A hónapok óta tartó erőteljes francia lobbizás után Bulgária, Csehország, Finnország, Franciaország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia és Szlovénia gazdasági és energiapolitikai miniszterei tettek közzé manifesztumot az atomenergia megőrzésének „abszolút szükségessége” mellett.
Az aláírók levelükben abból indultak ki, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem jegyében az európai gazdaságok szénmentesítése csak akkor érhető el, ha ezek a gazdaságok “haladéktalan és mélyreható” változtatások révén csekély széntartamú energiákra alapozzák jövőbeni működésüket. E tekintetben “az atomenergia a megoldás része kell hogy legyen”, vélik az aláírók, hangsúlyozva, hogy éppen ennek jegyében kellene az atomenergia környezetvédelmi szempontból fenntartható jellegét még 2021 végéig csatolni az úgynevezett európai taxomónialistához – idézett a közös felhívásból a brüsszeli Euractiv.
„Ahhoz, hogy megnyerjük a klímaharcot, szükségünk van az atomenergiára.
Ez egy meghatározó jelentőségű, megbízható energiaforrás az alacsony széntartamú jövő építésében” – jelentették ki a felhívás szerzői, egyúttal emlékeztettek, hogy az elektromos áram növekvő ára napjainkban csak még inkább aláhúzza ennek észszerűségét.
Az atomenergia révén az európai fogyasztók kevésbé vannak kitéve a szénalapú energia világpiaci áringadozásainak, miközben az EU-bázisú nukleáris energia növeli a külső ellátóktól való függetlenséget – mutatott rá a levél egyúttal, megjegyezve azt is, hogy bár nem kérdéses, hogy a megújuló energiáé a jövő, ám ennek mennyisége a belátható időben meg bizonyosan nem lesz elegendő, miért is ez idő alatt az atomenergia alkalmazása sorsdöntő lehet.
A részletes érvelés ismert módon elsősorban az Európai Bizottságra kíván nyomást gyakorolni, midőn a brüsszeli testület most már hónapok óta dolgozik az uniós klímapolitikai célok majdani végrehajtásának részletszabályozásán. Ennek részeként készül a “taxonómialista”, amely azon paramétereket tartalmazza, hogy a jövőben mely beruházások minősülhetnek környezetvédelmi szempontból fenntarthatónak.
Ennek kapcsán az egyik nagy kérdőjelet az atomenergia hovatartozása jelenti, tekintve, hogy a tagállamok egy csoportja (mindenekelőtt Németország, Ausztria és Olaszország) határozottan elveti jövőbeni alkalmazását, míg mások – élen Franciaországgal – alkalmasint nemzeti energiaellátásuk jelentős hányadát (ha ugyan nem a többségét) éppen a nukleáris erőművekre alapozták.
A kérdésben egyelőre a testület még nem foglalt állást, de több szakértői bizottságot is megbíztak már szakvélemény elkészítésével. Ezek esetében minden attól függ, hogy a végső konklúzió „számottevő környezeti károkozást” meg tud-e állapítani adott technológia esetében.
A Euractiv szerint az előzetes felmérés már eljutott abba a fázisba, hogy a bizottság tudományos tanácsadó testülete, az Egyesített Kutatási Központ a maga részéről megállapította:
nincs arra utaló tudományos bizonyíték, hogy az atomenergia károsabb hatással lenne az emberi egészségre, vagy a környezetre,
mint bármely más, villamos energia előállítására alkalmas technológia.
Sajtójelentések szerint mindezek alapján több mint valószínű, hogy a bizottság végül megadja majd a „zöld”, vagy az „átmeneti” energia minősítést (mindkét esetben az ágazat fejlesztésénél ez alacsonyabb költségkalkulációt tehet majd lehetővé).
Más kérdés, hogy tekintettel a kérdésben fennálló mélységes megosztottságra a tagállamok között, ennek kimondása – ami ma jó eséllyel a „zöldre mosdatás” vádját váltaná ki egyes fővárosokban – nem kizárható módon már csak jövőre, az energiaigényes téli időszak elmúltával fog megtörténni – vélte egy, a kérdéskörnek szentelt elemzésében a Financial Times.