Az Európán belülről érkező illegális bevándorlók harmada tér csak vissza a hazájába, az Európán kívüliek körében pedig ez az arány alig húsz százalék – állapította meg a számvevőszéki jelentés, amely a 2015-2020 közötti időszakot vizsgálta.

A brüsszeli Euractiv és az EUobserver egyaránt idézte a jelentést bemutató Leo Brincatot, a számvevőszék máltai tagját, aki szerint a kialakult helyzet nem, hogy elriasztaná, de még bátorítja is a potenciális további érkezőket, akik

egyszerűen „bekalkulálják”, hogy ”úgysem” fogják tudni visszaküldeni őket származási helyükre.

A kétezres évek eleje óta az EU 18 országgal kötött visszavételi megállapodást, másik hattal nem kötelező egyezményt kötött ugyanerről, míg további hattal tárgyalást folytat valamelyik opcióról.

Az első csoportban van Albánia, Azerbajdzsán, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Fehéroroszország, Grúzia, Hongkong, Makaó, Moldova, Montenegró, Oroszország, Pakisztán, Srí Lanka, Törökország, Ukrajna, Zöldfoki-szigetek.

A második csoportot eddig Afganisztán, Banglades, Elefántcsontpart, Etiópia, Gambia és Guinea alkotta, míg a sok esetben évekre visszanyúló, de eddig eredménytelen tárgyalás Algériával, Jordániával, Kínával, Marokkóval, Nigériával és Tunéziával zajlik.

A közelmúlt politikai eseményei időközben

felülírták a fehérorosz megállapodást, lévén a Lukasenka-rezsim felmondta a menekült-visszavételi egyezményt, és értelemszerűen új helyzet állt elő a tálibok nyári hatalomátvételével

Afganisztán vonatkozásában is. Ugyancsak problematikussá vált menekültek visszaküldése Törökországba és Marokkóba - az utóbbi esetében a marokkói spanyol enklávék, Ceuta és Melilla körül kialakult migráns „ostromállapot” kezelése várat magára).

A számvevőszéki jelentés szerint nehezíti a tisztánlátást, hogy egyelőre nincs egységes adatkezelés a kiutasított migránsok kapcsán az EU-intézmények és/vagy uniós országok között. Példaként utaltak arra, hogy míg az EU közös határvédelmi ügynöksége, a Frontex 2019-ben valamivel több, mint 298 ezer kiutasítását regisztrált, addig az unió statisztikai főigazgatósága, az Eurostat több, mint 513 ezerről jelentett ugyanebben az évben.

Akadályozza a visszaküldést, hogy több esetben is a „származási” ország esetében nem igazán van megállapodásra kész (vagy képes) központi kormányzat, máskor viszont

a számvevőszék szerint helyenként „túl merev” uniós elvárások is útját állják a leendő egyezménynek.

Az utóbbira a jelentés példaként hozta fel, hogy az EU nemcsak a származási, de a tranzit országokat is visszavételre akarja kötelezni, amire ez utóbbiak többnyire nem hajlandók.

„Több rugalmassággal” esetleg növelni lehetne a visszaküldés hatásfokát – vélte a jelentés bemutatásakor Leo Brincat, és példaként utalt az úgynevezett „informális” megállapodásokra, amelyek sok esetben hatékonyabban működnek, mint a kötelezőek.

Az Európai Bizottság részéről Ylva Johansson belügyi és migrációs biztos visszatérően szorgalmazza, hogy a jövőben az Európai Unió a harmadik országok polgárainak biztosított beutazási

vízumkönnyítés megadását, vagy fenntartását, kössék egyebek között illegális bevándorlók visszavételét célzó megállapodás elfogadásához,

illetve betartásához is.