A jelenlegi felmérések alapján elég nagy esély mutatkozik arra, hogy Emmanuel Macron meg tud maradni a hatalmában, igaz, a jövő áprilisi francia elnökválasztásig még sok minden történhet – fogalmazott az InfoRádió Aréna című műsorában Fejérdy Gergely. A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója ugyanakkor emlékeztetett, hogy a mostani elnöknek kifejezetten stabil a támogatói köre, és a 23-24 százalékos támogatottsága végig kitartott elnöki öt éve alatt.

A szakértő – európai vonatkozásban – számottevőnek nevezte, hogy Franciaország jövő júniusban nemzetgyűlési választásokat is tartanak. Mindez azért lehet érdekes, mert ha Macron áprilisban ugyan győzedelmeskedik is, semmi sem garantálja, hogy pártja, az En Marche szintén nyerni fog a nemzetgyűlési választásokon. Mindez viszont hatással bírhat az európai nagypolitikára, hiszen az elnöknek hiába lenne európai elképzelése, ha olyan kormányt lenne kénytelen kinevezni, ami nem mindenben ért vele egyet. Azzal együtt, hogy az európai politika területén azért kis különbségek mutatkoznak a pártok között, legyen szó Franciaországról, akár Németországról, ahol most áll fel az új vezetés – tette hozzá.

Fejérdy Gergely szerint

a német–francia-tengelyben van egy kis fáradtság, amire – hatalomba maradása esetén – Emmanuel Macron jelentős befolyással lehet

Angela Merkel után, és ezt minden bizonnyal szeretné is kihasználni, egy kis francia irányultságot előtérbe hozva Európában, annak minden következményével együtt Közép-Európára, de az egész unióra nézve is.

Szűcs Anita szintén azt tartja az egyik legizgalmasabb kérdésnek a francia elnökválasztás kapcsán, hogy annak milyen nemzetközi kimenetele lehet. Mint emlékeztetett, Emmanuel Macron világos, nagyszabású európai vízióval rendelkezik, amit még 2017 szeptemberében ismertetett a világgal, ami szépen haladt előre. Ugyanakkor az ambiciózus kezdet után tapasztalható némi megtorpanás, miután nehézkesen tudtak összeállni azok a koalíciók, amik vihették volna tovább a macroni kezdeményezést. Majd jött a Covid, a járvány után pedig az látható, hogy Macron Európa-politikája, mintegy jutalomként, történelmi magasságokat ér el – fogalmazott a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének oktatója.

Két dologban ugyanis olyat alkot a járványra válaszul, amit tanítani fognak a történelmi könyvek

– tette hozzá Szűcs Anita.

• Az egyik az európai talpraállítási alapnak a létrehozása, aminek a mechanizmusát a Maastrichti-szerződés pillérszerkezetéhez hasonló vívmánynak tartják egyes elemzők.
• A másik pedig az a dialógus, ami egy olyan társadalmi programot kíván adni a francia elnökségben, ami megmondja: mitől lesz hatékonyabb és élhetőbb Európa, és egyáltalán, mi szükség van Európára.

Vagyis két olyan történelmi vívmány is van, amik sorsát illetőn nagy kérdés, hogy mi lesz, hogyha nem Marcon lesz az elnök – foglalta össze a Corvinus oktatója.

Visszahódítás

Az InfoRádió Aréna című műsorában mások mellett arról is szó esett, hogy Eric Zemmour jobboldali publicista Visszahódítás néven pártott alapított, és jelezte az elnökválasztáson való indulását is, némiképp felforgatva a francia belpolitikát.

Fejérdy Gergely szerint Eric Zemmour megjelenése kifejezetten váratlannak tűnhetett első körben, ugyanakkor mégsem annyira az. Egy nagyon alapos, nagy közismertségnek örvendő személy Franciaországban, aki tudatosan készül(t) a 2022-es megmérettetésre. Zemmour korábban elsősorban újságíróként dolgozott, emellett pedig számos tévéműsorban is szerepelt. A köztudatban azonban könyvei miatt robbant be, és lett ismert. Legutóbbi publikációja azt üzeni, hogy Franciaország nem mondta ki az utolsó szót, tehát arról szól, hogy az utolsó pillanatban felhívja a figyelmet, hogy Franciaországban gyökeres változásokat kell végrehajtani annak érdekében, hogy az ország ki tudjon térni arról a válságútról, amin elindult.

A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója hozzátette: Eric Zemmour Algériában született, zsidó származású, aki számára fontos az észak-afrikai gyökere, de ugyanúgy a zsidó származása is, amit visszatérően hangsúlyoz. Például azt, hogy ahogyan a zsidóság Franciaországban be tudott illeszkedni, úgy kívánná, ha a muzulmán lakossági is így tudna tenni a francia kultúrába, a francia valóságba. Elővett továbbá olyan témákat is, amelyek korábban tabuknak számítottak a francia társadalomban, úgymint a migráció vagy a kultúra kérdése. Ezeknek köszönhetően a szeptemberben 5-6-7 százalékon álló Zemmour, aki csak november 30-án jelentette be hivatalosan az indulását,

egyik pillanatról a másikra egészen komoly, 18 százalékos támogatottságot tudhat a magáénak,

sokakat elcsábítva Marine Le Pen táborából, de sok olyan embert is sikerült megszólítania, aki egyáltalán nem szavazott, illetve semmilyen párthoz nem kapcsolódott korábban, ami nagyjából egyharmadát teszi ki a szavazótáborának.

Szűcs Anita szerint Eric Zemmour esetében egyelőre a politikai show-elemek látszanak fontosabbnak, és Donald Trumpéhoz nagyon hasonlatos kampányt épített föl magának, amiben nagy hangsúlyt kap az erős nosztalgia, amit fekete-fehér, egyszerű képekkel kommunikál a régi Franciaországról, ami csupa pozitív és az új Franciaországról, ami pedig sokszínű és „csupa-csupa negatív”. Tehát egy nagyon egyszerűsített politikai nyelvezet van – tette hozzá a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének oktatója.

Érdekes kérdésnek nevezte, hogy mindez milyen hatással lesz majd a jobboldalra, hiszen akihez ő beszél, az Marine Le Pen és szavazótábora. Ugyanakkor

óriási a tolongás a jobbközép oldalon,

hiszen már a Les Républicains hagyományosan konzervatív jobboldali párt is erősen elkezdett abba az irányba kommunikálni, ami a radikális szavazóknak szól.

Megjegyezte, a 2017-es franciaországi palettát szemlélve az volt látható, hogy a szocialista párt mintha kiírta volna magát a politikai életből, így a hagyományosan a baloldalhoz címzett témákat, mint a környezetvédelem, a társadalmi igazságosság, a jólét kérdése, azokat Emmanuel Macron jobboldalivá tett, jobbközép kommunikáció azonban nem volt, tehát ebbe az irányba nem húzódott ki senki.