Általánosan két ország viszonylatában meghatározóak a bilaterális szerződések, egyeztetések, találkozók, és fontos, hogy milyen kereskedelmet folytatnak egymással, kialakultak-e a két állam között külföldi tőkeáramlás kapcsolatai. Minél több az összefonódás, annál kisebb az esély egy későbbi fegyveres konfliktus kialakulására – derül ki az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány friss kutatásából.

Szigethy-Ambrus Nikoletta elemző úgy fogalmazott, a gazdaságilag egymástól erősen függő államok nem is kezdenek egymással háborúba, ezt a gondolatot már jóval korábban, már a 17. századi gondolkodók is felismerték, de Ukrajna esetében ez másképp történt.

Ukrajnába 2014-ig erős volt a tőkeáramlás, csak a 2008-as gazdasági világválság idején volt tapasztalható visszaesés, de az sem volt látványos. A Krím 2014-es annektálását követően erősen visszaesett a tőkeáramlás, ami 2016-17 körül kezdett el ismét talpra állni – fejtette ki az elemző, aki szerint Kijevnek sikerült vonzó helyszínt teremtenie a befektetőknek.

Oroszország esetében viszont jóval ingadozóbb volt a tőkeáramlás mértéke, ami nagymértékben függött a nemzetközi szankciók elfogadásától. 2022-ben százalékos arányban sokkal erőteljesebben esett vissza, mint ahogy az Ukrajna esetében volt megfigyelhető – tette hozzá..

"A nemzetközi befektetőknek a kedvét elvették ezek a szankciók attól, hogy Oroszországban tőkét fektessenek be, elsősorban a politikai helyzet, másrészt a geopolitikai kihívások miatt. A szankcionálás emellett megváltoztatta a külföldi tőkeáramlás irányait, amíg korábban esetleg nyugat-európai országok fektettek be nagymértékben, most inkább az ázsiai országok kerültek előtérb" – mondta Szigethy-Ambrus Nikoletta.

A kutató kiemelte azt is, hogy összességében is visszaesés mutatkozik a külföldi befektetések terén az elmúlt két-három évben, minimális növekedést csak Svédországban, Olaszország és Spanyolország esetében találtak.