországon kívül.

"Az országnak nagyon gyorsan változik a demográfiai profilja, és a bűnözés is elszabadult, amely részlegesen a bevándorláshoz köthető: a különböző bűnbandák tagjainak 90 százaléka külföldi, ennek 80 százaléka pedig afrikai vagy közel-keleti. A svéd rendőrség adatai szerint 14 ezer bandatag van Svédországban, 43 ezer ember van, aki kötődik valamilyen módon a bandákhoz, és velük szemben 22 ezer rendőr áll" – ismertette Sayfo Omar, és hozzátette, Európában már csak Albániában van több lőfegyverrel elkövetett emberölés, mint Svédországban.

Az integráció kapcsán a kutató elmondta, hogy ez minden országban másként alakul, és eltérők a kudarcok okai is. Ráadásul a bevándorló közeg mindenhol heterogén, különböző időszakokban, különböző mennyiségben érkeztek különböző társadalmi helyzetű emberek, azt viszont jellemző, hogy a bevándorlók egyes, jól körülhatárolható csoportjai esetében problémás az integráció. Ez leginkább akkor jellemző, amikor alacsony társadalmi státuszú emberek érkeznek Európán kívüli országokból nagy számban, és vannak annyian, hogy ne kelljen feltétlenül alkalmazkodniuk a többségi társadalomhoz. Emiatt pedig párhuzamos társadalmak alakulnak egyes országokban.

Sayfo Omar beszélt az Egyesült Államokban meglévő helyzetről, ami szerinte azért különbözik alapjaiban az európaitól, mert ott nincs szociális védőháló, ezért ha az Egyesült Államokban megérkezik egy bevándorló, akkor neki dolgoznia kell, ha nem szeretne éhen halni. Európában egy menedékkérő minimum három hónapig ellátásra jogosult, ezért sokkal kisebb az inspiráció arra, hogy minél hamarabb munkába álljon, és része legyen a társadalomnak.

A migrációkutató beszélt a radikalizálódásról is. Mint fogalmazott, az Európában élő muszlimok körében kialakulhat egyfajta identitásbeli vákuum, és maguk a muszlim közösségek is atomizáltak, ha egy fiatal radikalizálódni kezd, nincs igazán visszatartó erő. "Azt mondják egy muszlim bevándorlónak, hogy te nem marokkói, pakisztáni, bármi egyéb vagy, hanem muszlim, és egy olyan identitásképet adnak neki, ami egyszerű választ ad a bonyolult kérdésekre. Nem kell gondolkodnia innentől kezdve, hogy ő kicsoda, ő egyszerűen csak muszlim. Ha egy nem békés attitűdű emberből lesz fundamentalista muszlim, akkor valószínűleg ő ezt a békétlen, agresszív attitűdét egy vallási keretbe fogja beszervezni, és ilyenkor látjuk a nemzetbiztonsági veszélyt jelentő radikálisokat, iszlamistákat" – mondta.