Corey Bradshaw és kutatócsoportja több mint kétszáz évnyi demográfiai adatot elemzett – írja a Portfolio a ScienceAlert alapján. Ökológiai növekedési modellek segítségével vizsgálták, hogyan alakult a bolygó eltartóképessége az emberiség szempontjából.

A tanulmány határozott különbséget tesz a maximális és az optimális eltartóképesség között.

• A maximális eltartóképesség az az elméleti felső határ, amely éhínségek, járványok és háborúk árán még éppen fenntartható.
• Az optimális eltartóképesség egy olyan fenntartható népességméretet jelent, amely elfogadható életszínvonalat biztosít.

Az eredmények szerint a Föld elméleti maximuma nagyjából 12 milliárd fő. Ezt a határt a jelenlegi trendek alapján a 2060-as vagy 2070-es években érheti el a népesség.

Az optimális szint a mai erőforrás-felhasználás mellett mindössze 2,5 milliárd ember. A jelenlegi 8,3 milliárdos lélekszám tehát több mint háromszorosa a fenntartható értéknek a kutatás szerint.

Ez a hatalmas szakadék magyarázhatja azokat a túlfogyasztási válságokat, amelyekkel az emberiség már most is szembesül. Az ENSZ idén januárban jelentette be, hogy a világ a „vízcsőd” állapotába került, miközben az állatpopulációk drámai ütemben zsugorodnak.

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy az 1960-as évektől lassulni kezdett a népességnövekedés üteme. Ezt a jelenséget a szerzők „negatív demográfiai fázisnak” nevezik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a további népességnövekedés már nem jár együtt a növekedési ütem emelkedésével. Ez a folyamat egyértelműen arra utal a szakemberek szerint, hogy

a populáció egyre inkább megközelíti a környezet eltartóképességének határait.

A tanulmány arra is rámutat, hogy a fosszilis energiahordozók kiaknázása tette lehetővé az emberiség számára a természetes eltartóképesség átmeneti túllépését. Ez a folyamat az intenzív műtrágyagyártástól a nagyüzemi élelmiszer-termelésig számos területen megfigyelhető. Ez a stratégia azonban nemcsak fenntarthatatlan, hanem a klímaváltozás révén a meglévő ökoszisztémákat és természeti erőforrásokat is pusztítja. A szerzők szerint a globális hőmérsékleti anomáliákat, a növekvő ökológiai lábnyomot és az üvegházhatású gázok összkibocsátását sokkal inkább a növekvő népességszám magyarázza, mintsem az egy főre jutó fogyasztás emelkedése.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a beavatkozásra még van lehetőség, de a cselekvésre nyitva álló időablak egyre szűkül. A kisebb népesség és az alacsonyabb fogyasztás együttesen fenntarthatóbb jövőt biztosíthatna az emberiség és a bolygó számára egyaránt. Ehhez azonban a földhasználat, a vízgazdálkodás, az energiafelhasználás és a biodiverzitás-védelem gyökeres átalakítására van szükség.