Amikor híre ment, hogy az ellentmondásos expolitikus, Nigel Farage bankszámláját felmondta a patinás Coutts Bank, a brexitpárti hangadó ellenfelei nehezen tudták palástolni a kárörömöt. Amint kiderült, hogy a bank hazudott, azt állítva, hogy a dolognak pusztán pénzügyi okai voltak (nem, Farage-ról politikai dossziét állítottak össze) bekapcsolt a brit fair play. A bankcsoport vezetőjének hamis információját még a BBC is átvette, ami után neki és a bank elnökének is mennie kellett.

Az ügy felszínre hozta sok, jóval hétköznapibb ember esetét is, aki az új angol szóval a „de-banking”, azaz debankolás áldozata lett, köztük sok brit muszlim esetét.

Erre a sorsra jutott a missziója szerint „a muszlim világ és a Nyugat közötti nagyobb megértést elősegíteni hivatott” brit székhelyű Cordoba Alapítvány. A szervezet néhány hete konferenciát szervezett Londonba a tunéziai politikai helyzetről, de amikor megpróbálta rendezni a helyszín bérleti költségeit, rájött, hogy a Farage-fiaskóban is érintett NatWest bank megszüntette a számláit – mindenféle figyelmeztetés vagy magyarázat nélkül.

A panaszos telefonhívásra azt a sztenderd választ kapta, hogy az ügyfélszolgálatosnak „nincs engedélye a részletek ismertetésére”. Utána jött egy levél az alapítvány igazgatójának a NatWest gazdájától, a Royal Bank of Scotlandtól, hogy az ottani számlákat is lezárják, majd a Barclays bank felmondta a magán lakáshitelszámláját – tudósított az esetről az Al-Dzsazíra.

Ő, a fia és felesége valójában már jóval a Farage-affér előtt a „debankolás” áldozataivá vált, mert 2014-ben az HSBC szüntette meg a számláikat. Az Al-Dzsazíra szerint egy friss kutatás kimutatta, hogy Nagy-Britanniában naponta ezer számlát zárnak le a pénzintézetek.

Mindez az úgynevezett „rizikótlanítás” politikája alapján történik: a bankok olyan magánszemélyeket, vállalkozásokat vagy intézményeket utasítanak el, akiket és amelyeket pénzügyi vagy jogi szempontból kockázatos kuncsaftnak tartanak. Viszont mindenféle magyarázat nélkül, kissé hasonlóan az Angolkák című ikonikus tévészatíra szállóigéjéhez: „a kompjuter azt mondta, hogy nem”. Pontosabban: a kompjuter, valamiféle rizikóalgoritmus alapján besorolja az embert a nemkívánatos kategóriába.

Anas Altikriti, a Cordoba Alapítvány vezetője szerint vele ez azért történt meg, mert bevallottan palesztinpárti aktivista és az iraki háború bírálója – bár az ő nézetei messze nem csak a muszlimokra jellemzők a szigetországban.

A Bloomberg közben egy Lutonban élő postás, Iqueel Ahmed esetét említi, aki hat hétig nem fért hozzá lakossági folyószámlájához, és a bank nem teljesítette a közműdíj-kifizetéseket. A számláját, a feleségéét és kiskorú gyerekei takarékszámláját magyarázat nélkül felmondták. Az ő aktivizmusa – bevallása szerint – abban merül ki, hogy egy hajléktalanokat segítő alapítvány oszlopos tagja.