Öt aktuális és tíz korábbi kérelem után bejelentést tett Dánia: befogadnak az országba minden afgán nőt. Arról, hogy hogyan zajlik egy ilyen folyamat alapesetben, Wagner Péter, a Károli Egyetem adjunktusa beszélt az InfoRádióban.

"Az általános menedékjog szerint ha valaki egy külföldi országban menekültstátuszt kér, akkor előbb az ottani hatóságok megvizsgálják, jogosult-e ilyenre, valóban üldözték-e a saját hazájában. Amennyiben beigazolódik a menedékkérő állítása és tényleg üldözték a vallási, nemzetiségi hovatartozása vagy a politikai meggyőződése miatt, akkor megkaphatja ezt a státuszt."

Ezen az eljáráson könnyít most Dánia, illetve a hozzá csatlakozó Svédország is - tisztázta Wagner Péter.

A vezető kutató szerint a dánok és a svédek azért folyamodtak ehhez a drasztikus megoldáshoz, mert Afganisztánban a tálibok gyakorlatilag minden nőnek korlátozták a jogait. Úgy vélte, hogy elvben kialakulhatna egy újabb menekülthullám, de az nem a svédek és a dánok problémája lenne, mivel egy afgán nőnek igencsak nehéz eljutnia ebbe a két országba.

"Ugyanis előbb Iránba kellene valahogy átszökne, és onnan próbálhatna tovább menni valamelyik európai országba. De ehhez rengeteg pénz kell" - szögezte le Wagner Péter.

"Bár még akkor is ha van valakinek elég pénze, meg kell küzdenie azoknak az országoknak a hatóságaival, amelyek nem igazán engedik át területükön a migránsokat.

Sokan kénytelenek embercsempészekhez fordulni, így az emigrálás - főleg egy egyedül álló nőnek - sokkal veszélyesebb, mint öt-tíz évvel ezelőtt volt" - vélekedett.

Majd azzal folytatta, hogy a dán hatóságok döntése így inkább szimbolikus jelentőségű, és nyilván azért merték megtenni, mert csak nagyon kevés esettel kell foglalkozniuk.

Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy érdekes módon elég sok információ jut ki Afganisztánból az ott uralkodó állapotokról. A tálibok ugyanis arra törekednek, hogy minél több nyugati újságíró vagy a közösségi médiában ismert influenszer látogasson el az országba és számoljon be a mindennapokról. Wagner Péter emlékeztetett rá, hogy

még magyar újságírók is eljutottak Afganisztánba pár hónappal a tálibok hatalomátvétele után, és ők is minden gond nélkül tudósíthattak onnan.

Inkább azzal van a probléma, hogy a tálibok a polgárháború előtti, tradicionális állapotokat akarják visszahozni és megőrizni, miközben az afgán társadalom egy szűk rétege már elindult a nyugati mintájú életstílus irányába. Ráadásul a szabadságot 2001 és 2021 között még az alkotmány is garantálta számukra. Így, beindult az emancipáció, noha csak a nők egy kis csoportját érintve. Az emberek 80 százaléka ugyanis falun él, ahol amúgy is csak nagyon korlátozottak a tanulási lehetőségek.

A Nyugat ezt általános társadalmi problémának tartja, holott csak az afgán nők egy kis részét érinti.

Wagner Péter arról is beszélt, hogy Afganisztánban az oktatás egyébként is csak foltokban létezik; még alapszintű iskolák sincsenek minden faluban, a középfokúak és az egyetemek viszont már kizárólag csak a városokban működnek. Itt viszont csak az afgánok ötöde él, vagyis a tálibok az afgán nők körülbelül tíz százalékától vették el a tanulás és a munkavállalás lehetőségét.