Ítéletének indoklásában az unió bírósága emlékeztetett, hogy 2018-ban Magyarország módosított egyes, az illegális bevándorlás elleni intézkedésekről szóló törvényeket, és többek között olyan rendelkezéseket fogadott el, amelyek egyrészt a menedékjog iránti kérelmek tekintetében új elfogadhatatlansági okot vezettek be, és másrészt előírtak a magyar jog értelmében menedékjogra nem jogosult személyek kérelmét támogató tevékenység büntethetőségét. Egyúttal korlátozták az utóbbival gyanúsított személyek mozgásszabadságát.

Az Európai Bizottság, miután úgy vélte, hogy Magyarország e rendelkezések elfogadásával nem teljesítette az európai uniós „eljárási” és a „befogadási” irányelvből eredő kötelezettségeit, keresetet nyújtott be az Európai Bírósághoz.

Az uniós bíróság nagytanácsa keddi döntésével lényegében helyt adott a bizottság keresetének.

Az EU bírósága mindenekelőtt megállapította, hogy Magyarország nem teljesítette az „eljárási. Irányelvből” eredő kötelezettségeit, mivel lehetővé tette a nemzetközi védelem iránti kérelem elutasítását azon indok alapján, hogy a kérelmező olyan államon keresztül érkezett a területére, amelyben nincs kitéve üldözésnek vagy súlyos sérelem veszélyének, vagy amelyben biztosított a megfelelő szintű védelem.

A luxembourgi taláros testület ennek kapcsán emlékeztetett, hogy az „eljárási irányelv” kimerítően felsorolja azokat a helyzeteket, amelyekben a tagállamok valamely nemzetközi védelem iránti kérelmet elfogadhatatlannak tekinthetnek. Az EU bírósága szerint a magyar szabályozásban rögzített elfogadhatatlansági ok nem felel meg e helyzetek egyikének sem.

Az ítélet a továbbiakban arra is rámutatott, hogy Magyarország nem teljesítette az „eljárási” és a „befogadási irányelvből” eredő kötelezettségeit, mivel a belső jogában büntetőjogi szankciót írt elő bármely olyan személy magatartására vonatkozóan, aki a menedékjog iránti kérelmeknek a területén való előterjesztéséhez vagy benyújtásához segítséget nyújt, miközben bizonyítható, hogy e személy tudatában volt annak, hogy e kérelemnek e jog értelmében nem lehet helyt adni.

A bíróság keddi ítélete szerint

e szabályozás korlátozza egyrészt a nemzetközi védelmet kérelmező személyekkel való találkozás és a velük való kommunikáció jogát,

és másrészt a menedékéről számára biztosított azon jog tényleges érvényesülését, hogy saját költségén jogi vagy egyéb tanácsadóval konzultálhasson. Emellett az ilyen korlátozás a luxembourgi testület szerint nem igazolható a magyar jogalkotó által hivatkozott célokkal, nevezetesen a menedékjogi eljárás visszaélésszerű igénybevételéhez nyújtott segítség, valamint a megtévesztésen alapuló, jogellenes bevándorlás elleni küzdelemmel sem.

A magyar törvény értelmében büntetőeljárásnak van kitéve bárki, aki menedékjog iránti kérelem előterjesztéséhez vagy benyújtásához oly módon nyújt segítséget, hogy tudatában van annak, hogy e kérelem a magyar jogszabályok szerint nem részesülhet kedvező elbírálásban, de úgy véli, hogy e rendelkezések ellentétesek többek között az uniós joggal. Ily módon viszont a kérelmezőket megfoszthatják minden olyan támogatástól, amely lehetővé tenné a számukra, hogy a menedékjog megadására irányuló eljárás későbbi szakaszában többek között az uniós jogra tekintettel vitassák a helyzetükre alkalmazandó nemzeti szabályozás jogszerűségét.

E szabályozás továbbá bünteti az ahhoz nyújtott segítséget, hogy valamely személy menedékjog iránti kérelmet terjesszen elő vagy nyújtson be, ha e személy nem volt kitéve üldöztetésnek vagy nincs kitéve az üldöztetés veszélyének, legalább egy olyan államban, amelyen a Magyarországra érkezését megelőzően átutazott. Márpedig az „eljárási irányelvvel" ellentétes, ha a menedékjog iránti kérelmet ilyen ok alapján elfogadhatatlanként elutasítják – mutatott rá indoklásában a luxembourgi bíróság.

Végül az EU bírósága megállapította az is, hogy e szabályozás – azzal, hogy nem zárja ki, hogy valamely személlyel szemben büntetőjogi szankciót alkalmazzanak, ha konkrétan bizonyítható, hogy tudnia kellett, hogy az általa megsegített személy nem felel meg a menedékjog megadására vonatkozóan előírt feltételeknek –, arra kötelezi az ilyen segítséget nyújtani kívánó személyeket, hogy a kérelem előterjesztésétől kezdve saját hatáskörben is vizsgálják, hogy e kérelem a magyar jog értelmében kedvező elbírálásban részesülhet-e.

Márpedig e személyektől ilyen ellenőrzés nem várható el

– szögezte le indoklásában az unió bírósága.

Ráadásul annak a veszélye, hogy az érintett (segítséget nyújtó) személyek különlegesen szigorú büntetőjogi szankcióval (szabadságvesztéssel) sújthatók pusztán amiatt, hogy tudniuk kellett, hogy a menedékjog iránti kérelem nem lehet sikeres, bizonytalanná teszi minden olyan segítség jog szerűséget, amelynek célja a menedékjog megadására irányuló eljárás e két alapvető szakaszának a lehetővé tétele. E szabályozás így jelentős visszatartó hatást gyakorolhat minden olyan személyre, aki az eljárás e szakaszaihoz segítséget kíván nyújtani.

Emellett a bíróság ítéletében úgy vélte, hogy a menedékjog iránti kérelemnek a valamely tagállam területén való előterjesztéséhez nyújtott segítség nem tekinthető a harmadik országbeli állampolgár jogellenes beutazását, vagy az e területen való jogellenes tartózkodását elősegítő tevékenységnek.

Összességében az Európai Unió Bírósága szerint e tevékenység bűncselekménynek minősítése sérti az uniós jogalkotó által a nemzetközi védelmet kérelmező személyek részére történő segítségnyújtással kapcsolatos jogok gyakorlását.