2025. július 27-én Donald Trump amerikai elnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egy skóciai birtokon megállapodásra jutott, amely megakadályozta, de legalábbis egy időre elhalasztotta a teljes körű transzatlanti kereskedelmi háborút. Négy nappal az akár 50 százalékos büntetővámok hatálybalépése előtt a két vezető bejelentette azt a keretrendszert, amely átalakítja a világ két legnagyobb gazdasági tömbje közötti kereskedelmet. A megállapodás stabilitást ígér, de jelentős költségekkel jár Európa számára.

Az üzlet középpontjában a vámokkal kapcsolatos kompromisszum áll. Az Egyesült Államok beleegyezett abba, hogy csupán 15 százalékos alapvámot vet ki az Európai Unió legtöbb amerikai exportjára, ami jóval alacsonyabb kulcs, mint a korábban belengetett 30, sőt, 50 százalékos érték, ám még így is jelentős emelést jelent a korábbi 1-2 százalékos vámtarifákhoz képest. Ráadásul az acélra és az alumíniumra kivetett 50 százalékos vámok továbbra is életben maradnak, és ágazatspecifikus mentességekről sem született konkrét megállapodás.

Mindezért cserébe Ursula von der Leyen kötelezettséget vállalt, hogy 750 milliárd amerikai dollár értékben olajat és LNG-t vásárol a tengerentúlról, 600 milliárd dollárnyi befektetést eszközöl az amerikai piacokon, és komoly védelmi megrendeléseket is kilátásba helyezett. Jelen pillanatban nem egészen világos, hogy ezen vállalásokat kinek a nevében tette az EU első embere.

Az Egyesült Államok számára a megállapodás komoly stratégiai győzelmet jelent. A legnagyobb nyertes az energia- és védelmi ipara lesz.

Az üzlet egyben megerősíti az USA globális energiapiaci pozícióját, és növekedési potenciált jelent a hadiipari vállalkozásainak. Emellett az amerikai acél- és alumíniumgyártók továbbra is védve lesznek az európai exporttól.

Az amerikai tőzsde érdemben nem reagált a bejelentésre, míg a német piacok egyértelműen negatívan értékelték a megállapodást, jelentős csökkenést realizálva. A magyar piac a pénteki záró ára felett nyitott, ám utána esésre fordult.

Az üzlet azonban az Egyesült Államok számára is tartalmaz keserű pirulákat. Az európai alkatrészektől és köztes termékektől függő amerikai gyártóknak augusztustól magasabb inputköltségekkel kell szembenézniük, ami bizonyos ágazatokban ronthatja versenyképességüket. Az amerikai fogyasztók is érezni fogják a negatív hatást, mivel az importált európai áruk ára a luxusautóktól a borokig emelkedni fog. Igaz, a magasabb importárakat részben kompenzálhatják a fellendülő amerikai kibocsátás miatt növekvő foglalkoztatási mutatók és az ugyancsak emelkedő bérek.

Az európai reakciók vegyesek. Egyrészt a megállapodás lélegzetvételnyi időt biztosít azáltal, hogy legalábbis ideiglenesen semlegesítette az eszkalációs fenyegetést. A 30-50 százalékos vámok elkerülése megkíméli a közösséget egy súlyos gazdasági sokktól.mn Másrészt az új, 15 százalékos vám jelentős növekedést jelent a korábbi szinthez képest, ez pedig komolyan veszélyeztetni fogja sok európai termék amerikai versenyképességét.

Az eddig 15 százalék alatti haszonkulccsal értékesítő vállalatokat ez a megállapodás gyakorlatilag kiárazza az amerikai piacról.

A hatás eltérő az EU egyes tagállamai és vállalatai tekintetében is. A BMW és a Mercedes az Egyesült Államokban található kiterjedt gyártóbázisának köszönhetően a vámhatás egy részét ellensúlyozni tudja majd. A Volkswagen és a Porsche ezzel szemben főleg Európában termel, így az új vámok teljes terhével szembesül majd.

Hasonló a helyzet más országokban is. Különösen sérülékenyek a franciaországi, olaszországi és spanyolországi kis- és középvállalkozások, amelyek élelmiszereket, textíliákat, üveget és speciális gépeket exportálnak. Alacsony árrésük azt jelenti, hogy a 15 százalékos vám szinte egyik napról a másikra veszteségessé teszi a tengerentúli értékesítésüket. Nem meglepő, hogy egyes francia tisztviselők már kritizálták is a megállapodást.

Az európai acél- és alumíniumgyártók is kedvezőtlen helyzetben vannak. Ők semmit sem nyertek ezzel a megállapodással, hiszen az őket sújtó jelenlegi 50 százalékos vámok továbbra is érvényben maradnak.

A gyógyszeripari, félvezetőkkel és orvostechnikai eszközökkel foglalkozó cégek bizonyos védelmet kaphatnak, ha végül stratégiai besorolásban részesülnek, ám ezt csak akkor fogják biztosan látni, ha a megállapodás szövegét véglegesítik.

Az egyezmény végső nyertesei és vesztesei több nyitott kérdéstől függenek. A végleges jogi szöveget még nem tették közzé, és egyes kulcsfontosságú részletek (például a mentességek vonatkozásában) továbbra is kérdésesek. Mindez előrevetíti, hogy a lobbizás a következő hetekben várhatóan fokozódni fog az Atlanti-óceán mindkét partján.

A mostani megállapodás semmiképpen sem tekinthető átfogó kereskedelmi egyezménynek, sokkal inkább egy sebtében megkötött fegyverszünetnek.

Ennek keretében az Egyesült Államok egyértelmű stratégiai és taktikai előnyre tett szert. Nagyszabású beruházásokat és vásárlásokat biztosított, miközben kulcsfontosságú hazai ágazatai védelmét fenntartja. Európa ugyan elkerülte a legsúlyosabb forgatókönyvet, de az öreg kontinens országai szempontjából a hétvégi egyezmény mindennek tekinthető, csak előnyösnek nem.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője és a BCE docense